Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)

2013-06-27 / 25. szám

Harminc éve édesítik meg napjainkat

Éppen három évtizede, hogy Orosz Sándor és felesége átvették az akkor már fél évszázada működő Kornidesz cukrászda üzletét a Templom utcában. Az Orosz cukrászdában még ma is a hagyományos recept szerint készítik süteményeiket és fagylaltjaikat, annak ellenére, hogy ez jóval időigényesebb, nehezebb feladat.

Az Orosz házaspár harminc éve nyitotta meg üzletét a korábbi Kornidesz cukrászda helyén. A Templom utcai kis cukrászda - elődje berendezésének köszönhetően - ma is szinte teljes egészében őrzi annak hangulatát. A pultban sorakoznak a kívánatosnál kívánatosabb sütemények, a másik oldalon pedig a fagylaltok kelletik magukat. Kedves, mosolygós, fiatal nő fogad minket: ő az üzletvezető, az Orosz házaspár keresztlánya, Máté Szilvia.- Édesanyám, aki szintén Orosz lány, már a kezdetektől fogva itt dolgozott. Egy idő után, amikor végeztem az iskoláimmal, én is idekerültem. Amikor tíz éve meghalt a keresztapám, a felesége, Ilona úgy érezte, hogy ő már idős ahhoz, hogy megtanuljon üzletet vezetni. Ekkor kért fel, hogy lássam el ezt a feladatot én - kezdi történetét Máté Szilvia.

Szilvia, mondhatni, itt nőtt fel, hiszen kilencéves kora óta idejárt hétvégeken az édesanyjának segíteni.- Soha nem voltam otthonülő-fajta. Már akkor is a cukrászat érdekelt inkább. Kicsiként keresztpapától a műhelyben ellestem bizonyos fogásokat. Szép lassan belenőttem a munkába, és végül itt ragadtam. A hagyományokat megőrizve ugyanolyan gonddal készülnek ma is a fagylaltjaink és a süteményeink, mint harminc éve - mesél a kezdetekről.

Mint kiderül, Szilvia a fagylaltkészítés mestere. A jó fagylalt titka szerinte az, hogy hagyományos módon állítják elő. Az igazi főzött fagylaltnak ugyanis nincsen párja.- A tejes alapú fagyiknak egységes alapot készítünk tejjel, majd utána ízesítjük az adott fajta szerint rummal, gesztenyével, mazsolával. A gyümölcsfagylaltok is valódi gyümölccsel, vizes alappal készülnek. Egy kis cukrot, savanyítást még adunk hozzájuk, de aromát sem a tejes, sem a gyümölcsös fagyiknál nem használunk. Igaz, a porfagylaltból készülő hideg édességet sokkal könnyebb elkészíteni. Gyorsabb, nem igényel semmilyen cukrászati tudást,

látványosan, szépen púpozható, formálható, ízre mégsem ugyanaz - hangsúlyozza az üzletvezető.

A jó fagylalt és a házias sütemények mellett a titkuk talán az, hogy igyekeznek mindent megtenni a vevőkért. Ennek jegyében folyamatosan új és újabb süteményeket „találnak ki", választékuk összeállításánál gondolnak a cukorbetegekre is. A cukrászdában megtalálható a legendás Újpest-szelet is, amelynek árából az önkormányzat jótékonysági szervezetét, az Újpesti Cseritit támogatják. Maximálisan rugalmasak, azaz ha esetleg valakinek nyitvatartási időn túl jutna eszébe, hogy elfelejtette megrendelni az ünnepi tortát vagy a másnapi családi ebédhez a süteményt, pogácsát, akkor „sütivonalukon" ezt is megteheti. Az újpestiek érezhetően értékelik mindezeket, így nem csoda, hogy sokan évtizedek óta rendszeres vendégeik családostól. C. R.

Az üzlet címe: Orosz cukrászda,

IV., Templom u. 3., Tel.: 06-70 429-3917

A 10-es villamos az Újpesti Naplóban - emlékek, történetek

Markó Juli lánykérője

Nagyon remélem, hogy Markóné Juli él valahol Újpesten, az ő Gyulájával, és unokákat, talán dédunokákat dédelget. Derűs, nyílt lélekkel, ahogy megismertem mint kolléganőt a Rádiócső Kémiai Üzemben. És persze káromkodik. Ott és akkor, ahol és ahova „odakí- vánkozott". Nem közönségesen, hanem lendületből...

A folyosó közepén volt az a labor, műhely vagy mi, amelyben Markó Juli dolgozott. Egyedül. Mint egy óriás nő egy óriás konyhában, szekrény, pult és hatalmas porüvegek, porok és mérőedények meg porcelán dörzscsészék társaságában. Vállas, nagydarab nő volt már akkor is, pedig lehet, hogy közelebb járt a harminchoz, mint a negyvenhez. Rövid, fekete haja, szép vonású arca és csupa élet szeme együtt élt minden pillanattal. És káromkodott, mint a jégverés. Szó, ami szó, trágár volt.

Manapság a tinédzser lányok trágárabbak, mint a hasonló korú fiúk, és a felnőtt nők nagy része is rondán beszél, anélkül, hogy tudnák, milyen snassz a ha kell, ha nem rondaság. Nagyon ritka nő, amelyiknek jól áll, ha „megvastagítja" a mondandóját. Markó Juli ezek közé tartozott. Olyan természetesen fűzte mondataiba a „mosdatlan” kifejezéseket, hogy szinte észre sem vette, aki hallotta, sőt ettől lett plasztikus a szöveg. Ha nem lett volna trágár, veszített volna eredetiségéből.

Mesélte, hogy amikor az ő Gyulája házasságuk hajnalán megtapasztalta, hogy nem szívbajos kimondani a kimondhatatlant, akkor sarkig kinyitotta az ajtót, és így szólt: „Kocsis urak, be lehet fáradni, Markóné Juli továbbképzést tart káromkodásból."- Szép csaj voltam ám valamikor - mesélte, mert sokat és jókat beszélgettünk, amikor lehetett. - Kézilabdáztam, és döglöttek utánam a fiúk. Magas voltam,

jó alakú, a fizikumom is megvolt, átlövőt játszottam. Jó pár hapsi csak miattam járt ki a meccseinkre, hogy engem nézzen. Markó Gyula is. Nekem nem tetszett, de kitartó volt. Mindig megvárt és hazakísért. Kivéve, amikor más kísért haza... Aztán egy szép napon beállított, és megkérte a kezemet anyáméktól. Piszkosul ki lettem rá, mert ilyen pofátlanságra nem számítottam. Mondtam is rögtön, hogy gondol ilyen baromságra, amikor nem is szeretem. Erre azt mondta, halál nyugisán: „Nem baj, majd megszeretsz, Juli! Nézd meg, mivé válik sok szerelmi házasság, hát a miénk nem lesz szerelmi. Ezért tart majd, ameddig élünk.” Igaza lett. Ösz- szeszoktunk, és én beleszerettem abba, ahogy ő szeretett engem. Pedig esküvő előtt még azt is megmondtam neki, hogy már volt komoly udvarlóm, mire ő gondolkodás nélkül vágta rá: „Hát, még jó, azt mondanám a haveroknak, hogy csak nekem kellesz?"

Aztán Juli a gyerekszülés után meghízott, a sportot abbahagyta, és mindennap hattól kettőig a fényporos üvegeket, tégelyeket emelgette, mindent megtett a családjáért, és szerette Gyulát.

Nagyon remélem, hogy él, és dédunokáit tanítja a káromkodás etikájára, mert az unokáit már megtanította. Ha azonban nincs közöttünk - ilyet is hallottam már -, akkor a Teremtő sűrűn csóválhatja a fejét, hallva angyalainak megváltozott szóhasználatát.

RÉTI JÁNOS, T-emlékkönyv, www.tizesvillamos.hu