Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-11-05 / 31. szám
MOZAIK Újpesti séta című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy hétköznapi sétáinkat nem mindennapivá tesszük: a megszokott útvonalakról letérve jobban megismerjük Újpestet. Erre a sétára invitáljuk Önöket is. Tartsanak velünk! Karalábé, zeller, piros alma, mézédes mandarin, ropogós szó'lő. Finom pékáru, friss húsok, kofák, vevők és hangzavar. Ember- emlékezet óta ezek a piactér bebetonozott szereplői. Igaz, ma már sokaknak az időjárás-, a játék-, a zene-, az újságos-, és a kameraikon jut eszébe a piactérről, de most maradjunk a régi, valódi, hagyományos piacnál. A lángosnál. „Odakint a városháza melletti piactéren már a másnapi búcsúra készülődtek. Vásárosok ácsolták középen a sátrakat, lacipecsenyések görgették le a szekerekről a véget nem érő kolbászkarikákat, gyümölcsárusok építettek mézédes dinnyékből embermagas gúlákat; kofák, tűznyelők és planétások között gyerekhad cikázott fel és alá, valami különleges hadijátékot űzve - ha valaki hosszasan figyelte őket, rájöhetett, hogy Bosznia okkupációját imitálták némi almalopással fűszerezve. Akárhogy is, a piac élte a maga életét, s nemigen hederített a városháza elé gördülő lovas kocsikra.’’ (Jolsvai András: Ez is csak egy hétfő) Korok változnak, a technika fejlődik. Megy a körforgás, de a piac mindig egy külön rendszer lesz. Éli a saját életét. Van lángos. Már nem csak hagyományos, ezer a variáció egy témára. Sajtos-tejfölös, bolognai, húsos, lecsós, lilahagymás, mindenes. Átfagytam, míg kivártam a sorom, sokan szeretik a lángost. Én egy simát kérek, sóval. Forró, gőzölög a hidegben, alig bírom megfogni. Alatta a papír kicsit olajos, az illata isteni. Igazi. György, az egyik legkedveltebb lángosos, negyven éve készíti a tésztát itt, az újpesti piacon, ugyanúgy. Azt meséli, változnak az idők, de az árakat szeretné tartani. Ez számára a legfontosabb a jól bevált recepten kívül. „A változás jót is hozhat, de a piac jellegét fontos lenne megtartani!” - mondja György, mikor az új piac építéséről kérdezem, majd hozzáteszi: „Ahol a piac lesz, ott leszek én is!” Tovább sétálok. Forralt bor, frissensültek, és újra egy aggodalmas árus, Pál, aki a miliőről beszél. A piac atmoszférájáról, az illatokról, a hangulatról, a lendületről, a közönségről. Az utóbbi más lesz szerinte. Joli nem fél. Ő is régóta, 34 éve dolgozik itt az újpesti piacon. Rengetegen ismerik, nagy nála a sürgés-forgás. Azt mondja, minden jobb lesz. Jobb lesz a hideg miatt, a meleg miatt, tessék csak, jó napot, mit adhatok, vágja közbe, mert a munka nem áll le. „Nehéz lesz az átállás, de mindenképp korszerűbb lesz az új piac!” - mondja Joli, két tál étel díszítése közben. Közben felnéz, pörög a keze, mosolyog: „A lényeg, hogy maradjon meg a templom-városháza-piac felállás. Mint egy agora.” ?015 NOVEMBER 25 SZERDA Uh 2016 JANUAR 18 HfTFÖ Uh 2016 MARCftJS 7 HfTfö Uh KÖZREMŰKÖDIK AZ KÖZREMŰKÖDIK A KÜZREMÜKÖ0IK A KAMARAZENEKAR BTAW6YÍITTB RAGTIME BAND 2500 1000 • 10 ■íGVERTfKtSITtS • -V V UMUflU* »VJJH 10 | ÚJPESTI NAPLÓ -IX. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 2015. november 5.
