Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-10-20 / 32. szám
4 MOZAIK Az én 56-om Számomra nehéz erről a témáról írni, hiszen a forradalom idején még nem éltem. Abból a szempontból viszont a részesének érzem magam, hogy a családunk sorsának alakulása ott és akkor dőlt el, amikor az utcáról visszafordultak csomagjaikkal, úton egy ismeretlen világ felé, a jövőjüket féltve. Most, hogy a negyedik generációként emlékezhetek meg azokról az időkről, mély büszkeséggel tölt el a családom tagjainak döntése, tetteik, összetartásuk, a bátorságuk és emberségük. A szovjetek bábjai által meghatározott társadalmi felosztásban a családomat az osztályidegenek közé sorolták. Ennek oka a dédpapám német származása és a dédmamám értelmiségi kötődése. Akkorra már három gyermekük született, közöttük a nagymamám is, aki akkor még csak ötéves volt. A család egy romos, Üllői úton lévő kis házban élte a kitelepítettek életét a Mária-Valéria telepen. A kis ház környezete egyáltalán nem sugallt biztonságot, idegennek érezték a környezetet. Mindenhol szemét, mocsok, zsúfoltság. Rengeteg család lakott egymás mellett. A forradalom idején a nagymamám visszaemlékezése szerint a sok bajból ő sok mindenre nem emlékezett, de egy kép mind a mai napig előtte van, amint az óvoda felé menet látott akasztott embereket a fákon lógni. Hiába kérdezte a szüleit, hogy ez miért van, csak azt a választ kapta, hogy ne nézzen arra és menjen tovább. Ami még emlékében megmaradt, hogy mint a legtöbb gyereket, őt is féltették messzebb engedni a kis ház közeléből, de így is használt töltényhüvelyekkel teli szatyorral jött haza a játékból. Nem is értette, hogy a szülei attól kezdve miért nem engedik el a nővéreivel kenyérért. Pedig a lányok ezzel terelték el a figyelmét a szörnyű látványról, ami fogadta őket az úton. Ezután történt a nővérei elmondása szerint, hogy tanúi voltak egyik legjobb barátjuk halálának.- Egyik reggel a környéken pár kis- és nagyobb gyerek elhatározta - köztük a mamám nővérei is -, hogy elmennek Kispestre gyalog kenyérért. A céljukhoz érve az útjukat szovjet tankok és katonák állták el. A nagymamám nővérei és még pár velük tartó lány annyira megijedtek a szüleiktől hallottak miatt, hogy inkább elbújtak, és a fiúkra hagyták a kenyér megszerzését. A vakmerő, naiv fiúk nekivágtak, hogy elérjék a céljukat. Lassan elindultak a katonák felé, akik át is engedték őket. Boldogan hozták visszafelé a kenyeret a katonák és a tankok között, s amikor már háttal álltak nekik, a sors a legszörnyűbb módon pecsételte meg és zárta le az egyik fiú életét. A katonák több lövést adtak le feléjük, miközben kacagtak rajtuk. A levegőt sikítás és sírás töltötte meg. A lányok, még fel sem fogva, mi történik, ösztönösen futottak, minél messzebb. Csak az utca sarkán visszanézve vették észre, hogy a katonák a földön heverő kenyereket a magasba emelték, mint dicső tettük jutalmát. Észre sem vették a már mozdulatlanul fekvő kisfiút, aki az egyikük lövéssorozatának lett az áldozata. A forradalom leverése után a mamámhoz az a fájdalmas hír érkezett, hogy a kedvenc nagybácsikáját a forradalomban való részvétel miatt kőfejtő táborba küldték, ahol tüdőbajban az életét vesztette. A mamám mind a mai napig, ha kérdezem a témáról, válaszol mindenre, még ha fáj is neki emlékezni vagy kimondani az ott megélt élményeket. Én azzal köszönöm meg neki őszinteségét, hogy ezeket a történeteket továbbadom a következő generációnak, így nem felejtik el, hogy miket kellett átélniük az 56- os forradalomban. Áldozatok voltak mind, és minden nap a megélhetésért küzdöttek. Nem adták fel, és közben segítették egymást ott, ahol tudták, önzetlenül. KISS RENÁTA LILLA 12. m, Újpesti Bródy Imre Gimnázium Béke Egy hatalmas szív ujjakból formálva, világvallások képviselői, béke Párizsért az Eiffel-torony- nyal, nagyhatalmak, országok zászlói, rengeteg békegalamb, pirosfehérzöld béke, béke az egész Földért. Ezek a motívumok jellemezték a lenyűgöző gyerekrajzokból és festményekből álló 29. békeposzter-pályázat kiállítását az Ifjúsági Házban. „A béke megünneplése” címmel a LIONS Clubok Nemzetközi Szövetsége felhívására az Újpest-Árpád LIONS Club szervezésében írtak ki pályázatot. Az önkormányzat támogatásával létrejött rendezvényt, melyen kihirdették a nyerteseket, ünnepélyes keretek között tartották meg október 17-én, délután öt órakor az Ifjúsági Házban. A 29. békeposzter-kiállítás az Erkel Gyula Újpesti Művészeti Alapfokú Művészeti Iskola közreműködésével, brazil és francia dallamokkal indult. Dr. Molnár Szabolcs alpolgármester nyitotta meg a kiállítást köszöntő beszédével, melyben elmondta, boldog mikor azt látja, a gyerekek milyen gyönyörű alkotással lepnek meg mindenkit. Újpest Önkormányzata és a Lions Club azért motiválja minden évben a diákokat, hogy a napi rutinból kiszakadva használják kreativitásukat, fessenek, rajzoljanak, gondolkodjanak. Az alpolgármester megköszönte a diákoknak a munkát, a Lions Clubnak a szervezést és a pedagógusoknak az iránymutatást. „Találjon mindenki örömöt az alkotásban!” - tette hozzá dr. Molnár Szabolcs, majd elmondta, a zsűri által kiválasztott nyertesek értékes ajándékokat kapnak, melyek remek eszközök lesznek a további munkához. VG 6 ÚJPESTI NAPLÓ -X. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM, 2016. október 20.
