Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-12-15 / 39. szám
Ha felnövök, nekem biztos nem leszel a kedvenc íróm, mondja, és dühösen az orrom alá tolja a könyvet. Na jó, írd alá, mert most még az vagy! Zavartan mosolygok, aláírom a harmadik oldalon, xy-nak sok szeretettel. Igyekszem könnyedén és vidáman visszakérdezni tőle, hogy miért, talán nem tetszett a történet? Barna hajú kislány, a könyvesbolt törzsvendége, ismer minden eladót, suli után gyakran eljön ide, útba esik hazafelé a bolt, beleolvas az újdonságokba, kártyázik egy kört a pénztáros lánnyal, elmondja a véleményét mindenről. Mindenről van véleménye. Ki nem hagyna egyetlen gyerekkönyves eseményt sem, naná, hogy most is itt van, hóna alatt másik két könyv, gondolom, ha velem végez, kioszt még egy-két írót a karácsonyi író-olvasó találkozó alkalmából. Szúrós tekintet, büszke, érdeklődő arckifejezés, vékony, magas, határozott megjelenés. Tizenegy évesen még tudja az ember, ki is ő, és mit akar a világtól. Tetszett nagyon a könyved, válaszolja, de hogy lehet így befejezni egy történetet? Nincs is vége, hol marad a happyend? Minden mozgásban van, folytonos a változás, ez az egyetlen a világon, aminek sosem lesz vége. Két hét van hátra ebből az évből. Hogyan kell befejezni 2016-ot? Karácsonyi dalocskák? Forralt bor illata, viliódzó fenyőfaizzók? Tévéreklámban boldogan ölelkező szerelmespár? Leértékelés, egyet fizet, ötöt kap? Ünneprontó vagyok, és nem leszek senkinek a kedvence, ha bevallom, hogy én nem hiszek a happyend- ben? Abban hiszek, hogy mindig van esély a boldogságra, és ennek sosem lesz vége. Vannak vágyak, amelyek nem teljesíthetők egy karácsonyi nagybevásárlással, és nem elég hozzá csak a család. Kell a közösség ereje és a tudat, hogy a kis segítség is segítség. Ebben is hiszek. Idén közel negyvenszer vehettek friss Újpesti Naplót kezükbe olvasóink. Közel negyvenszer tizenhat oldalnyi új és új történet sikerekről, eredményekről, összefogásról, közös élményekről, megoldott és megoldásra váró feladatokról. Újpesti séták hétről hétre, Önökkel. Ne fejezzük be. Azért nincs vége, mert jön a folytatás, mondom a kislánynak a könyvesboltban. Beleül az ölembe, megsimogatja a hajam. Tényleg?- kérdezi felcsillanó szemmel, majd megengedő, biztató mosollyal megveregeti a vállamat, kiszáll az ölemből, már nem én érdeklem, hanem a másik asztalnál ülő, csak félvállról fűzi hozzá, miközben elsétál: Remek, anya! Akkor kaptál új esélyt az élettől egy happyendre! TALLÉR EDINA Minden kedves olvasójának boldog karácsonyt és sikeres újévet kíván az Újpesti Napló szerkesztősége. Találkozzunk jövőre is! Legközelebbi lapszámunk 2017. január 12-én jelenik meg. Addig is kísérjék figyelemmel városunk történéseit az ujpest.hu oldalon. Kupaknyi boldogság Vannak családok, életek, amelyekben nem a karácsonyi időszakban születnek a legnagyobb vágyak. Vágyak, amelyek nem teljesíthetőek egy karácsonyi nagybevásárlás során, és nem elég hozzá csak a család. Kell az újpestiek méltán híres összefogása is. A közösség ereje és a tudat, hogy a kis segítség is segítség. így született meg 2012-ben az Újpesti Cseriti kupakgyűjtési akciója, amelyen keresztül már hat család életét tehettük könnyebbé, együtt. Öt év, hat család, akiknek a „Gyűjtsük össze Újpest összes kupakját!" akción keresztül segíthettünk. Az évek során egyre többen csatlakoztak a kezdeményezéshez, és bátran mondhatjuk, hogy városunkban van az egyik legjobban működő jótékony- sági szervezet. Elsőként, még 2012-ben Imike járássegítő gépére gyűjtöttünk. A kisfiú édesanyja elmondta, hogy a gépet azóta is használják, és ennek köszönhetően nem romlik Imike állapota, és olyan helyekre is eljuthatnak, ahova előtte nem, vagy csak nagyon nehezen. Imike után Marcinak gyűjtöttünk. A gyermek súlyos agyvérzés következtében halmozottan sérült, sem ülni, sem állni nem tud. Kezelése és a rendszeres fejlesztés nagyon megterhelte a családi kasszát, ezért kértek segítséget a Cseritin keresztül minden újpestitől. Marcinak azóta két testvére is született, egy ikerpár, akik nagyon sokat segítenek a kisfiú lelki fejlődésében. Egy igazán boldog családban él, ahol szeretet és gondoskodás veszi körül. Eleonóra - vagyis Nóri, mert ő azt szereti, ha így szólítjuk - egy mosolygós kislány, aki jelenleg a Pető Intézetben él és tanul, hétvégén pedig nagyszüleinél van Egerben, ahol a három testvére is lakik. Nóri 2 | ÚJPESTI NAPLÓ -X. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM, 2016. december 15,
