Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)

2015-03-12 / 9. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - IX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, 2015. március 12. Sport Egy érem már van, jöhet a következő A röplabda Magyar Kupa elődön­tőjében sérülést szenvedett a lila-fe­hérek egyik meghatározó játékosa. Kiválása után ugyan jól küzdött a csapat, de az edző szerint Ancsin Kit­ti nélkül, a gödöllőiek ellen már nem sok esély volt a győzelemre. L assan véget ér a kényszerpihenő, Kitti sérülé­se szépen gyógyul, már az edzéseket is láto­gatja, igaz, egyelőre nem végezhet száz szá­zalékos munkát. Szerencse a szerencsétlenségben, a közelgő rájátszásban már számíthatnak rá a társak és az edző, Milodanóvics Andrea.- Egy sérülés soha nem jön jókor, a tiéd pedig iga­zán rosszkor következett be.- Elkerülhetetlen volt a baleset?- A röplabdában, mint minden sportban, benne van a sérülés. Szerencsétlen szituáció volt, felugrot­tam, és amikor leérkeztem, a föld helyett az egyik csapattársam lábára estem. Kifordult a bokám, azonnal bedagadt, tudtam, baj van, nem tudom folytatni a játékot.- Pedig, ha a pályán maradsz, jó esélyetek van a győzelemre. Te is Így érzed?- Nehéz ilyet kijelenteni. Inkább úgy fogalmaz­nék, hogy sikerülhetett volna két szettet nyernünk, és akkor már zsákban is van a döntőbe kerülés.- Nagyon csalódott vagy?- A szezon kezdetekor arról beszéltünk a lányokkal, hogy a bajnokságban vagy a kupában legalább egy ér­met meg kell kaparintanunk. Az érem már megvan, és még nincs vége a bajnokságnak. Ha minden jól ala­kul, egy másik medál sem kizárt. Tehát nem vagyok csalódott, csak a sérülés nem volt betervezve.- Ha minden jól alakul, mikor léphetsz pályára?- Most márciust írunk, szerintem - és ha az edző is úgy látja - a hónap végén vagy április elején már újrajátszhatok. Persze siettetni nem szabad a dolgot, mert egy esetleges újabb sérülés nagyon visszavetne.- Évek teltek el anélkül, hogy az Újpest érmes he­lyezést ért el. Most sikerült, szerinted minek köszön­hető az előrelépés?- Ahogy mondani szokás, összeállt a gárda. Iga­zi csapatként működünk, és fejben is sokkal job­bak lettünk. A kiélezett helyzetekben is tudunk jól dönteni, és ez nagyot lendített a csapaton. Az edzéseket nem munkának tekintjük, pedig Andrea alaposan megdolgoztat bennünket. Úgy gondolom, ha együtt maradunk, még nagyon sok örömöt szer­zünk a szurkolóknak, akiknek ezúton is köszönöm, köszönjük, hogy így kiállnak mellettünk. Olyan hangulatot teremtenek a meccseken, hogy képte­lenség rosszul játszani. (gergely) Viki mindene a vívás Magyar bajnoki címmel nyitotta az új esztendőt az UTE tehetséges tőrvívója. Nem titkolt célja, hogy Rióban, az olimpián is pástra léphessen. Persze Schmél Viktóriának addig még sok dolga akad, például érettségi vizsga előtt áll.- Úgy mondják, berobbantál az élmezőnybe. Mi­nek köszönhető a nagy ugrás?- A sok munka eddig is megvolt, a kadét kor­osztályban, az ifiben is jól ment a vívás. Azt gon­dolom, hogy a jó időben történt edzőváltás nagy­ban hozzájárul ahhoz, hogy már a juniorok és a felnőttek között is számolnak velem.- Miért kellett mestert váltani, hiszen Kreiss Gá­bor irányítása mellett világ- és Európa-bajnok is lettél?- Nagyon sokat köszönhetek neki és nevelő­edzőmnek, Hortobágyi Gabriellának, mindent kihoztak belőlem, amit csak lehetett. Gábor bá­csival az iskolázással, a technikai edzésekkel nem volt semmi gond, de mégis úgy éreztem, hogy váltanom kell, mert valami hiányzott a kettőnk kapcsolatából. Megbeszéltük a dolgot, és elvál­tunk. A kapcsolatunkon sem esett csorba, hiszen nap mint nap találkozunk az edzőteremben, egy helyen tréningezünk, csak már nem ő a mes­terem, hanem Feczer Viktor.- Junior Európa-bajnokság, majd világbajnokság következik' és Rió is egyre közelebb van. Közben pedig érettségizned is kellene. A tanulás és sport hogyan egyeztethető össze?- Nekem mindenem a vívás. így aztán nem okoz gondot, hogy edzek, verseny- zek, edzőtáborba járok, és közben készülök a vizsgákra. Semmi más nem kell hozzá, mint jó időbeosztás. A gimná­ziumban a tanárok is tudják, hogy váloga­tott sportoló vagyok, talán engedékenyeb­bek is néha, de kivételezés nincs.- A vívásnak nagy hagyományai vannak ha­zánkban. Mondhatjuk, nem csak itthon, hanem a világban is figyelnek a magyarokra.- Nehéz a feladat, de igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Úgy érzem, ha itthon be tudok kerülni a legjobbak közé, akkor nemzetközileg is ott le­hetek az élen.- Akár már Rióban is?- Nincs könnyű helyzetem, ugyanis a következő olim­pián nem rendeznek női tőrben csapatver­senyt. Egyéni kvótát kell szereznie annak a vívónak, aki ki akar jutni Rióba. Nehéz lesz, de semmi sem lehetetlen.- Mi történik, ha esetleg nem sikerül ki­jutnod az öli mpiára?- Az idő nekem dol­gozik. Úgy számolom, hogy akkor is belefér az életembe még legalább három ötkarikás játékok. GG

Next

/
Thumbnails
Contents