Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-06-02 / 20. szám
Emberöltő Harminc éve tökéletesen indult minden. Joggal érezhettem, már ha érezhettem egyáltalán ilyesmit zsenge hatévesként, hogy a parádés kezdést hasonló folytatás követi majd. Még a legszörnyűbb rémálmaimban sem gondolhattam, hogy hamarosan emberöltő- nyi nélkülözés veszi kezdetét, teljes kilátástalanság, harminc év magány. Hogy is gondolhattam volna, mikor a kapuban a Disztl repkedett, a példaképem, holott már akkor csatárerényeket csillogtattam, előtte a rőtszakállú Róth tisztogatott, és az újpesti Kardos, középen egy zseniális tízes osztogatott, a Détáridöme, elöl meg a Kiprich rugdosta a gólokat. Megvolt gombfociban mindegyik, én mindig nyertem velük az asztalon, ők meg a pályán, a németeket, az osztrákokat, a hollandokat is * verték, simán kijutottak a világbajnokságra, irány Mexikó. Előtte búcsúzóul a brazilokat is legyőzték, pedig mindig ők a legjobbak, mondta apám legalábbis, Esterházy rúgta a harmadikat, ez a gól volt az utolsó magyar futballkatarzisom, nem hittem volna, hatévesen, nem kényeztetett el a sors ez ügyben. Eu- . rópa legjobbjaiként vágtunk neki a vébének, jött a nyitómeccs a szovjetek ellen, őket különösen utáltuk, ezt biztosan tudtam, gombfociban is mindig vesztettek, izgatottan kapcsoltuk be a fekete-fehér Videoton tévét, majd lazán kaptunk egy hatost. Összeomlott minden, örök pesszimistává lettem, a franciáktól is kaptunk hármat, kiestünk, kelletlenül az angoloknak drukkoltam tovább, nem tudom, miért, valakinek drukkolni kell, ilyen a foci. Hosszú évek hasztalan reménykedése, majd még hosszabb évek teljes reménytelensége következett, sosem jutottunk ki sehova, se Eb, se vb, esélyünk sem volt. Jobb híján szurkoltam az angoloknak töretlenül, mondjuk ők sem nyertek soha, remekül választottam, stabilan szomorkodtam, vagy dühöngtem, ha kiestek, pedig közöm nincs hozzájuk. De most, bizony, most ennek vége. Harminc év után, végre nem kell az angolokon idegeskedni, a németeknek örülni, vagy a spanyolokban gyönyörködni, hisz ott vagyunk az Európa-bajnokságon, mi magyarok, ízlelgetem még, el sem hiszem, közösen drukkolhatunk a saját csapatunknak, otthon, kocsmákban, tereken, együtt reménykedhetünk, hátha a Kleinheisler pimaszul kötényt ad a krisztiánóronáldónak, elfekteti a kétségbeesett portugál védőket, és laza bokamozdulattal hatalmas gólt rúg a pipába. JUHÁSZ MÁTYÁS TERASZ Június 10-én, a Franciaország-Románia mérkőzéssel elkezdődik a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság. Negyvennégy év után végre mi is izgulhatunk, hiszen nemzeti válogatottunk is pályára lép. Szurkoljunk együtt egy hónapon át a Bajnok Terasz óráskivetítője előtt! Indul a nyár, tombol a hőség, dübörögnek a rendezvények, nagy a jövés-menés. Újpesten a leghangsúlyosabb a közösségépítés, a kapcsolattartás és fontosak a hagyományok. Ezt minden újpesti tudja, érzi, akkor is, ha nem itt született, vagy nem itt él, csak például itt dolgozik. Akkor is újpesti. Többéves hagyomány, hogy Újpest Önkormányzata ajándék muskátlikkal szerez örömet az újpestieknek. A városvezetés nem csupán a közterületek gondozását tartja fontosnak, de kiemelt figyelmet fordít a panelházak díszítésére, otthonossá tételére is, és szeretné, ha mindenki hozzájárulna városunk szépítéséhez. Az újpestiek minden évben szívesen fogadják ezt kis nyári ajándékot, ami már a balkonokról köszön vissza. VG 2 | ÚJPESTI NAPLÓ -X. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM, 2016. június 2. Virágzó Újpest
