Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-05-05 / 16. szám
KÖZTÉR lehetne esetleg árulkodó, mivel annak két változata ismert, és a kettő közötti apró különbség ebben az esetben perdöntő lehetne. A háború idején használt gárdajelvény zászlója egyszínű, sima vörös, míg a háború utáni változaton a zászló lobogását stilizáló sötét csíkok láthatók. Ha sikerülne megállapítani a „mi” gárdajelvényünkről, hogy milyen is volt pontosan a zászló rajta, biztosak lehetnénk a dolgunkban, de az állapotát tekintve erre sajnos igen kicsi esély van. Egyelőre marad tehát a feltevés: Újpesten világháborús szovjet katonák sírját fordította ki a markoló. Ezt támasztja alá a sírban talált koporsó (illetve koporsók) is. A feltárás során ugyanis fa- és fémkoporsó-maradványok is előkerültek. (Lapzártakor érkezett a hír, hogy ezek nem fa- és fémkoporsó-maradványok, hanem vélhetően részben vasfedeles fakoporsók, az arcrészen üvegezve. - a szerk.) Az pedig nem tűnik életszerűnek, hogy 1956-ban a dühös, megalázott és erőszakkal elnyomott forradalmárok ekkora figyelmet fordítottak volna arra, hogy az ellenség halottait díszes, üvegezett koporsóban temessék el. Ráadásul a testek száma (eddig 16 csontvázat találtak) és a koporsók különbözősége miatt valószínűsíthető, hogy még a hierarchiára is ügyeltek. Az „ablakos” koporsó vélhetően egy tiszté volt, a többi altiszteké, tiszthelyetteseké lehetett, és voltak olyan tetemek is, amelyeket koporsó nélkül, sőt, egyszerűen egymásra hajigálva földeltek el. 1956-ban a tiszteket is hajigálták volna, nem tiszteletlenségből vagy a kegyelet hiánya miatt, hanem a legyőzöttek elkeseredése és fáradtsága miatt. Igen ám, de még mindig nem világos, hogy hogyan kerültek oda a holttestek, ha 1945-ben nem volt számottevő harci cselekmény Újpesten. Az egyik magyarázat szerint a környékről az újpesti kórházakba szállított és ott elhunyt sebesülteket temették el itt. Akkoriban ez volt nagyjából az egyetlen olyan hely a városban, ami nem volt lekövezve, tehát „ásható volt”. Csakhogy sokkal közelebb, akár a kórház udvarán is eltemethették volna őket. Ennek így csak akkor lenne értelme, ha a már említett géppuskások maradványait találták volna most meg, akik a templomtoronyban teljesítettek szolgálatot, így haláluk esetén logikus lehetett a közeli, egyébként nem kövezett téren eltemetni őket. Szovjet emlékmű Alkotó: Kocsis András Felállítva: 1947. A fotós ismeretlen, készült a 60-as években. Tulajdonos: Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény A lelőhely az 1990-ben lebontott szovjet emlékmű helyétől pár méterre van, és állítólag a szovjetek mindig oda építették az emlékműveiket, ahol tömegsírok voltak. Ez megint csak azt támasztja alá, hogy világ- háborús áldozatokról van szó, akiket megtiszteltek a koporsós temetéssel és egy emlékhellyel is. Ebben az esetben viszont érthetetlen, miért temették el velük a kitüntetéseiket is, hisz azokat hagyományosan elküldik a családnak. Az ügyben tehát egyelőre a sok bizonyíték mellett sok kérdőjel is van. A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának szakértői vizsgálják a sírt. Talán elég adat gyűlik össze ahhoz, hogy legalább az egyik kitüntetéses áldozatot azonosítsák. A lapzártáig beérkezett adatok alapján az alábbiak kerültek feltárásra. Zubbonygombok, állományjelző, kitüntetések, cigarettatárca, egy érme (feltehetően pénz), néhány koporsómaradvány, 16 csontváz, fa- és fémkoporsók. Találtak továbbá 3 pár bőrbakancsot, zubbony- és köpenydarabot is. Előkerült 4-5 sír, egyenként 1 -4 testtel. A testek egy része volt csak koporsóban. Orosz eredetre utaló tárgyak több sírból, illetve test mellől kerültek elő. Két ütemben történt az exhumálás, április 25-én, hétfőn, illetve a feltárt terület bővítését követően, április 29-én, pénteken. A helyszíni eljárás befejeződött. Az eddigiek alapján tehát egy biztos: a történet egyre izgalmasabb és bizonyára folytatódik majd, a folytatásról pedig minden újpesti tudni fog, a város polgármesterének blogbejegyzéseiből vagy az Újpesti Napló hasábjait olvasva. Wintermantel Zsolt blogbejegyzése alapján szerkesztette: Tallér Edina (A teljes írás olvasható a wezse.blog.hu oldalon.) ONLINE ELÉRHETŐSÉGEINK: WWW. U J P EST . H U TOVÁBBI FOTÓK F-AOEBOOK.HU/UJPEST. KÁPOSZTÁS EGYER I 7
