Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-12-15 / Különszám, Újpesti találkozások
ÚJPESTI TALÁLKOZÁSOK »Köszönöm, Újpest!« Szöveg: Gergely Gábor Fotó: Szalmás Péter Az idei olimpia talán legmosolygósabb bronzérmese volt az UTE versenyzője, Kapás Boglárka, aki Rióban a 800 méteres gyorsúszásban lett harmadik. Mint mondta, a decemberi klubváltás volt élete legjobb döntése. ► Bár még nagyon fiatal, de ez már a harmadik olimpia volt, amelyen részt vett. Miben volt az idei más, mint a 4 vagy a 8 évvel ezelőtti olimpiák? Kapás Boglárka: A pekingi játékok idején a kiutazó magyar úszócsapat legfiatalabb tagja voltam, így óriási megtiszteltetés volt számomra a részvétel. Sok tapasztalatot szereztem, amit Londonban hasznosítani tudtam, oda már konkrét célokkal utaztam ki. Idén Rióba pedig, nem titkoltam, az éremért utaztam, amit sikerült is hazahoznom. ► Az UTE versenyzőiéként Újpestet is képviselted az olimpián. Pár hete kitüntetést vehettél át az újpesti Polgármesteri Hivatal dísztermében. Mit jelent ez neked? K.B.: Nagyon jól érzem magam az UTE versenyzőjeként, és igazán megtisztelő számomra, hogy Újpest Önkormányzata így értékeli a sportteljesítményem. ► Hogyan került az uszodába? K.B.: Ötévesen vitt le először az édesanyám úszni, ettől a pillanattól kezdve nekem mindig is egyértelmű volt, hogy nagy úszó leszek. ► Tehetségesnek mondták, vagy csak egy gyerek volt a sok között? K.B.: Mára kezdetekkor mondogatták, hogy látják bennem a tehetséget. Az akkori szakosztályvezető felhívta anyukámat azzal, hogy„Ez a Bogi nagyon ügyes!" ► Hajnali kelés, hideg víz, kilométerek az edzéseken. Gyerekfejjel miért vállalta a munkát? Volt példaképe, akit le szeretett volna utánozni? K.B.: Valóban, minden nap 4.50-kor kelek, és irány az uszoda, ahol 6-7-ig szárazföldi kondicionáló tornán veszek részt, majd 2,5 órás vízi edzés következik, délután pedig fél 5-7-ig újra vízi edzésem van. Gyerekfejjel egy cél lebegett a szemem előtt: már 5 évesen tudtam, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni. Tisztában voltam azzal, hogy mi vár rám, s ennek tudatában vállaltam. Amit eddig elértem, azt hiszem, kárpótol a hajnalokért. Sokszor segített a kritikus pillanatokban Egerszegi Krisztina, aki a példaképem, és nagyon boldog vagyok, hogy ismerhetem őt, és az úszást választottam. Olyan akartam lenni, mint ő, valószínűleg ezért is éreztem magam jól az uszodában az első perctől kezdve. ► Mikor jöttek az első figyelemre méltó eredmények? K.B.: Viszonylag hamar kiderült, hogy ügyesen versenyzem, de az áttörést a 2007-es EYOF hozta meg, ahol második lettem 800 méter gyorson. ► Törékeny alkat. Mégis a világ élmezőnyéhez tartozik. Milyen „csodát” tesz, hogy az izompacsirták ellen is jó eséllyel veszi fel a versenyt? K.B.: Erre mindig azt szoktam mondani viccesen, hogy a hal sem izmos, mégis jól úszik. Komolyra fordítva a szót, az elszántság, az önmagamba vetett hit és a megfelelő mentális felkészültség azok, amik elengedhetetlenek. ► Nem titok, hogy a szomszédban, Zuglóban versenyzett, majd Újpestre igazolt. Mi volt a döntés oka, és mennyiben változott meg az élete lila-fehér sportolóként? » 5
