Újpesti Napló, 2017 (11. évfolyam, 1-15. szám)
2017-02-23 / 5. szám
MOZAIK TIZESVILLAMOS - KÜLÖNJÁRAT A mi hidunk tája Tulajdonképpen nincs híd a Dunán - a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig amelynek kalandosabb lenne a története, mint az újpesti vasúti Duna- hídnak az összekötő híddal és a környezetével. Mert ha azt vesszük, hogy a hídhoz tartozónak vehető a Népsziget öbölbejárata, ami aztán eltart a bőrgyárakig, akkor könnyű belátni, mekkora területről van, illetve volt szó. Kezdjük azzal, hogy nem is emlékszem arra az időre, amikor nem volt híd. Nyolc-tízéves gyerekek voltunk, a Kis-Dunát gyalogos fahíd kötötte össze a szigettel, ami nekünk tökéletesen elég volt. Törődtünk is mi a Dunántúl felé irányuló vasúti átkelés lehetőségével! Mert a háború tönkretette a mi hidunkat is. így aztán átmentünk a Szúnyog-szigetre (ma Népsziget), kicsit csajozgattunk, és már jöttünk is vissza. Különösen attól kezdve, hogy egyszer a töltésről nálunk évekkel idősebb suhancok megdobáltak bennünket eléggé nagydarab kövekkel. Aztán 1955. május 1-jére elkészült az új híd első, majd a második változata. És mi, mint a vonatszerelvények, csak jöttünk-mentünk, mint a . nagyok. A Gázgyárig mentünk, ott lakott szeretett osztályfőnöknőnk meg a férje, aki akkor talán igazgatóhelyettes lehetett, s még a feleségénél is jobban bánt velünk. Úgy viselkedett, mint ha közénk tartozott volna. És így valóban közénk tartozott! Visszafelé aztán a híd másik oldalán jöttünk, a téli kikötő felőli oldalon, hogy lássuk, mi történik a hajókon. De hát mi történhetett volna a hajókon télen, a téli kikötőben? Nyaranta átbicikliztünk a Római-partra, a Tungsram-üdülőig. Persze nem a később üdülőnek nevezett intézményre gondoltunk. Hatalmas telken, olyan tíz-húsz méterre egymástól kis faházak álltak. A gyár akkori vezérkarának „kulipintyói”. Vissza már a kishajóval jöttünk, mert lusták voltunk kerekezni. Egyszer volt, hogy osztálytársammal, a néhai Lécz Ottóval együtt versenybicikliztünk a Rómaira, és vissza. Nem sokkal, két-három méterrel, de én nyertem Sámsonnal! A Dunában nem fürödtünk, még a Tungs- ram-strandnál se. Én egyszer megpróbáltam, de a stég majdnem berántott maga alá. Akkor befejezettnek tekintettem a szabadtéri fürdőzést a Dunában. Amikor elkészült az új híd, a MÁV négy darab 424-es mozdonyával végezték a próbaterhelést 1955. május 4-én és 5-én. Az avatás idején született meg a Varsói Szerződés, a szocialista államok katonai szövetsége. Az építők azt tervezték, hogy tíz-tizenöt év múlva állandó híd lesz majd a félig ideiglenes szerkezet helyén, de ez az ország gazdasági körülményei miatt meghiúsult. Az északi ösz- szekötő vasúti híd annyira „mostohagyerek”, hogy jelentős részén még mázolás sem történt az átadásától eltelt több mint fél évszázad alatt. Viszont így is a „mi hidunk” maradt, és ma is gz, habár a Megyeri-híd időben, kivitelezésben és látványban is megelőzte. De sínek nélkül! Az összekötő híd népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint azok a bejegyzések, amelyek közül idézünk a világhálóról: „remek sétahely", „forgalmas, ugyanakkor csendes, ritkán túlzsúfolt, hangulatos hely”, „A gyerekeknek nagy élmény nézni a nagy hajókat és a vonatokat!” RÉTI JÁNOS A téli hónapokban a külső hőmérséklet jóval kevesebb, mint a testhőmérséklet. A testfelület megfelelő betakarásával tudjuk védeni a test hőmérsékletét. Fontos, hogy a kis ízületeket, a lábon, a kézen védjük a hidegtől. Amennyiben ezek a területek lehűlnek, az itt átfolyó vér is lehűl, és ezt viszi a keringés a szervekhez. A belső szervekben jóval magasabb a működési hőmérséklet. Például a gyomor 39 fokon, a máj 41 fokon működik jól. A lehűlt szervezet nagy megterhelést jelent az immunrendszernek. Az első dolog, amit tehetünk, hogy megfelelően felöltözünk. Meleg zokni, harisnya, felső, és alsó ruházat. Ügyeljünk, hogy a testünkhöz érő ruhadarab pamutból készüljön. A sapka védi a fejünket, fülünket, a sál a nyakunkat, a kesztyű a kezeinket. A bélelt cipő, csizma védi a lábainkat a kihűléstől. Ne együnk hideg ételeket, ne igyunk hideg italokat! A meleg leveseket, krémleveseket részesítsünk előnyben. Meleg teákat fogyasszunk, naponta többször. Hársfatea, csipkebogyótea, kakukkfűtea, bodzatea, citromfűtea, borsos menta tea, gyümölcstea. Ízesíthetjük fahéjjal, szegfűszeggel, ánizzsal, gyömbérrel, édesköménynyel, mézzel, almahéjjal, citrom, vagy más citrus levével, illetve héjával. Amennyiben meghűléses panaszok vannak, akkor a fent említett teákhoz tehetünk gyógynövény-forrázatokat is: papsajt, mályva, ökörfarkkóró, tüdőfű, martilapulevél, orvosi zsálya, apró bojtorján, cickafark. Ezeket ne ízesítsük citrusokkal. Az immunrendszerünk nagy része a tápcsatornában van, ezért a bélbolyhok optimális működése érdekében együnk gabonakásákat, gyümölcs vagy zöldség hozzáadásával. Fogyasszunk reggelire müzlit. Az árpában van a legtöbb béta glukán, ami fontos védelmi faktor a belekben. LETTNER ANNAMÁRIA dietetikus 10 | ÚJPESTI NAPLÓ - XI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, 2017. február 23.
