Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)

2015-05-07 / 16. szám

Köztér ÚJPESTI NAPLÓ - IX. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM, 2015. május 7. lomtalanítás Újpesten május 27. és június 3. között lesz a 2015. évi lom­talanítás. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. a legfonto­sabb információkról levélben, valamint lépcsőházakban elhelyezett plakátokon tájékoztatja a lakosságot! Az FKF és Újpest Önkormányzata egyaránt arra kéri az újpestieket, hogy kizá­rólag a körzetük számára kijelölt napon tegyék ki a lomokat, ügyelve városunk tisztaságára! Az FKF Zrt. a lomtalanítást követően elvégzi az érintett terület ta­karítását, azonban az ingatlanok előtti járdaszakasz megtisztítása a tulajdonosok kötelezettsége. MIT NEM SZÁLLÍTANAK EL? A háztartásokban naponta képződő háztartási hulladékot, ipari, mezőgazdasá­gi tevékenység következtében keletkezett hulladékot, veszélyes hulladékot (pl. elektronikai cikkek), építési törmeléket, autógumit, autóroncsot, zöldhulladékot (ág, nyesedék, lomb, fű) ne készítsenek ki. FONTOS! Csak a kijelölt napon és oly módon helyezzék el a kidobandókat, hogy a lom ne kerüljön az úttestre, és ne akadályozza a közlekedést. VESZÉLYES HULLADÉK BEGYŰJTÉSE: A háztartásokban keletkező, szakszerű ártalmatlanítást igénylő hulladékok át­vételére az FKF minden körzetben az elszállítás napján ideiglenes gyűjtőpontot üzemeltet. Pontos helyszínéről tájékoztató levelükben adnak felvilágosítást. A veszélyes hulladék átvétele minden egyes körzetben a lomok kikészítését kö­vető napon történik 12-18 óra között, hétvégére eső gyűjtési napokon 10-16 óra között. További részletek az FKF honlapján: www.fkf.hu Tízesvillamos - különjárat A lányok angyalok Mi udvaroltunk, talán már az óvo­dában is, de az igazi fellángolás az általánosban kezdődött. Ötödikben szünetelt, mert akik illettek volna hozzánk, azok még mögöttünk toporogtak alsósként, a fölöttünk járóknak kis taknyosok voltunk, így maradtak a velünk azonos ko­rúak. Aztán jött a nekibuzdulás: már szünetben megszólítottuk a lányo­kat, suli után pedig kisebb-nagyobb távolságból kísérgettük őket. Ki­ki a választottját. De nem párban, hanem a lányok kisebb csoportjait kísérték a mi kisebb csoportjaink. Az összetétel alkalmi és vonzalom­függő volt. De a 7. meg a 8. volt az „ugrássze­rű" nekibátorodás! Megpróbált ki-ki a maga aktuális választottjával „jár­ni". Nem csoportosan, hanem páro­sával. Mindkét fél tele gátlásokkal, szégyen lősséggel, tartózkodással. Az utolsó két évnek (1958-60) meg már igazi sztárjai, „csillagai" voltak a fantáziánkban. Mari, Ica, Marcsi, Éva. Éva volt a legérdekesebb. Nem volt szép, de szexepiles, meg jó alakú az nagyon! A srácok sokszor azért nem mentek be csengetéskor rögtön az osztályterembe, hogy lássák Évát az udvaron pár percig fekete dresszben, a tornaórán. Csak gondoltunk rá. Sokszor. De ő megszólíthatatlanul, határozott léptekkel ment haza. A MAHART házban lakott. Alapító tagja lett a Tungsram női röplabdacsapatá­nak, később dolgozott az Izzóban, de ott legfeljebb összefutottunk, amo­lyan, „szevasz-szevasz" szinten. Más eset volt Ica! A vibrálóan ke­délyes, szép, jó alakú, csevegős „csaj". Ő jelentette a központját annak a bokornyi lánynak, akikkel együtt járt haza. Vele szóba lehetett elegyedni a csoport jelenléte ellenére is, de a stí­lusában volt egy „eddig és ne tovább". A kommunikációt nagyon ügyesen beterelte a haverkodás „karámjába", amiből viszont fiú-lány vonzalom­ra váltani lehetetlen volt. Mindnyá­junknak örök kedves haver maradt. Röpizett a Tungsramban, a Ricsi bá által kiválasztott alapcsapatban, az­tán az összeállításban egy­szer csak már asszonynéven jelezték. Mi, a régi lovagje­löltek, nem tudtuk, ki a férj, de irigyeltük. Különös vonzáskörzete volt Marinak, a sárga ház második emeletéről. Szép is volt meg nem is, de iz­galmas, mai szóhasználattal élve szexi, a ködös tekinte­tével és az iskola tornász- csapatában formálódott alakjával. Csak úgy zümmö­gött körülötte az érdeklődés. Fogadni mernék, hogy egyszer-egyszer a leg­több fiúnak megfordult a fejében. Nem volt beszédes, de elutasító sem, és nem fordította haverságra a közeledést. „Tétre, helyre, befutóra" játszott. Aki tetszett neki, annak ész­revehetővé tette, aki nem, annak azt. És kész. De olyan srác nem volt, aki ne figyelt volna fel rá. A „szelíd, lágy kedvesség" Marcsi volt. Tiszta lélek, simogató mosoly, derűt csillogó tekintet. Ő még rövi­debben hazaért mint Éva, hiszen csak átment a parkon, a homokozónál, és már ott is volt a nagy sárga ház kö­zépső lépcsőházában. Ezt a rövidke utat toldottuk meg később a zongo­raóráira való kíséréssel, meg a vasár­napi misével. Otthon az öccse védte az érdekeimet. Műszaki lett, dolgozott az Izzóban, jól mentek a dolgai, de vele is csak „szevasz-szia" kapcsolatunk maradt. Illetve mégsem egészen. Az Izzó lakótelepen majdnem szomszédok lettünk! Feleségem, Juli és Marcsi ösz- szebarátkoztak, nőttek a gyerekek. Olyan volt, mint az iskolában, kedves, könnyed, derűs. A zongoraórák és a misék nem kerültek szóba. így ért véget a gyerekkor, 1960 nya­rán, amikor néhány hét múlva Rómából az első olimpiát nézhettük képernyőről. A gyerekszerelmek elmaradtak, közele­dett az ifjonti lét. 'Tudtommal az isko­latársi kapcsolatokból egyedül Géza és Zsuzsa együtt járásból lett házasság. Közel laktak egymáshoz. Tudtommal azóta is együtt vannak. RÉTI JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents