Evangélikus egyházkerületi lyceum, Késmárk, 1871
4 De nem csupán a magán életben, hanem a nyilvános élet terén is működött nagy áldással és ■sikerrel. Tátrafüreden, hol tulajdonképen Isten után legtöbbet ő teremtett, úgy hogy az istenalkotta nagyszerűség és az emberi tetterő létesitette müvek oly rendkívüli bájos képpé alakultak, melynek elnevezésére szebbnél szebb neveket gondolt ki a meglepett alföldi vendég, hol „Üdítő“, hol „T á t r a k i e s d“, hol „Tátra- fürednek“ nevezvén azon helyet, hol illatos lég, kristálytiszta források és a fenyvesek árnyai enyhítik az élet kisebb, nagyobb bajait, — itt Tátrafüreden 38 nyarat töltött a boldogult, és e 38 nyár közül egy sem tölt el, mely neki az elismerés és köztisztelet koszorúit ne nyújtotta volna, valamint fiatal éveiben, úgy akkor is, midőn őt életvidor, öreg jó Rajner atyának hívták. Nem hihette, midőn mint fiatal ember a regényes Tátra bérczei közé kenyérkereset végett költözött, hogy nem sokára annyi tisztelet és méltánylat fogja őt körülfogni és oly szép hírre fog szert tenni; kinek nevét szerte emlegették nemcsak a bérezés Szepességen, hanem szerte e hazában és annak határain túl is ; kinek fürdőintézetében üdítő, kedvderitő vidámság, fesztelen egyszerűség, kedélyesség és a legjobb rend uralkodott, kinek híre odáig terjedt, hol a bérezés Szepességnek és a hólepte Kárpátoknak -neve. elhatott és a kinek halálakor méltán mondhatták, hogy ő benne a régi idők és Szepesség egyik legjellemzőbb, legkedvesebb alakja szállt sírba. Valóban a dicsőültben nem egyedül a jó rokont, a lelkes hazafit, a becsületes polgárt tiszteljük, hanem kiváltképen a ritka jó embert. Minden tulajdonságát felülmúlja szívjósága. Oly kendőzetlen volt egész lényében, hogy nem nehezen lehetett felismerni őszinte nyájasságát, becsületességét, nyiltszivűségét, való ember- szeretetét. A mit érzett, emberileg érezte, ha beszélt, szive mélyéből vette a szót, minden önzés nélkül, teli érzéssel, baráti részvéttel; és szava mindég megfelelt a tettnek, valamint tette a szavának. Kit a jók oly hőn szerettek, kit annyian tisztelve tiszteltek, ki annyi szívnek rokonszenvét bírta és hűséggel ragaszkodott azokhoz, kiknek egyszer baráti jobbját nyújtotta, — az bizonyára oly sajátságokkal bírhatott, melyek egyedül tiszta jellemből, nemes szívből erednek. Mily vonzó az ilyen ember képe, ki inkább másoknak, mint magának él, ki csak azért tulajdonít becset a verejtékkel szerzett kincsnek, hogy vele felebarátainak, a közjónak használhasson , ki a birtoknyujtotta kényelmet megvetve, inkább mások bajával gondol, jd egykor maga szegénységgel küzdve, jól érti a szegények panaszát, kik jó tanácsért és segítségért folyamodtak hozzá. El nem felejtő, hogy egykor ő is mások segítségére szorult, kiknek emlékét még sírjokban is áldá és gyermekeikben jutalmazá a szülők jó tanácsát és jótékonyságát. Ily ember vala a dicsőült. Mily boldognak érezhette magát, ki mások baján szeretett segíteni, kiben testvérei gyámolitót, rokonai atyát, az elhagyottak barátot, a szegény tanulók pártfogót találtak. Ki mondhatná, hogy gyűlölői lettek volna, és hogy másokon olyasmit cselekedett, mi az igazságtalanság színét magán viselné?! ; i r ii Ha igaz. hogy a kisdedek leginkább ismerik fel a jóért feldobogó, az ártatlan örömöktől dagadó nemes