Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)

2014-02-27 / 8. szám

a fajból több típus és vérvonal található meg az állományban, amely most közel kétszáz példányból áll.

Az általa favorizált „budapesti magasröptű keringő" névre hallgató fajta szerinte a világ legjobb röpgalambja, amelyet az Országgyűlés nemrégiben nemzeti kinccsé nyilvánított. Schneider Gyula a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége újpesti röpszakosztályának titkára, majd elnöke lett, majd megalapította a Magyar Röpgalambtenyésztők Országos Szövetségét, amelynek azóta is elnöke.- Életem jelentős része a galambtenyésztés bűvkörében telt. Még házat is úgy vásároltam mindig, hogy alkalmas-e röptetésre. Szerencsére a feleségem nagyon jó partner, aki maximálisan támogatja a hobbimat. Nélküle nehezen boldogulnék - teszi hozzá a.tenyésztőbajnok.

Cím: Klauzál u. 12.

Tel.: Schreiber Gyula, 06-20-911-9655

Galambokról szól az élete

Polgári mesterségei mellett Schneider Cyula immár közel hét évtizede foglalkozik galambokkal. Szinte minden kitüntetést elnyert, amit el lehet a sportgalambászatban, többszörös magyar bajnok. A Magyar Röpgalambtenyésztők Országos Szövetségének az elmúlt tízéves röpversenyeket összesítő ranglistáját is ő vezeti.- Lassan hét évtizede, hogy beleszerettem a gálám btenyésztésbe. Az egész egy pár galambbal kezdődött, amelyet behoztak eladni az iskolába, ahová jártam. Volt némi előzmény a családunkban, hiszen nagybátyám gyerekkorában hobbiból foglalkozott galambokkal, sőt ő volt, aki, látva lelkesedésemet, az első pár után egy egész kocsi „szárnyast" vásárolt nekem az újpesti piacon - meséli Schneider Cyula.

Pedig igazi cipészdinasztia tagja: apai, anyai nagyszülőkig visszamenőleg szinte mindenki a cipészet- tel foglalkozott. Több mint három évtizedig űzte is

az ipart, azonban nem maradt meg csupán a kaptafánál. Tizenhat éves volt, amikor az első galamb- röptető versenyét megnyerte Újpesten. Az elmúlt évek, évtizedek alatt végig galambászkodott szabadidejében, hatalmas lelkesedéssel és természetesen sikerrel. Okleveleit, elismeréseit mutatja. Van köztük, amit fajtagyőztes galambjai miatt kapott, de láttunk aranykoszorús mestertenyésztői oklevelet is. Ám amire a sok-sok elismerés közül a legbüszkébb, az a gyémántdiplomás tenyésztő és röptetői nagymesteri elismerés.- Valószínűleg jó érzékem van a galambtenyésztéshez, amely ránézésre igen egyszerű dolognak tűnik, de nem az. Nagyon fontos része a munkának a törzskönyv- és a vérvonalvezetés. Vannak, akik a rokontenyésztésre esküsznek, van, aki a vérfrissítésre. Nálam huszonöt éve semmilyen vérfrissítés nem történt a galambjaim között, az eredményeim, úgy néz ki, igazolják ezt a módszert. Jelenleg ugyanabból

Tízes villamos - különjárat (8.)

Találkozók és emlékek

Érettségi találkozónk lesz ebben az évben. Kerek számú és sokadik. Még jól együtt vagyunk, de sok újat már nem tudunk mondani, örülni fogunk egymásnak. Élünk.

Mert akkor kezdjük érezni az idő múlását igazán, amikor valakivel kevesebben leszünk. Akit már nem láthatunk, akihez nem szólhatunk. Utoljára Ottó távozott a hiányzók közé. Számomra utoljára a Könyvesből jött kifelé. Mindig eszembe jut, amikor elmegyek a Könyves kerítése mellett, és szeretném, ha jönne. Ott belül.

Általánosban iskolatársak voltunk, a gimiben osztálytársak lettünk Másodikos korunkra a képzőművész Győző, a kultúrára fogékony Ottó meg én az ötleteimmel az iskola akkor legkreatívabb hármasává léptünk elő.

Önképzőkör, amatőr filmezés, filman- kétok és évenként iskolanapi díj jelezte, hogy nem vagyunk „akárkik".

Alkotó vitáink gyakran voltak Ottóéknál. Az Attila utca sarkával szemben, az Árpád úti kis posta házában, a harmadikon, a gang bal oldalán, a sarokban.

Amúgy Ottó igazolt birkózó volt, jó eredményekkel. Csak azt a vereséget nem tudta megemészteni, amikor egy rangos verseny döntőjében a legegyszerűbb fogással, csípődobással kapott ki. Az osztályban hétfőn kiakadva mesélte. „Pedig tudtam, hogy a döntőig mindenkit csípődobással vert meg a srác, az edzőm is mondta, hogy nagyon figyeljek, mert csípőzésre fog menni, mást talán nem is tud! Figyeltem is, aztán alig telt el pár perc, és már repültem is. Csípődobással!"

Nagyszobája ideális volt a szellemi csatározásra. Sarokszobának számított, mivel ott végződött az épület. Mi jártunk körbe-körbe világmegváltó ötleteinkkel, és cseréltük az eszmét.

A gang ellenkező oldalán laktak Hollék. Holl István - ragadványneve szerint „Csöge" -, a fiatal színművész szüleivel meg Pásztor Erzsi ifjú színésznővel, a feleségével. Tudtommal akkor a Petőfi Színházban játszottak mindketten, ritkán találkoztunk velük. De már őt sem láthatnám élőben, mert 2001-ben elhagyta az élet színpadát (Holl István színművész, 1939- 2001). Velük élt Lord, a család vizslája Mindenki szerette a házban, mert szép volt, okos, elegáns és barátságos. Ottóéknál is, ha maradt valami csemege, átvitték Lordnak, hogy kedveskedjenek neki. Egyik este is így alakult. Hárman épp a világot rengettük ötleteinkkel, amikor Ottó anyukája szólt, hogy van maradék, vigyük át Lordnak. Szívesen vállaltuk, legalább találkozunk a kutyával. Becsöngettünk. „Csöge" anyukája nyitott ajtót.- Lordnak hoztunk pár finom falatot.

Köszönte, és mondta, hogy elteszi kutyának.- Mi nem adhatnánk oda neki? - kérdeztük, mert látni szerettük volna örömét, és fogadni a háláját.- Nem, most nem ér rá - mondta Holl néni. - Nézi a televíziót.

Elhültünk a meglepetéstől. Ezért megengedte, hogy belépjünk az előszobába, és belessünk a nappali félig nyitott ajtaján. A kékes villódzásban Lord ott ült, háttal az ajtónak, a televízió előtt, és nézte a műsort.

RÉTI JÁNOS