Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)

2015-05-14 / 17. szám

nek és az edzéseknek köszönhetően, jól bírtam a megterhelést. Éles helyzetekben is sikerült a legjobb döntéseket meghoznom, úgy gondolom, hasznára voltam a válogatottnak.- Mennyiben volt más a mostani diadal, mint a 2008-as szapporói bravúr?- A rajt előtt a szakemberek többsége úgy vélte, ezúttal mindenekelőtt a kiesés elkerülése, sokkal kevésbé a feljutás kiharcolása lehet a cél. Szerencsére tévedtek, mert a kiesés réme egyáltalán nem fenyegetett bennünket.- Mikor éreztetek, hogy van esély a feljutásra?- Az olaszok elleni győzelem után már ki mertük mondani azt, amiben addig csak reménykedtünk. Feltüzelte a társaságot a győzelem, hiszen figyelve az ellenfeleket, éreztük, hogy van esélyünk mindenki ellen.- A világbajnokság előtt néhány nappal kapta meg a magyar állampolgárságot a két kanadai klasszis. Nagyot dobott ez a csapaton?- Ahogy mondani szokták: a műsor nélkülük nem készülhetett volna el. Két igazán fantasztikus játékost sikerült megszerezni, akik apait-anyait

Dani Újpestnek is dicsőséget szerzett

A magyar jégkorong-válogatott Krakkóban, bravúros teljesítménnyel feljutott a világelitet jelentő „A" csoportba. A csapatban egy újpesti játékos is terelte a pakkot, Kiss Dániel teljesítményével kivívta a szakemberek elismerését is.- A tévénézők az eredményhirdetésig követhették a Krakkóban történteket. A folytatásnak is vannak publikus részei?- kérdeztem az újpesti hokist.- Nagy volt az öröm, de azt gondolom, ez érthető. Ünnepeltünk persze, ki többet, hosszabban, ki pedig kevesebbet. Bevallom, én az utóbbiakhoz tartozom, nagyon elfáradtam a torna végére.- Nem látszott a játékodon a fáradtság.- Jól sikerült a felkészülés, a bajnokságban is sokat játszottam, az edzőimS p c

beleadtak a játékba. Ráadásul, amikor egy picit megbillent a csapat, azonnal helyreráztak bennünket. Igazi vezér- egyéniségeket ismertünk meg, röviden, nagyon jó, hogy nálunk játszottak. Persze a magyarokról sem szabad megfeledkezni, hiszen mi is alaposan odatettük magunkat a siker érdekében.- A sportban egy év hamar elszalad. Miben reménykedhetünk majd az oroszországi világbajnokságon?- Ismerve a mezőnyt, a tisztes helytállásban. Ugye, nem kell sorolnom, hogy milyen válogatott csapatok várnak ránk majd Oroszországban? Any- nyit megígérhetek a csapat nevében is, megpróbáljuk megnehezíteni a legjob- bak dolgát is a világbajnokságon.- Egyedül voltál újpesti a csapatban. Szerinted mikor üdvözölhetünk a válogatottban több lila-fehér hokist?- Ha a szövetségi kapitány meghív másokat is a keretbe - mondta nevetve. - Komolyra fordítva a dolgot, szerintem jövőre legalább hárman küzdünk majd a csapatba kerülésért. Jó lenne, ha nem volnék - bár az én helyem sem biztos - egyedüli, mostoha- gyerek a magyar válogatottban. (CG)

Miklós ledöntött egy nagyfalat, és világbajnok lett

Munkája mellett hosszú éveken át dolgozott azért, hogy a világ legjobbja legyen. A kitartó, sokszor fájdalmas edzéseknek köszönhetően ma már világbajnok. Világkupa-győztes az újpesti kick-box versenyző, Tippanucz Miklós.

Három évvel ezelőtt még száznyolc kilósán jelentkezett az edzőterembe, ma pedig alig nyolcvanöt kilós a világbajnok. Hosszú út vezetett idáig, s az útnak még nincs vége. Rengeteg feladat vár még rá, hiszen az elkövetkezendő versenyeken már mindenki a világbajnokot akarja legyőzni.- Doppingol a kihívás?- Sok sportoló azt vallja, hogy az első arany megszerzése a legnehezebb. Osztom a véleményüket, de én úgy érzem, sőt már meg is tapasztaltam a Világkupán, hogy nagyon nehéz lesz megvédenem a világbajnoki aranyérmemet. Rettentően erős a mezőny, ráadásul a súlycsoportomban rengeteg a kihívóm. Persze nem félek, vállalom a nehéz mécseseket, mert tudom, hogy milyen munkát végeztem el, tiszta a lelkiismeretem. Ha vesztek, akkor

gratulálok a legyőzőmnek, és megpróbálok tanulni a vereségből.- Most ne a vereségről beszéljünk, inkább a győzelmeidről. Kezdjük a világbajnoksággal. Milyen reményekkel utaztál Ausztriába?- Egy versenyző, ha igazi harcos, akkor nem gondolhat másra, csak a győzelemre. Szerencsére nagyon jól sikerült az egész éves felkészülésem, még az a kis módosítás is belefért, amit a Világkupa miatt meg kellett tennem. Szóval, egyben voltam, mind fizikálisán, mind pedig fejben. A verseny előtt arról is beszélgettem az edzőmmel, hogy mikor fogom már áttörni azt a bizonyos falat, mikor nyerek már egy nagy versenyt. Nem titok, az érmeim közül eddig hiányzott a legszebb színű, az arany!- Nehéz verseny volt?

Fájtak a győzelmek?- Nagyon. A világbajnokságon nincs gyenge ellenfél. Az első pillanattól az utolsó másodpercig figyelni kell, hiszen egy apró kihagyásnak katasztrofális következménye lehet. Röviden, azonnal leütnek és akkor vége a

dalnak. Ezúttal minden összejött, mondhatom, valamennyi mérkőzésen én irányítottam, az ellenfelek csak kapaszkodtak utánam.- Itt ülsz velem szemben, és nem látok monoklit, zúzódást. Egyáltalán, kaptál ütést, rúgást?- A trikóm és a nadrágom eltakarja a foltokat. Mondhatom, alaposan megszenvedtem, fáj a combom, a bordám, a vádlim. De azt jól látod, a fejemen nem látszik a küzdelem. Igaz, vigyázok rá nagyon, nem is kaptam rá ütést már elég régóta.- Világbajnoki arany után jött egy Világkupa- győzelem. Melyik volt a nehezebb?- Talán a vébé, mert ott sikerült áttörnöm azt a falat, amiről már az előbb beszéltem. A Világkupa pedig azért volt nehéz, mert olyan közel volt a két verseny egymáshoz, hogy jóformán nem is pihentem ki magam. Edzettünk, edzettünk, aztán már itt is volt a verseny. De a vébé győzelmem óriási lökést jelentett, olyan önbizalommal léptem a küzdőtérre, hogy még magam is csodálkoztam egy kicsit rajta. Jól ment a küzdelem is, nincs okom panaszra. Időm sincs siránkozni, ugyanis rövidesen újabb Világkupa-verseny következik, ahol, mint említetted, mindenki a világbajnokot akarja majd legyőzni. Állok elébe! (gergely)