Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-04-23 / 15. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM, 2015. április 23. KulTérKép Gemma Bovery Rendezte: Anne Fontaine. írta: Pascal Bonitzer, Anne Fontaine. Kép: Christophe Beaucarne. Szereplők: Fabrice Luchini, Gemma Arterton, Jason Flemyng, Isabelle Candelier. 99 perc. Bemutató: április 16. Oscar Wilde szerint nem a művészet utánozza az életet, hanem az élet a művészetet. A harmadik verzióról nem ejtett szót, pedig az a leggyakoribb: amikor a művészet utánozza a művészetet. Jó esetben csak ihlető forrásként szolgálnak a nagy elődök művei, rosszabb esetben közönséges lopás, vagyis plágium esete forog fenn. Ám itt is létezik egy harmadik lehetőség: amikor az Alkotó büszkén kiteszi az idézőjeleket, sőt rájuk húzza fel az egész Alkotást. Ilyen különleges mutatványt hajtott végre Posy Simmonds is, amikor megírta és megrajzolta a Gemma Bovery című képregényt. A történet címszereplője egy fiatal brit nő, aki férjével egy kis normandiai faluba költözik, ahol szomszédja, a középkorú pék megszállottsággal határos rajongással kezdi őt figyelni. Emberünk ugyanis kiművelt fő, és az új lakó nevéről egyből Flaubert klasszikusára, a Bovarynére asszociál, és szentül hiszi, hogy Gemma Bovery sorsa úgy fog alakulni, mint Emma Bovaryé a regényben; márpedig az a sztori nem éppen happy enddel ér véget. Adódik a dilemma: csak képzelődik az ügybuzgó pék, vagy tényleg vannak párhuzamok? És ha igen, hogy lehet elkerülni a tragédiát? A képregény moziverziója is ügyesen lebegteti ezt a kérdést, olyannyira, hogy el sem tudjuk dönteni, romantikával kibélelt finom komédiát vagy ügyesen leplezett sorsdrámát látunk. Anne Fontaine filmje nem túl mély, igaz nem is túl felszínes produkció. Ami biztos: jó nézni. A kamera leplezetlen élvezettel tobzódik a szépségben, legyen szó a francia konyhaművészetről, a normandiai tájról vagy a főszereplő, Gemma Arterton megbabonázó látványáról. Hogy helyenként öncélúan teszi? Nem tudjuk hibáztatni érte. B.S. Lila csík, fehér csík „A magyar lélek, a magyar tehetség és a magyar sors csodálatosan szomorú szimbóluma” - írja Egressy Zoltán Lila csík, fehér csík című új könyvében gyermekkori kedvencéről, a legendás újpesti kilencesről, Törőcsik Andrásról. Az Újpest- drukker szerzővel beszélgettünk a könyvről, és persze Töröről is.- Felnőttként elég szemérmesen gondolunk vissza gyermekkorunk rajongásaira. Nehéz volt neked erről őszintén Írni?- Minden regényben benne van az író testestül-lelkestül, viszont sohasem azonos teljesen az elbeszélőjével. És ugyan ez esetben is érvényes ez, de sokkal kisebb mértékben, mint általában. Letagadni sem tudnám, hogy ez egy mérhetetlenül személyes könyv. írás közben olyan személyes dolgok jöttek elő, amelyekről soha nem gondoltam volna, hogy megírom egyszer.- Teljesen meghatározta a gyerekkorodat a Törőcsik iránti rajongásod?- Jelentősen, de azért az én nagy rajongásom sosem nélkülözte a kritikát. Már tizenegy-tizenkét évesen, a 78-as argentínai világbajnokságon, vagy a 79-es autóbaleseténél úgy szerettem a Törőcsik-jelenséget, hogy benne volt a fájdalom, ez az örökös nem sikerülés. Már akkor tudtam, hogy valószínűleg Törő nem lesz világsztár, mi meg nem leszünk világbajnokok.- A könyv azért nem teljesen Tö- rőcsikről szól.- Ugyan ő van a középpontjában, de inkább a gyerekkori rajongásomról szól, és arról, hogy felnőttként miként reflektálok erre.- De azért írsz pályafutásának legfőbb állomásairól, így azokról is, ahol megbicsaklott a karriere.- Nem akartam a könyvben elemezni az ő sorsát, hogy miért úgy történtek vele a dolgok, ahogy, de írás közben arra jutottam, hogy az a hatalmas tehetség, amit Törőcsik kapott, mekkora teher is volt egyben. Elképesztő zseni volt, nem lehetett nem szeretni, teljesen mást csinált a pályán, mint a többiek. Ezért azt várta mindenki, hogy ő mentse meg a magyar labdarúgást, és milyen dolog az, hogy sört iszik a meccsek után, nem él példásan sportszerű életet. Szerintem ezt a terhet nem bírta el, és talán nem is akarta elbírni. Mi van, ha egyszerűen csak szeretett focizni, és ennyi. Addig élvezte, amíg nem jöttek az elvárások.- Csak futballrajongóknak élvezhető, érthető a Lila csík, fehér csík?- Nem gondolom, hogy kizárólag futballőrült Újpest-szurkolóknak szól ez a könyv. A rajongás tárgya, vagyis ez esetben Törőcsik, akár behelyettesíthető másra is. J. M. Emlékkiállítás Nagy Ernő Sándor (1926-2013), a neves festőművész Hódmezővásárhelyen született, de munkássága és műterme Újpesthez kötötte. Itt gondolkodott, alkotott és ábrázolt mindent, aminek köze van a természethez, a létezéshez. Rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, több szakmai díjjal tüntették ki. Képei megtalálhatók itthon és külföldön, magángyűjtőknél és kiállítótermekben. Most az újpesti közönség az Újpesti Polgár Centrum - Újpest Galériájában tekintheti meg műveit, április 30-tól május 23-ig. Az emlékkiállítást április 30-án, 18 órakor Török B. Zoltán, a Törö-Kép-Arty Kft ügyvezetője nyitja meg. Az Újpesti Kulturális Központ szeretettel vár minden kedves látogatót, akit érdekel egy igazán ember-, és természetközeli ábrázolás- mód, és az, hogy milyen formában jelenik meg az élet a vásznon. V. G. Polgár Centrum- Újpest Galéria 1042 Budapest, Árpád út 66. Tel.: 1-379-3114. Nyitva tartás: hétköznap és szombaton 10-18 óráig.
