Evangélikus egyházkerületi lyceum, Késmárk, 1866
13 X. A lyceumi épület bővítése. A lyceumi épület, melynek egyik fele szilárd anyagból i775-ben a régibb fa épület helyén, másik fele 1820-ban a helybeli ev. egyházközség s a vidéki pártfogóság nagylelkű áldozatkészsége által felépittetett, újabb időben a mindinkább növekedő könyvtári s múzeumi gyűjtemények befogadására s azok czélszerü elhelyezésére, valamint az összes tanuló ifjúság összecsőditésére s az iskolai gyűlések eltartására szolgáló termek szűk volta miatt, ezeknek s azonkívül nehány osztályszobák tágítását s uj bútorozását már nagyon érezhetőleg szükségeié. Nehogy tehát ezen hiány következtében intézetünk szellemi működése csorbulást szenvedjen, sőt inkább minden erejének szabad kifejtését s használatát korlátozó akadályok elhárítása által uj s nagyobb lendületet venne: egy részről a nemes pártfogói gyűlés, más részről a helyb. ev. egyházközség intézetünk hű szülei s ápoló gondnokai gyanánt a lyceumi épület szükségesnek talált bővítését 1865-ben haladéktalanul egyesült erővel foganatba venni határozták. Miután ennek kivitele végett azonnal mind két részről bizonyos számú választmányi tagok kineveztettek és az építési költségek fedezésére szükségelt könyöradományok begyűjtése czéljából a in. kormány engedménye kieszközöltetett, lyceumunk közel s távollevő pártfogóihoz folyamodványok intézteitek s aláírási ivek közrebocsájtattak: az örvendetes eredményű gyűjtések alapján még ugyan azon év folyamában az építés megkezdetett és Isten segítségével nagyobb részint véghez vitetett. A lyceumi épület ugyanis egy egész emelettel bővíttetett s belsejében uj lépcsövei s a tanszobák s termek czélszerübb beosztásával láttatott el; úgy hogy a lyceum most 2 emeletes, téglával fedett, csinos külsejű építmény, melyben nyolcz tágas s világos osztályszobán kívül egy természettani s egy terménytani múzeumra szolgáló külön két terem, egy nagyobb s egy kisebb könyvtári és egy nagy hallgatói terem, azonkívül egy börtön és egy másféle holmi elhelyezésére alkalmas szoba van. A termek s tanszobák nagyobbára uj bútorzattal láttattak el. Ezen uj s feladatának megfelelőbb alakjában, a múzsák temploma egyszersmind legszebb diszemléke kegyes alapitói s építői dicső buzgóságának s áldozatkészségének; és a homlokzatán bevésett régibb s újabb chronostichon *) azok érdemei iránti hálás elismerésre emlékezteti a jelen- s utókort. Az építésre való áldozatok hozatalában legnagyobb készséget tanusitá a hely. ev. egyház és összes városi polgárság, ez alkalommal is híven teljesítvén a kebelükben fekvő intézet iránti anyagi kötelességüket; nem különben dicső elődeiktől örökölt buzgósággal áldoztak ezen szent czélra a vidéki nagylelkű pártfogó urak és szepesi ev. egyházközségek, de távolabbi vidéken is találkoztak lyceumunk kegyes jóakarói, kik tetemes segély adományokat szives készséggel küldtek be. Azonkívül a középponti ev. egyh. gyámintézet s egyéb társulatok részesiték lyceumunkat kegyadományaikban. Mind ezen, lyceumunk bővítése és felvirágoztatására lett kegyes adományokért ezennel nyilvános utón lyceumunk felügyelősége és hazánkbeli tudományosság nevében legmélyebb hálát kinyilatkoztatván egyszersmind maradandó emlékül és az utókor által követendő példákul az egyes jóltevök és az építés kivitele s kezelése dolgában dicséretre méltó buzgósággal eljárt választmányi tagok és fáradozott gyűjtők becses neveinek jegyzékét közöljük. *) A régibb chronostichon igy szól: Indulsit Majestas, exstruxere Patroni, Nunc snaves usus laeta juventus habet. Az újabb pedig: Magno conatu quod ut exstruxere Patroni Nunc pia posteritas continuavit opus.
