Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-06-13 / 23. szám
i A könyvek bűvöletében Angyalföldön lakik a mai napig, de üzlete Újpesten van immár tizennyolc éve. Másnak hobbi, neki a megélhetést jelentik a könyvek. Az Árpád úton található apró kis üzletben, az Anonymus Antikváriumban Csanádi Péter üzletvezető fogadja az olvasni vágyókat.- Értelmiségi családba születtem, az otthonunk tele volt könyvekkel, vélhetően onnan a kötődés. Mindig szerettem a könyvek között lenni, fel sem merült bennem más lehetőség. Könyvtár-történelem szakon végeztem az egyetemen, majd az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál kezdtem a pályámat. A privatizáció kezdete óta a magánszektorban művelem ugyanezt. Eleinte egy volt kollégával Óbudán nyitottunk üzletet, majd különváltunk, és 1996-ban kerültem Újpestre - mesél saját és kereskedésének korai éveiről Csanádi Péter üzletvezető, akit már közel két évtizede ismerhetnek az irodalmat kedvelők. Nem igazán antikvárium az Anonymus, inkább használtkönyv-kereskedés, ennek ellenére előfordul, hogy könyvritkaságok is bekerülnek hozzájuk. Érdekességképpen elmeséli, hogy volt olyan, amikor egy régi fiumei kormányzó hagyatékából fennmaradt iratokkal találkoztak, s olyan is, amikor még a reformkorban kiadott és Vörösmarty által szerkesztett Tudományos Gyűjtemény című értékes, ismeretterjesztő folyóirat jó állapotú, ösz- szekötött példányai bukkantak fel így. Mint mondja, az újpestiek többségében szép- irodalmat, krimit, bestsellereket, történelmi, ismeretterjesztő és ezoterikus könyveket keresnek, igaz, egyre kevesebbet. Némi szomorúsággal beszél a tendenciáról, amelyről annyi szó esik manapság: a töméntelen kikapcsolódási lehetőség - a rengeteg tévéadó, az internet, a közösségi oldalak és nem utolsósorban az elektronikus könyv. az e-book - terjedése háttérbe szorítja a nyomtatott olvasmányokat.- Az Anonymus Antikvárium legendásan alacsony áraival talán még versenyben tud maradni, de érezhető a csökkenés. Ennek ellenére az itt élők szívesen térnek be hozzám, igaz, elsősorban a középkorúak vagy az idősebbek. A nap bármelyik szakában akad az üzletben legalább egy-két „bogarászó”, akik körülnéznek, válogatnak, de természetesen sokszor határozott céllal érkeznek - meséli Csanádi Péter, és hozzáteszi: - Az olvasás nem fog eltűnni, mivel ennek örömét nem tudja megadni más. Míg a tévé a szem rágógumija, kimutatott tény, hogy az olvasás képalkotó funkciókat mozgat az ember agyában. Az olvasó ember társszerzővé válik, aki saját képzeletéből tesz a könyvhöz - fogalmaz. G. R. Újpesti Antikvárium Cím: Árpád út 79. Tel.: (1) 390 1032 Tízesvillamos - különjárat (17.) Csináljunk Izzó Klubot! Hosszas, kényszerű vendégeskedés (tárgyaló, könyvtár, folyosó) után, 1967 őszén elkezdődött az igazi Izzó Klub kialakítása, a kultúrház gyár felöli teraszának beépítésével. Mindennap, amikor ebédelni mentünk, meglátogattuk készülő örömforrásunkat. Csak álltunk a küszöbön, és néztük a betonalapot, és talán azt mondogattuk magunkban: „Épülj csak, nekünk nősz nagyra, szentem!" Az alap lerakása után csak pallón lehetett belépni a helyiségbe. Aztán következett a parketta lerakása. Akkor már pallón se lehetett belépni, de közeledett a birtokbavétel, hatalmas kartonokon, „kiterített" dobozokon rendszeresen bementünk nézelődni. Nem azért, mintha annyi látnivaló lett volna, hanem lelki szemeink előtt már láttuk a jövő rendezvényeit! Két-három hónap volt rá, hogy megteremtsük a színvonalas, több funkciót kiszolgáló működés feltételeit. Csak éttermi magasságú asztalok jöhettek szóba, négyszemélyesek, mert amikor nem klubest lesz, akkor a teremnek értekezlet, oktatás, találkozók, vetélkedők rendezésére is alkalmasnak kell lennie. A székeket is ehhez választottuk. Legyenek kényelmesek szórakozáshoz, de szolidak a nappali programokhoz. Sikerült. A játékterembe alacsony fotelek kerültek, hosszú dohányzóasztalokkal. És két csocsó, saját lábakon állva. Hetekkel az avatás előtt még nem volt minden rendben. Nem volt zene, csak jó számok magnón. Az kevés - döntöttünk egyhangúlag. Péntekenként élő zene kell, mert magnóval nem az igazi. Hogy, hogy nem, rátaláltunk az orgonához Bárány Csabára, aki szinte újratanult játszani a klub kedvéért. Nem volt naprakész a slágerekben, de igyekezett. Kedves, kulturált zenésznek ismerte mindenki. A dobok mellé Cseke Lacit „igazoltuk le", aki valójában profi volt: a belváros híres-nevezetes Pipacs bárjában dobolt, de péntekenként az éjszaka elé „beerőltette" a Tungsram-klubesteket. Szeretett nálunk játszani, szerette a társaságot. Tudott hangulatot csinálni. De hab még nem volt a tortán! Mert Laci énekel, az rendben van, Csaba nem, az nincs, hát behúztuk az „ászt". A gépgyár Szilágyi utcai sikerklubjában rendszeresen énekelt Naszvagyi Vili, aki egy gitárral kitett egy zenekart. Már azzal is, hogy öt-hat akkori világsztárt úgy utánzóit, mintha ott daloltak volna. Gianni Morandi, Tom Jones és a többiek. Bárhol, bármilyen fesztiválon elindult, azt megnyerte. Jöjjön Vili! És Vili jött, mert mindene volt a zene, az éneklés, a szereplés, és olyan felkérést nem tudtunk volna mondani neki, amire nemet.mondott volna. Még Várszegi Gyuri énekelt péntekenként meg klubesteken. És amikor a fények már átmentek hangulatvilágításba, és csak a dobogó fénylett kezdést ígérve, átmentem a „telt házon". A játékteremből jöttem, és a pult felé tartottam, amikor Cselényi Miki, a KISZ-titkár odaszólt társaságából: „Janikám! Történni kellene valaminek!" És történt. Attól kezdve történt. Éveken át, nagy sikerrel. Felejthetetlenül. RÉTI JÁNOS A képen jobbról balra: Bárány, Cseke, Várszegi, Naszvagyi, Réti
