Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)

2013-11-07 / 39. szám

1 ÚJPESTI NAPLÓ - VII. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM. 2013. november 7. Kultúra Utcáról utcára Mindent jelentő emlékek Újpesten közel háromszáz elnevezett közterületet ta­lálunk. Sorozatunkban ar­ról kérdezzük az újpestie­ket, tudják-e, kiről, miről kapta a nevét az az utca, ahol otthonuk található.- Hogy mit jelent számomra a Jó­zsef Attila utca? - kérdez vissza la­kója, Szunyoghy András Újpestért dí­jas képzőművész. - Mindent, az egész életemet - summáz, majd megtu­dunk néhány részletet: - Azt min­denki tudja, hogy posztumusz Kos­suth- és Baumgarten-díjas költő volt József Attila, akinek mindössze har­minckét év jutott, s Újpesten is gyak­ran megfordult a Munkásotthonban. Sokan emlékezhetnek arra, hogy az utcát egy ideig csak József utcának hívták, teljesen függetlenül jelenlegi névadójától - meséli Szunyoghy And­rás. - Később lett, talán az egyszerű­ség kedvéért, nem tudom, József At­tila utca. Emiatt némi zavar manap­ság is támad, hiszen a József Attila ut­cára, a Duna felé haladva, merőleges az Attila utca, ez is az oka a gyako­ri név- és utcakeveredéseknek - kezd a jelennel a képzőművész. - A csalá­di kötelékek messzire nyúlnak vissza, ebben a házban élt nagypapám, apám (dr. Szunyoghy János tudományos ku­tatóra, 'egyetemi tanárra emléktábla emlékeztet a 60-as számú ház hom­lokzatán. A szerk.) édesanyámmal, és itt kezdtük közös életünket a felesé­gemmel. Ide születtek a gyermekeink is. Ezer emlék fűz az utcához. Számos osztálytársammal voltunk szomszé­dok. Akkoriban volt, hogy napjában három autó járt erre, miénk volt az utca. A Venetiáner utcai sarkon álló fatelepről telente szánkóval húztuk haza a szenet. Az utca Dunához kö­zeli oldalán fél Újpest ott szánkózott, mintegy újpesti Normafaként hasz­nálva az utca nyújtotta szintkülönb­A családi kötelékek messzire nyúlnak vissza - emlékezik Szunyoghy András képzőművész séget. Meghatározó emlékem az utcá­ban élő Hován Laci bácsi (újpesti fes­tőművész. A szerk.), akinél rendszere­sen összegyűltek a kor híres művész­emberei. Laci bácsi sameszként en­gem is befogadott, csodálattal figyel­tem a felnőttek, köztük az ott időző Berda József költő beszélgetéseit. Va­sárnap délelőttönként apám tanácsá­ra sokszor rajzoltam az utca házait. Egyszer egy idős úr kiszólt az ablakon, hogy megveszi a rajzomat... - emlé­kezik Szunyoghy András. A József Attila utcában a Szigeti­házaspár csodálkozva néz rám, ami­kor az utca névadójáról értekezünk:- Ön szerint van olyan ember, aki ne tudná, ki volt? - kapom a kérdést, majd az ősz hajú hölgy halkan versel­ni kezd, és szeme sarából könnycsep­pet töröl. „A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.'' (József Attila: A Dunánál) így búcsúzunk a József Attila utcá­tól. B. K. Idézzükaz Újpesti utcanévlexikont: József Attila utca (1945, József utca 1882 előtt) Váci út 11.-től az Árpád út 112.-ig. József Atti­la (1905-1937) költő, műfordí­tó volt. Mester és tanítványa A mester: Gyémánt László legendás festőművész, Új­pest díszpolgára. A tanít­vány: Nagy Boglárka friss diplomás, tehetséges fes­tőművész. Közös kiállítá­suk alkalmából jártunk az Art Salon Társalgó Galéri­ában, Budán. „Milyen a tanítvány? Nagy Boglárka egy rendhagyóan szorgalmas, törek­vő, tehetséges fiatal festő, aki megér­demli a segítséget. Milyen a mester? A jó mester felismeri a tanítvány egyé­niségét, az erősségeit, és azt próbálja erősíteni, amiben a tanítvány tehetsé­ges. Gyémánt László ilyen." így jellem­zi a mester a tanítványát és a tanít­vány a mesterét kiállításuk megnyitó­ja előtt. A két művész közös tárlata ön­magában izgalmas dolog, pláne úgy, hogy Gyémánt Lászlónak hosszú pá­lyáján ez az első megosztott kiállítá­sa. Sőt, ehhez még egy fotóművész alkotásai is társultak. A közös mun­kát ugyanis afféle werkfotókkal doku­mentálta Gordon Eszter, aki így művé­szetet csinált a művészetből. A kiállí­táson a fényképek egyenrangú alkotá­sok a festményekkel.- Társművészeteket összekapcsolni mindig izgalmas, és nekem nagy meg­tiszteltetés volt a két festőművésszel dolgozni. Amikor fotóztam őket, még nem tudtam, hogy kiállítás lesz belő­le, csak inspirált a két művész munká­ja, és az, hogy milyen jó hangulatban dolgoztak a műteremben - mondja a fotográfus. Gyémánt Lászlónak felesége halála óta nem volt kiállítása.- Ezt a tragédiát még mindig nem hevertem ki. Nagy szerencse, hogy Boglárka megkeresett, és nagyon akart tőlem tanulni. A kitartása engem is ■W1 munkára inspirált, hiszen addig csak szomorúan üldögéltem gyönyörű mű­termem mélyén - meséli Gyémánt.- Egy éve vagyok a tanítványa, minden reggel mentem a műtermé­be, egész nap dolgoztam, és ettől ő is kedvet kapott az alkotáshoz. Ne­kem meg nagy megtiszteltetés a kö­zös munka, rengeteget tanultam tőle - teszi hozzá Nagy Boglárka. A két festőművész más stílusú és té­májú alkotásokkal érkezett, a képek mégis szépen kiegészítik egymást. Gyé­mánt László divatbábukat festett vá­szonra, Divatpanoptikum összefoglaló címmel. Nagy Boglárka anyaga két rész- **■ bői áll: színes, figurális festményeket és absztrakt, héber írásos képeket hozott a kiállításra, amely november 16-ig látha­tó a Társalgó Galériában. (Cím: II. kerü- -«j let, Keleti Károly u. 22.) jéem

Next

/
Thumbnails
Contents