Evangélikus egyházkerületi lyceum, Késmárk, 1866
Il A lyceum belszervezete, küMszonyai és kormányzata. A Késmárki ág. hitv. evang. egyházkerületi Lyceum az idő folytában több fejlődési és átalakulási fokon ment keresztül. Mert háromszáz év előtt a reformatio korában a helybeli evang. egyház által különösen vallása ápolására megállapittatván idővel öt osztályú latin iskolává, 1760 óla pedig amaz egyházi község és a szepes vidéki nemesség közt létrejött coalitio következtében ezen kettős pártfogóság alatt teljes gymnasiummá fejlődött, e század elején pedig a bölcsészeti, jogi és theologiai tudományok tanszékeivel bővitletvén, lyceumi rangra emeltetett. Oly széles hatáskörrel s minden ehez szükségelt tanerővel s taneszközzel, különösen tetemes alapitványnyal felruházott alumneummal, sőt paedagogiummal is el lévén látva ezen intézet kivált a helybeli s vidéki egyházak s lakosok miveltségére, különösen leendő lelkészeik s tanitóik kiképezésére nagy befolyást gyakorolt, s ennek következtében 1839-ben a tátraaljai, a XIII. sz. városi és VII. bányavárosi esperességek, valamint maga a tiszai evang. egyházkerület oltalma s szorosabb pártfogása alá vétetett. Ily viszonyban és folytonos korszerű fejlődésben s virágzásban állott fenn 1852-ig, a midőn mostoha körülmények következtében a theologiai és jogi tanszéket megszüntetni kényszerülvén az egyházkerület akaratjával nyolcz osztályú teljes gymnasiummá szerveztetek. Mind azon külső átalakulásai s belszervezésének változásai mellett a lyceum lényegében és szellemében változatlanul buzgó felügyelői, áldozatkész pártfogói és feladatuknak híven s ernyedetlenül megfelelő tanári karának közreműködése által mindenkor nevelési s oktatási czéljának, az ev. egyház s a haza érdekeinek megfelelni képes volt. Szorosan ragaszkodván ev. egyházunk törvényszentesitette autonómiájához, ezt akkor is legdrágább kincséül örizé és kültámadások ellen védé, midőn 1852-ben a m. kormánytól behozott szervezethez külsőleg alkalmazkodni kénytelenitteték Az 1861-ben azonban visszaállított egyházi és iskolai autonómiánk védő pajzsa alatt lyceumunk is az egyetemes ev. egyh. gyűlés által megalapított tanterv szerint szerveztetett és azóta mint nyolcz osztályú gymnasium uj lendületet vevén, jelenleg is nem csak a szepesi miveltség egyik fő forrása, hanem a magyar és szláv ajkú ifjaknak egyszersmind a német nyelv alapos megtanulására legjobb alkalmat nyújtván, hazánk távolabb vidékeiből is számosán látogattatik. Mind erről, mi ezen intézet bel- és külszervezésére, működésének szelleme s sikerére, valamint fenntartásának feltételeire vonatkozik — miben is külső és belső gyarapodása és életrevalósága nyilvánul — bő alkalmat nyújtott köztudomást venni a mélt. báró Prónay Gábor egyet, felügyelő és főtiszt. Máday Károly tiszakerületi superintendens urak jelentésében 1862-ben véghez vitt kánoni látogatás. Tanúskodik azonban lyceumunk áldásos működésének sikeréről nem csak azon örvendetes eredmény, melyet az ifjak nevelése s tudományokban! elöhaladása minden évben s kivált az érettségi vizsgák alkalmával felmutatni képes; hanem azon meleg rokonszenv is, melylyel az illető szülék és a közel s távol levő pártfogók lyceumunk iránt viseltetnek és azon áldozatkészségük, melylyel az utolsó években is ezen intézetet nagylelkűen gyarapították. Azon kegyes alapítványok és adományokról, melyek a kánoni látogatás óta lyceumunk számára különösen a lyceumi épület bővítésére, a convictus életbeléptetése, a tanári fizetés és árva- s özvegy intézet gyarapítására tétettek, valamint a könyvtár és muzeum javára ajándékozott tárgyakról alább még részletesebben hálával megemlékezünk. A lyceum kormányzó testületé a lycealis közgyűlés, mely évenkint legalább egyszer s pedig az isk. év végén, többnyire a közvizsgák alkalmával, szükséges esetekben többször is tartatik. Az 1839 évi egyezmény folytán a gyűlés elnöke a lycealis felügyelők egyike, tagjai pedig minden helybeli s vidéki pártfogó, ki a *
