Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)

2014-05-23 / 20. szám

Múltidéző facebook Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Metróalagút építése a Temesvári utcában Egy nagy gödör, ismerős házakkal. Utóbbiak adhatnak némi támpon­tot arra, hol járt a fénykép készítő­je 1985-ben. Az 1980-as évek még intenzív metróépítésről szóltak. A 2-es vonal rég elkészült, a 3-as na­gyobb felén már szintén kék sze­relvények vágtattak, 1984 novem­berétől déli végpontjuktól egészen az Árpád hídig. Ezzel egy időben a Váci út harci állapotokhoz hason­lító képet mutatott, majd Újpest déli szeglete következett, amikor hozzáfogtak az Újpest-Városkapu állomás és a hozzá vezető vonal­alagút készítéséhez. Emiatt 1986 első feléig a Bocskai, Csányi László - akkor Kis Zsigmond - és Temes­vári utcák érintett területein álló, valamint az Árpád út 23-33/a szá­mú telkeken fekvő, jórészt földszin­tes házakat lebontották. Elsőként a Temesvári utcát keresztező alagút- szakasz helyét ásták ki, majd az it­teni vasbeton alagutat készítették; ennek egyik mozzanatát őrzi archív felvételünk. Mivel a metróépítéshez lezárandó Árpád úti forgalmat erre terelték, az alagút e szakasza fölé új, kétszer két sávnyi szélességű, a Temesvári utca eredeti nyomvonalától eltérő vonal- vezetésű úttestet készítettek, ame­lyet minden bizonnyal a nagy tere­lés 1986. júniusi bevezetésekor he­lyeztek forgalomba. Itt kapott he­lyet a Volánbusz-végállomás a met­ró 1990-es indulásától, ahonnan a kilencvenes évek első felétől a hely­közi járatok is startolnak. Előtérben a Lorántffy Zsuzsanna utca 2. számú épülete áll, a háttér­ben pedig Újpest két, Árpád út 40. és 42. számot viselő, patinás épülete mutatkozik. KS./BK A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténészek. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tízesvillamos - különjárat (14.) Páratlan 8~as Apa az Izzóban dolgozott, a leltárirodában. Főnöke Konkoly Béla, az Újpesti Dózsa kiváló sportvezetője volt, akinek életét a foci töltöt­te ki. Apám leltári számokat rakott fel, ez volt a munkája. Egy napon mesélte, hogy az Izzó-ifiben focizik egy fiú, aki ha megkapja a felezővonalnál a labdát, végigcselezi az ellenfél egész védelmét, megvárja, hogy a kapus kifusson, őt is otthagyja, és úgy rúgja a gólt. Meg kellene nézni, mondta, mert ezt a cso­dát látni kell! Cöröcs Jánosnak hívják. Aztán egy vasárnap felkerekedtünk - anya, apa meg én -, és elmentünk a Tábor utcába. Nem aka­rok olcsó hatásokkal élni, hogy igen, végigcselez­te, kicselezte, és úgy lőtte be. Erre már nem emlék­szem, de azt láttuk, hogy egy vékony, kicsit nagy orrú, fekete srác, a 8-as játéka kiemelkedik a me­zőnyből. Sokkal jobb, mint a többiek, ezért a csa­pattársak mindig hozzá passzolják a labdát. Nála jó helyen volt. Gólt akkor is lőtt, de nem a cselsoroza­tos változatból, hanem csak úgy. Néhány hét múlva újságolta apám, hogy új kol­légát kapott. Mit gondolunk, ki az? Hát az a focis­ta zseni, a Göröcs Jancsi. Úgy becézik, „Titi". Ren­des, csendes, tisztelettudó, szerény fiú - részletezte -, senki nem mondaná meg róla, hogy micsoda fut­ballista. És milyen lesz? A leltári számokért ő sem lelkesedik, de csináljuk. Ő hozza a ládát, a számokkal, fúrókkal, csavarokkal, én meg rakom fel őket. Titi segít, amit tud. Fociról nem beszél, csak ha kérdezem. Először játszott az Izzó felnőttcsapatában, ami­kor két tiszteletjegyet hozott apának. Persze kimen­tünk, és láttuk játszani, jól játszani. Utána odajött pár pillanatra hozzánk. Velem kezet is fogott! Egy nap azután elment a Titi. Konkoly Béla elvit­te a Dózsába. A következő tizenöt évre. Hogy le­játsszon 339 mérkőzést, hogy 62-szeres válogatott legyen, hogy 19 gólt rúgjon címeres mezben, hogy '62-ben az akkori KEK- (Kupagyőztesek Európa- kupája) sorozat gólkirálya legyen. Hogy extraklasz- szis legyen. Mert aki nem látta játszani Göröcsöt, az sokat vesztett. Nem forgolódott, eltüntetve a labdát, mint Albert, hanem futtában cselezett. Száguldott - labdástól - a védővel szemben, és amikor az már nem bírta idegekkel, „bemozdult", Titi meg az utolsó utáni pillanatban elvillant mel­lette. Ellenkező irányba. Labdástól. Nem lőtt bom­bagólokat, de érezte, hova kell rúgni a labdát, hogy „beférjen". Úgy látott a pályán, úgy érzett teret és időt, ahogy talán senki. Művésze volt a játéknak. Jobbösszekötőt játszott, 8-as számmal. (Vannak mezszámok, amelyek valamelyik viselő­jük révén misztikussá válnak. így lett a 10-es Pus­kás jelképe, a 14-es Cruijffé, a 8-as Göröcsé, majd Varga Zolié.) De az idő nem áll meg. Göröcs Titi öt éve 70- ' esre, a napokban 75-ösre váltotta a „leltári szá­mot" a mezén. Újpest díszpolgára. Ha 75 éves focisták játszanának egy világmecs- cset, és Titi a felezőnél megkapná a labdát, kicse­lezne mindenkit, és gólt rúgna. Legfeljebb kicsit ko­mótosabban tenné, mint régen. RÉTI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents