Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-04-10 / 14. szám
Mozaik Magyar áruk, garantált minőség Mi ugyan „csak" kereskedők vagyunk, ám ennél sokkal többet tűztünk ki célul magunk elé. Afféle misszió ez, minden árut csak megbízható, leellenőrizhető termelőtől veszünk. A mézeskalácstól a húskészítményig, a lekvártól az aszalt gyümölcsig igyekszünk minden vásárlói igényt kielégíteni - mondja Kármán Béla, a Szociális Bolthálózat egyik alapi- tója és a Kordován téri zöldség-gyümölcs üzlet tulajdonosa. Ma, amikor élelmiszereink soha nem látott mértékben tartalmaznak mesterséges adalékanyagokat és ízfokozókat, szerencsés lenne mindenkinek megbízható helyekről beszerezni élelmiszereiket, ám idő és pénz hiányában sokszor marad a vegyes minőséget kínáló áruházak választéka. Ezek miatt igazi kincs a káposztásmegyeri Kordován téren található zöldség-gyümölcs üzlet, ahol minden áru eredete megismerhető.- Szívesen elárulom a vevőimnek, hogy mi honnan származik, ha akarják, akár még tőlünk függetlenül is vásárolhatnak a termelőtől. Fontos célunk ugyanis a magyar áruk népszerűsítése, a hazai termelők „helyzetbe hozása" - mondja Kármán Béla üzlettulajdonos. Hogy az igazán jó minőség megfizethetetlen, arra éppen a káposztásmegyeri zöldségüzlet a jó ellenpélda. - Kis haszonkulccsal dolgozunk, hogy mindenki számára megfizethetőek legyenek az áruink. Nálunk a hangsúly ugyanis a mennyiségen van. Mi is nagy mennyiség esetén tudunk jó áron vásárolni, így a mi érdekeink és a vásárlók érdekei egybeesnek - mesél üzletpolitikájukról a tulajdonos. - Hentesként végeztem, korábban saját üzletet vezettem. Egyszer csak gondoltam egyet, és kibéreltem azt a bolthelyiséget, amellyel néhány évvel később, 2009-ben alapítóként beléptem a Szociális Bolthálózatba. Pár éve költöztünk át ide, a Kordován térre. Fő profilunk a zöldség-gyümölcs árusítás, ezekből olyan termelői háttérrel rendelkezünk, amellyel a minőséget folyamatosan garantálni tudjuk. Kiegészítőként tejtermékeket, füstölt húsárut is tartunk, ezek télen szezonálisan kiegészülnek hurkával, disznósajttal - teszi hozzá. - Nem voltam túl szorgalmas gyerek, pályaválasztáskor okozott is fejtörést a szüleimnek, hogy mi lesz belőlem. Néhai édesapám viszont azt mondta: mindegy hogy mi leszel, lehetsz utcaseprő is, arra kell törekedned, hogy te söpörd a legszebben azt az utcát, amit rád bíznak. Ekkor határoztam el, hogy olyasmivel fogok foglalkozni, amit szeretek és ezért a legjobban tudok végezni. Ez pedig éppen ilyen munka. Lehet, hogy egy kicsit idealistának tűnök, de bízom benne, hogy üzletpolitikánk hosszú távon kifizetődik - fogalmaz az üzletvezető. G. R. Sofy Hungary Kft. Kordován tér 2., 30 618-8292 Tízes villamos - különjárat (12.) Készültségi fok Félszáz éves érettségi találkozóra készülünk az idén. Hogy rohan az idő! De nagyon jól emlékszünk a régi időkre. Egyre jobban. Órákra, szünetekre, osztálytársakra, tanárokra, dolgozatokra, felelésekre, felelőkre. Nekünk - Könyves Kálmán Gimnázium, E osztály, 1960-64 - például két felelet szikrázik fel úgy, mint ha tegnap történt volna. Mert mi akkor még feleltünk. Minden órán, szóban, mondatokban, ha tudtunk, a tanári asztal mellett, a tábla előtt vagy a helyünkön fölállva. Mert akkor még se számítógép, se mobil, se elektronika. Csak a feleltető, a felelő és a közönség, azaz az osztály. Két feleletet jegyez a halhatatlanság. Az egyik történelem-, a másik magyarórán esett meg a filozofikus, lelkizős Laci és a ragyogóan focizó Jupi esetében. Az egyik: Laci lelkizős, filozofálós heteit élte. Ennek az volt a lényege, hogy ha kihívták felelni, nem felelt. Nem szólt egy szót sem. Begyűjtötte az egyest, és a helyére vonult. Kati néni (akkor még Katika), a történelemtanárunk és osztályfőnöknőnk észrevette, hogy Laci már bukásra áll, ezért meg akarta menteni. Négy- szemközt megmondta neki, mikor fog bukás ellen felelni, és melyik három anyag valamelyikét kérdezi majd tőle. Laci tudomásul vette, köszönte, majd a sorsdöntő órán a hívó szóra kiment a tábla elé. Tekintete mesz- szire indult az ablakon át, el a kézilabdapálya fölött, a budai hegyek felé. Katika a terem hátsó falánál „Lacikám, akkor" indítással megnevezte megbeszélt témák egyikét. De a kérdezett csenddel válaszolt.- Talán kezdjed el - így Katika. Laciból áradt a némaság. Megszámolta az Aradi utca fáin a leveleket, de nem szólalt meg. Tanárnőnk halvány szigorra váltott: - Laci, készültél?- Nem - hangzott a drámai válasz.- Akkor miért nem ezzel kezdted? - így a kontra. A válasz megért volna egy filozófiai értekezést:- Mert nem ezt tetszett kérdezni. A másik: magyaróra; szereplők: Tóth „Feri", a kérdező és Jupi Dunakesziről, a felelő. Közreműködött még Sutyi és Mészi, a dunakeszi trió másik két tagja. Felelő sokadszorra nem tudott semmit, csak segélykérő szemöldök-emelgetéssel nézett ki ránk, hogy súgjunk neki valamit. Számára a tét nem az irodalmi doktorátus volt, hanem egy szerény kettes, és megy a helyére. Ezt „Feri" is tudta, mert utoljára azt kérdezte Jupitól, cikizésből: - Akkor legalább azt mondd meg, hol írta Babits Mihály a Május huszonhárom Rákospalotán című versét. Válasz sehol, csak segélykérés. Ekkor Sutyi hátulról odaszólt Mészinek az első padba, hogy mit súgjon. O megtette.- Nos! Hol írta Babits Mihály azt, hogy „Május huszonhárom Rákospalotán"? - hangzott újra a kérdés. Jupi a súgással élve válaszolt:- Nem tudom pontosan, tanár úr, de azt hiszem, Vecsésen. Talán balhéból mondta, de ezt már sose tudjuk meg. Mert azóta ők ketten csak az égi katedra előtt találkozhatnak, és lényegtelen, hol írta Babits Mihály a Május huszonhárom Rákospalotán című versét, mert megkérdezhetnék tőle is. RÉTI JÁNOS Fotó: Biros Zalán
