Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-08-14 / 29. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - Vili. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM, 2014. augusztus 14. Köztér Az újpesti foltvarró elismerése Csütörtökön délután a Duna Palota színháztermében ünnepélyes keretek között adták át a fennállásának huszadik évfordulóját is köszöntő Magyar Kézművességért Alapítvány, az AMKA országos nyári kiállításának díjait. A Magyar kézművesség - 2014 és a Kézművesség a vendéglátásban című pályázat alkotásaiból kiállítás is nyílt az épületben. A z eseménynek helyi vonatkozása, hogy egy újpesti alkotó, Szomor Ágnes foltvarró céhmester is a legjobbak között volt.- Nagyon örülök a helyezésnek, állandó résztvevője voltam a korábbi kiállításoknak is, úgy gondoltam, hogy van olyan munkám, amelyikkel próbálkozhatok - mesélte Ágnes. - Kékfestő és nyersanyag kombinációját használtam ez alkalommal munkáimhoz. Az egyiket tulipánmotívumokkal díszítettem, amely az egyik kedvenc mintám voltaképp, valamint erdélyi motívumokat, és a harmadik munkámra pedig Balaton-felvidéki kelta kard markolatának a mintáját varrtam meg - tudjuk meg. A céhmestert az elismerés átvételekor dr. Molnár Szabolcs alpolgármester az önkormányzat nevében virágcsokorral és vásárlási utalvánnyal köszöntötte, hozzátéve, hogy mindig öröm, ha ilyen tehetséges művésze van a városnak, ha pedig még külön elismerésben is részesítik, az büszkeséggel tölt el mindenkit. A kiállításon való részvételre az AMKA az Iposszal és a BKIK Kézműipari Tagozatával együttműködve nyílt pályázatot hirdetett tárgyalkotók számára. A pályázaton hazai és határon túli magyar alkotók vehettek részt, olyan munkákkal, amelyek természetes alapanyagokból, kézműves technikával készültek. R.Zs. Tízesvillamos - különjárat Szívek és fények Régi asszociációs játék: mondj egy gyümölcsöt! Alma. Most játsszuk ezt az első, tizenéves kori szerelmekkel! Gondolkodási idő nincs! Ki volt az első szerelmed? Nekem? Mari, a sárga házból. Érdekesen vonzó lány volt, szexepiles, érzéki ajkak, izgató tekintet. Korosztályában nagyon jó alakúnak számított. Tornászott, és benne volt az iskolaválogatottban is. O hatodikos, én hetedikes voltam, amikor összegubancolódtunk, de hogy milyen alkalomból, arról sejtelmem sincs. Az iskolafolyosó volt a „kerítő" közöttünk. Érzelmeink csúcsra járása az óraközi levélváltásokban nyilvánult meg: pár szavas vallomások, amelyeket az egyik órán én írtam és adtam át észrevétlenül Marinak a szünetben, a másikon ő nekem, és vissza. Olykor még veszekedtünk is ezeken a kis cédulákon, de legtöbbször annyi állt a kis papírfecnin: „Szeretlek. M.” Válasz: „Én is téged nagyon. J." Ezt követte a tanítás utáni megvárás, hazakísérés a nagy sárga ház Árpád út felőli második lépcsőházáig. Ott még beszélgetés, félig szerelmes, félig iskolás módon, majd elválás. Addig, amíg anyja vagy nevelőapja le nem szólt a második emeleti konyhaablakból: „Mari, most már felfelé!" Hát ez a „felfelé" jelentette románcunk legérzékenyebb pontját. Mert hát ugye el kellett köszönni. Az elválás olyan volt, mint a mobiltelefonos reklámban a „te teszed le előbb, vagy tegyük le együtt?". Csak nálunk ez úgy alakult, hogy „te indulsz el felfelé, vagy én lépjek tovább a kapuból, hogy könnyebb?". De maradjunk a búcsúzásoknál a lépcsőház kapujában. Volt egy találmányunk, amellyel előfutárai lettünk az elektronikai forradalomnak is. Eszköze fürdőszobájuknak a lámpája volt, pontosabban a fürdőszoba ablaka, amely a jel közvetítésére szolgált. Ez abban nyilvánult meg, hogy ha iskola után még egy kicsit leengedték Marit, akkor ezt tudatta velem, mielőtt elhúztam volna a csíkot. Erre találtuk ki a fürdőszobaablak morzejelét. Ez abból állt, hogy Mari kiderítette, le- jöhet-e még egy kicsit, vagy szigor van. Ha lejöhetett, akkor kétszer, ha nem, akkor egyszer gyújtotta fel és oltotta le a fürdőszobában a villanyt. Aztán féltékenykedések, veszekedések és békülések után elváltak útjaink. Jóval később egyszer aztán mégis felmentem hozzájuk. Akkor voltam először és utoljára a lakásukban. Egyedül volt, és betegen feküdt a hátsó szobában. Leültem az ágya szélére. Aztán valami zavart beszélgetésbe kezdtünk, de tény, hogy elcsókoltuk azt a csókot, amelyikkel oly régóta tartoztunk egymásnak. Hirtelen azt hittem, újrakezdődik a szerelem. De nem. Bevallotta, hogy van valaki más. Az iskolából, sőt a házból (ismertem, de nem gondoltam volna...). Azóta akárhányszor elmegyek a sárga ház előtt gyalog vagy busszal, önkéntelenül felnézek arra a fürdőszobaablakra. Hátha felgyullad a villany. Kétszer. RÉTI JÁNOS Kézművesek díja Szomor Ágnest dr. Molnár Szabolcs köszöntötte
