Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-05-07 / Különszám, Újpesti találkozások
Lehet-e valaki ninja a panelben? (Monokomédia az Újpest Színházban) Szöveg: Dómján Vivien író: P. Szabó István Rendező: P. Szabó István - Magyar Attila Szereplő: Magyar Attila Díszlet- és jelmeztervező: Fógel Adrienn Amikor azt érezzük, saját magunk karikatúrái vagyunk. Amikor már nem lehet szerencsétlenebb és nevetségesebb a helyzet. Akkor születnek a legjobb történetek. Pédául amikor Bodovács Egonnal megállt az idő. Negyvenöt évesen még mindig az anyjával lakik, ugyanannak a panellakásnak a gyerekszobájában, amelyben felnőtt. Egon azonban elhatározza, hogy végre valahára beváltja az élet-kupont és megvalósítja álmait... És akkor mi lesz? Most akkor Bodovács Egonnal vajon elindul újra az idő? Az biztos, hogy egyre több nagy elhatározásra jut, amit egyre kevesebb tett követ. Az egyszereplős darab minden szerepét Magyar Attila játssza. „Nem csalódtunk! Magyar Attila megint remekelt! P. Szabó István, az író monokomédiát írt, pedig hajói belegondolunk, a színdarab témája alapjában véve dráma a javából. Hiszen inkább sírni kellene rajta, mint nevetni. De mégis nevetünk." (Részlet Major Edit kritikájából) Újpest Színház, június 6., 19 óra. Az előadás bérlettel nem látogatható! Kilences Szöveg: Juhász Mátyás „Lila csík, fehér csík, világsztár a Törőcsik", skandálták ezrek egykor a rigmust, leginkább persze Újpesten, vagy, hogy „táncolj Törő", ezt még azok is ismerik, akiket nem ejtett rabul a rigmusban szereplő, legendás kilences varázslatos játéka, akik nem Újpest-drukkerek, még csak nem is focirajongók, tán még ők is tudják, ki az a Törő, a Kese, vagyis Törőcsik András,„a magyar lélek, a magyar tehetség és a magyar sors csodálatosan szomorú szimbóluma", ahogy a szerző írja új könyvében, feszegeti, mit is jelentett neki gyerekkorában az újpesti futballzseni,„sok régi önsajnálatom katalizátora", így fogalmaz, miközben visszatekint ifjúkori rajongására, és ezáltal az egész gyermekkorára, őszintén, de némi iróniával, meghatóan, de szellemesen, szeretettel, de kritikusan ír az egykori bálványról, már gyerekként is ilyen volt rajongásának alapállapota, hisz kettős ez az érzés,,,félig üres telepohár", hol csúszhatott el a lila-fehér géniusz karrierje, a zalacsányi balesetnél esetleg, netán a hetvennyolcas kiállításnál, miért nem tudott sáfárkodni kivételes tehetségével, jár-e egyáltalán felelőséggel a talentum, sorjáznak a kérdések, de ez nem egy életrajz, hogy mi a műfaja, az is jó kérdés, talán regény, szép, hosszú, dallamos mondatokkal, az alcímében ez szerepel:„nyúlnánakTörő után, de nem érik el", mármint a védők egykor, ez esetben a szerzőnk ügyesebb, eléri Törőt, és eléri az olvasókat is Lila csík, fehér csík című új könyvében Egressy Zoltán. 42 ► www.ujpestkartya.hu
