Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-10-06 / 30. szám
MOZAIK TÍZESVILLAMOS - KÜLÖNJÁRAT Minden hónap sugároz valamilyen hangulatot. Nekem október szomorú. Amikor beköszönt, sötétszürke fátyolba öltözik a lelkem. Az előttem álló hónap történései miatt. Mindjárt az aradi 1'3-ak emlékével kezdődik. Azon férfiak emlékével, akiket 1949. október 6-án kivégeztek az aradi várban. Jó néhányan közülük nem is tudtak magyarul, csak búcsúleveleket írtak a szeretteiknek. És a dolog drámája, hogy nem a magyar szabadságért, nem is a hazánkért haltak meg, hanem amiért megszegték a császárnak tett katonai esküjüket. Mert hát ők a császári hadsereg felesküdött tisztjei voltak. És a császár hadserege nem olyan volt, mint a Móricka-vicc, hogy ki-be ugrálunk a körből. Mindegyikük viselte a sorsát! Elvégeztetett. Mindegyikükről utca van elnevezve Újpesten. Aztán október 23., a mi forradalmunk, ami szerintem nem olyan volt, mint amilyennek akkor a hatalom beállította, de nem is olyan, mint amilyennek most elmeséljük. Az igazság, ezúttal is - mint annyiszor az életben - a kettő között volt. Én két emlékképet őrzök róla. Az egyik: későbbi keresztapám (keresztanyám majdani férje), a hosszú Laci, a napsütötte Árpád úton áll biciklijével a járda mellett, nem messze az áruháztól, és nagy gombolyag piros-fehér-zöld szalagból kokárdákat szab a járókelőknek. És minden arra járó boldog volt... Később tagja lett a munkástanácsnak, kis kommandója részt vesz még Mindszenty rétsági őrzésében is, aztán kap 13 évet és 63- ban szabadul. De megkeseredett ember marad, ameddig él. A másik: Csík Tibi, az olimpiai bajnok ökölvívó, akinek volt feleségének anyja tönkretette a nagy szerelemben virágzott életüket, szembe jött velünk az utcán egy méretes géppisztollyal a nyakában. Hová megy maga Tibi ezzel géppisztollyal? Nincs semmi baj Lencike (Lenkének hívták anyámat), csak az anyósomat keresem. És nevetett. Persze Október hava- nem találta meg... 1959 nyarán öngyilkos lett Ausztráliában. Akkor disszidáltak a Tavasz utcai Szikora házból Horváth Gyurka, a Lali meg a Szikora lányai, Hilda és Magdi. Azt hittem, nem bírom ki, annyira fájt a szívem értük, hogy még Topi kutyánk is elkísért az iskolába. Aztán 1995. október 25. - Anya itt hagyott bennünket, engem és apát, elköltözött, abba a másik dimenzióba, ahonnan nincs visszatérés, csak örök szeretet. Gyakran érzem, hogy itt van velem! De „a földön többé sose látom.” 21 éve már. Azóta nem olyan nekem, ez a világ, amilyen addig volt. Ilyen hónap nyit rám minden október elsejével. RÉTI JÁNOS iTINE GYEREKEKNEK 1-9. sor 1900 Ft 10-15. sor 1600 Ft ŐSZI BÉRLÉT I. ELOAOAS IP ÚJPEST SZKIHRZ 10 | ÚJPESTI NAPLÓ -X. ÉVFOLYAM, 30.. SZÁM, 2016. október 6.
