Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-02-14 / 6. szám
ed j^od^ facebook XXII. rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. A Rákospalota-Újpest vasútállomás, a sínek felől fotózva A z indóházat ábrázoló fotó 1916-ban készült. A vasútvonal fejlesztése és a vasútállomás kialakítása egyenes következménye volt a gyors fejlődésnek, továbbá a személy- és nagybani szállítás vízi utakról a szárazföld felé terelésének. Magyarország első vasútvonalát, a Pest-Vác-vona- lat a Magyar Középponti Vasút Társaság hozta létre, 1846. július 15-én avatták. Maga József nádor és felesége, továbbá Széchenyi és Kossuth is ott voltak az ünnepélyes avatáson. A vasútállomásokon és a sínek mentén ott voltak Pest-Buda és a nyomvonal által érintett települések lakosai is. A 33 kilométer hosszú vonalon - a Dunakeszin töltött tízperces várakozási idővel együtt - egy óra alatt ment végig a gőzös. Az első magyar gőzüzemű vasútvonal, a Pest és Vác közötti szakasz terve a közigazgatási határ szempontjából Palota községet érintette. A két település életét közvetlenül érintő vasútállomás is a Palota nevet kapta. A Palota állomás néven létrejött megálló a község központjától mindössze egy kilométerre létesült. Újpest szerepe ekkor még nem volt számottevő. Az eredeti indóház helyett 1871 körül - a vasúttársaság által készült típustervek alapján - épült a ma is használt, jellegzetes állomásépület. 1894-ben az állomás neve Palota-Újpest állomás lett. 1907-ben pedig Rákospalota- Újpestre változtatták. Az Újpest név beemelését a település gyors és dinamikus fejlődése, a lakosság és ezzel együtt a személy- és teherforgalom növekedése indokolta. 1902- 1905 között tíz újpesti ipari üzemhez épült iparvágány. Az állomás épületét 1996-ban, a vasút alapításának 150. évfordulójára tetőcserével és külső festéssel újították fel. Ekkor készültek el az emelt peronok is. B. K A rovat tanácsadó szakértői: Szöllösy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! A tizesvillamos az Újpesti Naplóban 3. rész: Moziles, gombfoci meg a Totó-kert Mi ott laktunk az akkor már „Fény mozi-házban" 1956 nyaráig. Lent működött a mozi, hatalmas, kúp alakú, üvegezett tetőszerkezete belül majdnem felért az emeletekig. Ja! És egy titok! A házmesterék alagsori lakásából két kis lükön át, ami olyan volt, mint egy-egy vetítőnyílás, lehetett nézni a filmeket a szobájukból. Már ha Sankó, a fiuk el tudta intézni, hogy beengedjenek néha néhányunkat filmnézésre. A mozi utánjátszó volt, két forintért jegyet lehetett kapni az első két sorba. Folytatólagosan is, ami azt jelentette, hogy a film feléig vetítés közben be lehetett menni. Vagyis előbb megnéztük közepétől a végéig, azután meg a híradót és az elejét. Úgyhogy az élmény teljes volt, ha össze tudtuk rakni. De a csúcs az volt, hogy ott, az Apolló-házban tanultam meg gombfocizni! Ott társult mellém ez a játék, örökre. Egy második emeleti, nagy saroklakásban, amelyben két család lakott. Az ő nagy konyhájukban volt a stadion, a széthajtható konyhaasztal, azon játszottunk mi, a ház fiúgyerekei. Hétvégenként meg néha hétköznap este is összejöttünk világbajnokságokat rendezni! Amikor kikaptam, mindig megkérdeztem Krumesz Gyurkát, a „versenyigazgatót", hogy még hányadik lehetek. Erre ő: akár első is! De legtöbbször utolsó lettem. Ok többet játszottak, és jobban, mint én. Nagy bánatom, hogy nincs gombfociklub Újpesten. Az első Európa-bajnokság pedig itt volt az Adyban 1994-ben. Az Apolló-házzal szemben, a túloldalon Budapest talán legfrappánsabban elnevezett étterme kocsmája, kerthelyisége - működött, a Totó vendéglő. Az „egység" tulajdonosa ugyanis '45-előtt egy Ot Ottó nevű vendéglős volt. A köznyelv ezért Ototó néven ismerte a helyet. Az államosítás után aztán, ezen felbuzdulva Totó lett belőle hivatalosan is, és mellette nyitottak egy totózót. Jó időben, jó társaságoknak jól lehetett tippelgetni a kerthelyiségben szombat délelőttönként. Sok év múltán, gépelemgyári kollégákkal ittuk egy napsütötte szombat délben hétzáró sörünket a kerthelyiségben. Nagy hanggal, magabiztosan. Talán történelemről, háborúkról beszéltünk, amikor a mellettünk lévő asztalnál magában üldögélő, középkorú férfi átszólt:- Meg tudnák mondani, melyik országban van Waterloo? Nem tudtuk, fogalmunk sem volt, hogy hol van! Az istennek se!- Belgiumban - mondta a közepesen öltözött vendég maga elé nézve, és belekortyolt a sörébe. Akkor megtanultuk, hogy soha, sehol ne játsszuk meg magunkat, mert bárhol érhet meglepetés bennünket. Közben kinn, az Árpád úton jöttek-mentek a 10- esek, az 55-ösök és a 43-as buszok. Újpest élte az életét. Csúcsforgalommal, mert az bizony már a városközpontnak számított. RÉTI JÁNOS a www.tizesvillamos.eoldal.hu szerzője
