Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-05-20 / 18. szám
I i ÚJPESTI NAPLÓ - IX. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM, 2015. május 20. Sport Bronzérem a bajnokságban Az UTE röplabdás lányai idén már bezsebeltek egy bronzérmet a Magyar Kupában. A szólás szerint evés közben jön meg az étvágy, a lila-fehérek már akkor kijelentették, hajtanak a bajnoki éremre is. Az eldöntőt ugyan elvesztették, de a Gödöllő elleni bronzcsatára alaposan felkészültek Milodanovics Andrea tanítványai. Hazai környezetben, négy játszmában le is győzték a nagy riválist, a fantasztikus szurkolók legnagyobb örömére. A bajnoki bronzéremért folyó csatározás első két összecsapását megnyerték a lányok, egy apró vereség ugyan becsúszott a sorba, de ettől függetlenül, a Megyeri úti csata előtt továbbra is egy győzelemre álltak a harmadik hely megszerzésétől.- Tudtam, hogy óriási esélyünk van a találkozón - mondta a mérkőzést követően a vezetőedző. - Éreztem, nem történhet baj, pedig a gödöllőiek egy lapra tettek fel mindent, és jól is játszottak. Végig a kezünkben tartottuk a meccs irányítását, nem volt okunk az izgulásra. Talán csak egy alkalommal kellett belenyúlnom a játékba, amikor a negyedik szettben, amikor már a zsebünkben érezhettük a bronzérmet, egy picit megtorpantunk. Az időkérés alatt megnyugodtak a lányok, és ennek köszönhetően, mondhatom, sima lett a vége. A lila-fehér játékosok egymást múlták felül a találkozón. Ha kellett, kisegítették egymást, máskor úgy szolgálták ki a társakat, ahogy az a nagykönyvben van megírva. Repültek, vetődtek, pontosan ütöttek, foghatatlannak tűnő labdákat hárítottak. A szakemberek szerint is megérdemelten győzték le a nagy riválist.- Nem könnyű bármit is mondani egy ilyen mérkőzés és egy ilyen év után - nyilatkozta boldogan Milodanovics Andrea. - Egy gyönyörű évet zártunk egy gyönyörű csapattal. Nagyon büszke vagyok a lányokra, az elvégzett munkára, a hozzáállásra, mindenre, amit az egész szezon alatt csináltak. Köszönöm minden játékosnak a munkáját, és azt, hogy odafigyeltek rám az egész évben. Tiszteletben tartották, amit kértem tőlük, azt csinálták, amit megbeszéltünk. Bízom benne, hogy mindenki magáénak érzi ezt a harmadik helyet. Első nekifutásra ez egy tökéletes év volt számomra, remélem a lányoknak is.- A csapat egy új „játékossal" is gazdagodott...- Igen. Újra szeretném kiemelni a szurkolókat, hiszen elképesztő atmoszférát varázsoltak a csarnokba. A szezon első hazai mérkőzésén még alig tizenöten szorítottak nekünk a helyszínen, az év végén pedig állandó volt a telt ház. Egy ilyen fantasztikus publikum előtt szinte képtelenség veszteni. (gergely) Krajnyák Zsuzsinak csak az olimpiai aranyérem hiányzik a gyűjteményéből Május első hétvégéjén rendezték meg a kerekesszékes vívó világkupa montreali versenyét. Az UTE sportolója, Krajnyák Zsuzsa három érmet, egy aranyat és két bronzérmet szerzett. Az újpesti paralimpikon számára nagyon jól indult a szezon, hiszen az idei versenyekről egyszer sem tért haza fényes érmek nélkül. Alig ért földet a ferihegyi repülőtéren a gép, Zsuzsi máris a vívóterem felé vette az irányt. Amint azt elmondta, nincs idő arra, hogy hosz- szabb időt pihenjen, ugyanis rengeteg kihívás előtt áll, az idei év a legfontosabb számára, hiszen a riói olimpiára kell kvalifikálnia magát a nemzetközi versenyeken.- Nagyon sűrű a mezőny, és Rióban versenyszámonként csak egy sportoló képviselheti hazáját a játékokon. Ha lehet, valamennyi kvótaszerző versenyen el szeretnék indulni, mert a világranglistahelyezések alapján osztják ki a repülőjegyeket.- Úgy tudom, két szakágban is előkelő helyen állsz a ranglistán. Eldöntötted már, hogy a tőr vagy a párbajtőr mellett teszed le a voksodat?- Edzőimmel sokat agyaltunk már a kérdésen, és még nem tudtunk megállapodni. Az igazat megvallva, ha Feczner Viktorral beszélgetek, csakis a tőr kerül a látótérbe. Viszont, ha a párbajtőrválogatott kapitánya, Kovács Iván állna most itt a hátam mögött, akkor lehet, nem merném még kijelenteni, hogy a tőr a szívem csücske. Mindenesetre rövidesen elő kell állnom a farbával.- Tedd meg most. Szóval: tőr vagy párbajtőr?- Jó, legyen. Tőr!- Olimpián már indultál, érmeket is nyertél, de azt tudom, a legfényesebb medál még hiányzik a gyűjteményedből.- Remélem, illetve nagyon akarom, hogy Rióban enyém vagy a miénk legyen az aranyérem. Ezért dolgozunk, hiszen egy sportoló miért is utazna el az olimpiára, ha nem a győzelemért. Én is, és a lányok is azért hajtunk, hogy az aranyat a nyakunkba akaszthassák Rio de Janeiróban.- Csapatban vagy egyéniben jobbak az esélyek? Mint említettem, nagyon erős a mezőny, a kínaiak, a koreaiak igen veszélyesek mindenkire. Persze, ha arra gondolok, hogy most, Montrealban sikerült legyőznöm a legjobbakat, akkor nincs mitől tartanom az egyéniben sem. A csapatunk sem esélytelen, sőt úgy fogalmaznék, az egyik esélyes a végső győzelemre. Jól együtt vagyunk a lányokkal. Kanadában, a párbajtőrözők csapatversenyében például Dani Gyöngyi, Veres Amarilla és jómagam a negyeddöntőben 45-35- re vertük a fehéroroszokat, a döntőbe jutásért 42-30-ra legyőztük Oroszországot, és az aranyéremért is magabiztos 39-27-es győzelmet arattunk a mindig veszélyes franciák ellen. Tehát jók az előjelek, csak sérülés ne jöjjön közbe.- Kislányod számolja az érmeidet?- Nem csak számolja, hanem kéri, hogy a versenyekről hozzak neki egy újabbat. Remélem, Rióból arannyal lepem meg Zselykét. G. G.