Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-11-19 / 33. szám
Menzanapló Felderítő útra indult és naplót készített. Wintermantel Zsolt kollégáival egy hétig újpesti iskolák menzáin ebédelt, blogján pedig részletesen beszámolt a tapasztalataikról. (A teljes szöveg itt olvasható: wezse.blog.hu) Wintermantel Zsolt Kedves menzanaplóm! „A Faeebookon kialakult ádáz vita hatására úgy döntöttem: személyesen tapasztalom meg a megújult iskolai kosztat. Névtelenül, titokban, épp hogy nem álruhában, mint Mátyás király. A tapasztalatokról, élményekről pedig naplót írtam. Hétfő, Csokonai-gimnázium Öt fővel indultunk az első „bevetésre”. A MENU: Daragaluska leves Lencsefőzelék sült hússal Gyümölcs A galuska jó, egy picit morzsalékos, mondanám, hogy grízes, de hát grízgaluskáról beszélünk, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy nem teljesen homogén, kicsit szétmállós, amitől zavarosnak tűnik a leves. A bors kiérződik, ötből ketten mondták azt, hogy egy picit lehetne sósabb. Szerintem nem. A lencsefőzelék kifejezetten finom volt, mindenkinek bejött. Egy kis tejföl mehetett volna rá, volt, aki szerint sok, valaki szerint kevés ecet volt benne, ez teljesen szubjektív. (...) Szép szeletet, majdnem ötdekás karajt, szinte színhúst kaptunk, puhára sütve, ami ízletes volt. A gyümölcs Alexander körte volt. Egészséges, szép, nem ütődött, nem rohadt, finom. Minden harmadik gyerek vette csak el. Első napra igazán kellemes meglepetés volt. A leves alapvetően jó, kellően tartalmas. A látványt picit rontja a szecskára vágott répa, ami viszont friss, nem fagyasztott. Megtudtam, hogy azért darabolják különböző méretűre és formájúra, mert így látszik, hogy friss a zöldség. Szerintem karikára vágva gusztusosabb lenne. A karalábé helyenként fás, de ez ilyenkor ősszel azért nem akkora csoda. Talán ha egyben főznék bele az íze miatt, de tálalás előtt kivennék belőle... Kedd, Fóti úti angol tagozatos iskola A kajakommandó négy főre apadt ideiglenesen. A MENÜ: Fokhagymakrémleves pirított kiflikarikákkal Lecsós csirkemáj rizzsel A leves kicsit híg, ahhoz képest, hogy krémleves szerepel a menüben. Ebben az iskolában a tálalási sztenderd az, hogy négy gyerek kap egy tálban levest, és ők szednek maguknak.-A meny- nyiség megfelelő volt. A tányérba kerülő mennyiséget ugyebár ki-ki maga választotta meg. Mindenesetre jutott mindenkinek elég. A kiflikarika inkább szárított volt, mint pirított, és semmiképpen nem lett volna szabad tálaláskor belerakni a tálba. (Étkezés után azért „meginterjúvoltuk” a konyhás nénit, aki megmutatta a tálkát, hogy aki kéri, annak külön adják a karikát.) Összefoglalva, a.levest inkább átlagosnak mondanánk, de fogyasztható volt. Egy picit lehetett volna intenzívebb ízű, de nem a só hiányzott belőle. A csirkemáj kifejezetten ízletes, szaftos, jól főtt volt. A köret jó minőségű, puhára főtt, de pergős rizs, és nem állt össze csomóba, mint a csiriz. A velünk együtt étkező gyerekek jelentős része csak szaftot evett rizzsel, mondván, nem szeretik a májat, otthon se szoktak enni. Mondtam nekik, hogy nem tudják, mi a jó. A szomszéd asztalnál ülő négy gyerekből három a kérésünkre megkóstolta a májat, negyedikük kategorikusan elutasította a tesztet. A többieknek sem az ízével, hanem az állagával, magával a májjal, mint alapanyaggal volt bajuk. A máj általában nem a gyerekek kedvence, s hogy miért van ennek ellenére az étlapon, arra nagyon egyszerű a válasz: az előírások szerint egy héten egyszer belsőséget kell adni a gyerekeknek. Az adag az előírtnak megfelelő volt. Szerda, Károlyi István 12 évfolyamos Gimnázium Alsós adag, ismét 5 fős ítészgárdával. A MENÜ: Zöldborsóleves, galuskával Párolt csirke vadas szósszal, tésztával Szintén tálban, magunknak szedős tálalásos módszerrel, megfelelő mennyiségű leves, amiben elegendő zöldborsó és elegendő galuska 6 ÚJPESTI NAPLÓ -IX. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM, 2015. november 19.