sziveket, és ellenállhatlan vonzalommal viseltetnek kantok, — úgy bátran mondhatjuk, hogy Rajner György bővelkedett szívjósággal és emberszeretettel. Azokra hivatkozom, kik tudják, mily vonzalommal, mily gyöngéd szeretettel viseltettek hozzá a gyermekek, hogy atyának hívták, kiknek szülőit épen nem a rokonság, hanem egyedül az emberszeretet köteléke fűzte a boldogulthoz. És mi volt az alapja e szívderékségnek és szeretetre méltóságnak? Semmi egyéb, mint azon alap, melyet mély vallásosság, istenfólelem és a jó nevelés géniusza vet. A szülőktől öröklött, a neveléstől táplált vallásos érzelem az, mely egész életében lépteit vezérelte, mely korántsem szavakban, mint oly tettekben nyilatkozik, melyek az egyház, a haza, a miveltség, az emberiség szent érdekeit előmozdítják. Ebből merített erőt és vigasztalást a sors csapásai közt, ez adott lelkének magasbra emelkedést és isteni gondviselésbe vetett bizodalmát. Ez volt életének irányadója, de tiszta szivének tükre^életvidorsága volt, mely abból ered, és mely tulajdonképi lényét tette. Vallásos érzelemmel szemlélte a természetet, melyet oly igen szeretett és melynek szépségétől oly nehezen válhatott meg, úgy hogy még halálos ágyán is virágokról beszólt és ugyancsak halálos ágyán arról gondoskodott, hogy a sírjára ültetett kedves virágoknak kegyes ápolója legyen mindenha. De lelkem előtt még egy vonás lebeg, melyet különösen ki kell emelnem, ha erőmhöz képest teljes kópét akarom rajzolni a dicsőültnek. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy hazánkban nehány esztendő óta élénkebben hangsulyoztatik a nevelés és oktatás ügye. A valódi miveltség és közerkölcsiség barátjai nem hagyhatják figyelmen kívül azon országos intézkedéseket, melyek a nép szellemi és anyagi előhaladását czélozzák. De fájdalommal tapasztaljuk, hogy azon intézkedések eddig vajmi csekély mérvben elégíthetik ki óhajtásainkat. A segély utáni kiáltás leginkább hazánkban hallatszik, hol úgy látszik, sokan inkább ajkaikon, mintsem sziveikben hordják a nevelés és oktatás szent ügyét. Pedig csak egy kísérlettől függ az egész. Karoljuk fel azokat, kik tanítanak és azokat is, kik tanulnak. Ne engedjük, hogy a k ik it a fii tárnak,; az ü ki» Aged szenvedjenek, és mutassuk me g azoknak, kik tanulnak, hogy szükséget nem fognak szenvedni, ha tanítói hivatalra szánják magokat. A meddig ez egyszerű, de oly igen fontos feltétel nem teljesül, nem egyebek mint pusztában elhangzó szavak, az állam és egyház képviselőinek okoskodásai és elmélkedései. Kenyérből és nem csupán igéből él a tanító ; és a leendő tanító inkább körzőhöz fog, vagy a holt géphez szegődik, vagy a törvényszéki végrehajtás száraz mesterségét vállalja el, hogy gond nélkül élhessen és családja neveltetését eszközölje és annak jövendőjét biztosítsa, sem hogy a tanítói pályára szánja magát, hol inkább a remény, mint sem tisztességes jövedelem biztatója, életének fentartója. Az állambölcsek sokat foglalkoznak társadalmi kérdésekkel, sorsát akarván javítani annak, ki a földet szántja és beveti; sorsát a munkásnak, ki kérges kezével keresi mindennapi kenyerét; sorsát annak, ki a holt géppel dolgozik; de a kik a szellem mezejét szántják és a szellem magvát hintik el, kik a legfőbbel, a mi csak van a világon, az ember nevelésével foglalkoznak, vajmi rit
