Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1875
8 Azon pillanattól kezdve, midőn a behivott szepesi németek polgári munka és haditettek alapján foglaltak helyet az ország többi népei közt, testvérileg osztják meg a többi lakosokkal együtt mind azt, ami jót, vag'y roszat nyújtott a sors keze. Közös érdek, közös ellenség okozák, hogy a nyelv és nemzetiség által elválasztott lakosok testvérileg ölelkezve és lassan-lassan egy közös egésszé válva, közösen osz- szák meg a jövendő századok sorsát. A történet egy esetet sem említ, melylyel bizonyítani lehetne, hogy a szepesi szászok valaha a haza közös érdekeivel ellenkezőleg cselekedtek volna. Még azon részök sem, mely királyától, Zsigmondtól elhagyatva 360 esztendeig állott lengyel uralom alatt, szűnt meg a magyar haza érdekei iránt lelkesülni. Hogy nyelvűket mind a mai napig megtartották, — a mi gáncsképen hangzik némely hazai írónál, az által bizony többet használtak, mintha az őket környező lengyel, ruthén és (liskra-cseh elemekbe olvadtak volna. — De az nem gátolta őket. hogy a magyar hazába, melyet ábrándozásig szeretnek, bele ne olvadjanak és a hazai nyelvet is, habár nehéz utón és sok fáradsággal elsajátítani igyekezzenek, ami ép úgy a közös érdek előmozdításának, mint különös érdemüknek tekintendő ; ámbár nem igénylik, hogy ezen a hazafiság tiszta forrásából eredt érdemök több legyen, mint teljesítése annak, mit a haza érdeke megkíván. De mindenesetre jellemző, hogy a közös nyelv nem mindig bizonyul még a rokonfaju, de külön szokásu népek közt sem, erős köteléknek. Mennyit nem vesződött a magyar II. István kunjaival. A szepesi németek kötelességök hű teljesítése által az újkor elismerését vivtálc ki magoknak, a középkor pedig, mely nem a közszabadság, hanem a külön-szabadalmak kora volt. privilégiumokkal jutalmazta meg, a mit kötelességből tettek. V. István megjutalmazván hüségöket, az összes szepesi szászoknak adott szabadság-levelet és az 1204-ben keletkezett, ,,24 regalium oppidorum fraternitást“.*) „mivel ők a király oldala mellett verőket ontották, tartomány grófjuk kormányzata alatt szabad testületnek nyilvánította (1271.) és feljogosította, hogy papjaikat és tisztjeiket szabadon választhatják, szepesi szokások szerint csak szepesi gróf által Ítéltessenek, a tizedet csupán papjaiknak fizessék, különben nemcsak érczeket bányászhatnak, hanem erdőket is irthatnak, halászhatnak és vadászhatnak, a mely szabadalomért évenkint Márton napján adófejében 300 ezüst márkot fizetni, a királyt 50 pánczélos, lándzsás vitézzel *) 1) Leutsehau, Lőcse. 2) Késmárk :“>) Neudorf Igló 4) Leibitz 5) Béla 6) Itiszdorf I’nszkiiiócz 7) .Monhartsdorí. Ménliárd S) MntzdoW, Matheóoz, 9) Völk.Folka 10) Miehelsdorf Strázsa 11) Kirchdorf, Szepcs-Yáralja. 12) Wa'lleudorf, Olaszi 13) Euleubae.li. Vdlmeli 14) Georgenberg, Szepesszombat 15) Deutseliendorf, Poprád 16) Densdorf. Danisóez 17) Odorin 13) I’almsdorf Hari- góez 19) Spornsdorf, Illésfaiva 20) Donnerstmark, Csütörtökhely 21) Kapsdorf. Káposztafalva 22) Groszsehlageudorf, Nagyszülők 23) Eisdorf, Zsakóez 24) Müllenbaeh.
