Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-05-16 / 19. szám
Negyven éve szépíti a hölgyeket Három évtizede nyitott meg a kellemes, hangulatos kozmetikai üzlet az István úton, a Külvárosi Kávéházhoz közel. Vendégeinek egy része azóta is hozzá jár, sokan már a lányaikat, unokájukat is hozzák. Gáti Marika, az üzlet tulajdonosa azt mondja: titkuk, hogy náluk a kiszolgálás gyors, a hangulat családias, áraik pedig kedvezőek.- Igazi régi újpesti családba születtem. Édesanyám az önkormányzatnál, édesapám pedig a pamutgyárban dolgozott, én 1972-ben érettségiztem a Könyves Kálmán Gimnáziumban. Az Északpesti Fodrász Ktsz-nél végeztem kozmetikusként, az első tíz évet náluk töltöttem, a Pozsonyi úton. Akkor jött a lehetőség, hogy kibéreljük e jelenlegi kis üzletet az önkormányzattól, azaz akkor még a tanácstól. Kicsit félve léptem ki a megszokott közegből, hiszen még a gyerekeim is kicsik voltak, de nem bántam meg - mondja Gáti Marika kozmetikus, az üzlet tulajdonosa. Mint megtudtuk, azóta sokan idecsábították a barátnőiket, ismerőseiket, családtagjaikat, de Marikának akadnak vendégei, akik már tanulókorától hozzá járnak, sőt vannak családok, ahonnét több generáció szépül itt.- Mi még úgy dolgozunk, ahogy egykor én is tanultam, és amely üzletünk vonzereje, vagyis hogy egyszerre, felváltva akár több vendéget is kezelünk. A gyorsaság miatt további előnyünk, hogy emiatt akár bejelentkezés nélkül is „beeshet" a vendég, így a máshol tapasztaltakhoz képest sokkal kedvezőbb áron tudjuk kínálni szolgáltatásainkat. Akik hozzánk járnak, szeretik, hogy itt családias a légkör, és nyitvatartási időben akármikor jöhetnek, biztosan nem utasítjuk el őket. Megszépülve, elégedetten távoznak - mesél üzletpolitikájukról Marika. Mint elmondta, egészségügyi problémái miatt ma már főként a lánya viszi az üzletet, de azért heti néhány alkalommal még ő is bejár.- Főleg a bőrgyógyászathoz közel álló kezeléseket folytatunk, kevésbé a dekorkozmetikai irányvonalat visszük. Az elmúlt években több mint húsz kozmetikustanuló végzett nálam. Mindannyian újpestiek voltak, és büszke vagyok, hogy hárman saját üzletet is nyitottak itt, Újpesten - árulta el. - Gyerekkoromtól hosszú évekig éltem Újpesten. Itt nőttek fel a gyermekeim, ma is itt élnek, az unokáim idejárnak iskolába, jómagam azonban néhány éve átköltöztem Rákospalotára. Nemrégiben megözvegyültem, és azon gondolkodom, visszatérek Újpestre, hiszen minden ideköt - meséli Gáti Marika. "> ‘"tj.Rj Cím: Budapest IV., István út 22. Tel.: 379-1537 A 10-es villamos az Újpesti Naplóban - emlékek, történetek Protokollfogadás - balról Nagy vendégjárás volt az Izzóban. Kereskedők, műszakiak jöttek a világ minden tájáról nap mint nap, és gyakran magas rangú politikai delegációk. Ok nem villamoson, de a „nyomán"! „Forgalmukat" a protokollosztály vezényelte. Dobi MariannaI az élén. A végrehajtásban Borhy Dezső konyhafőnöknek és csapatának volt főszerepe. Nagy kalamajka egyszer, Grisin fogadásán adódott. Ő a moszkvai pártbizottság főtitkára volt, oroszosán egyszerű és oroszosán közvetlen, pedig pártja második emberének számított. Nem is várta el, hogy nagy ügyet csináljunk belőle, de mi csináltunk! Látogatása előtt az egész tmk-t 24 órás műszakra rendelték be, hogy fogadásra alkalmassá tegye a gyárat ott, ahol a vendég és kísérete végigmegy. Minden simán ment. Érkezés. Köszöntés, dicsérő szavak, kölcsönös udvariasság, konyak, aztán irány az üzem! Grisin elindult a forgatókönyv szerinti útvonalon. Bokrok lenyírva, az oldalnövényzet felfésülve, minden eltakarítva, kifestve, lemeszelve, ahogy kell ilyenkor. Lift föl, lámpagyár, 3000-es sor, érdeklődés, csodálkozás, mutogatás, sétálás a gépek mellett ülő csinos lányok között, aztán a másik lépcsőház, te- herlift, le a földszintre, a Fénycsőgyárba. Csakhogy a lift nem indult el. Rohangászás, telefonálás, tmk, liftszerelők, mi a túró van? Jöjjenek! Nincs idő! Grisin mosolyogva intett, hogy utána. És elindult lefelé. Gyalog! Csakhogy a „festés" a lépcsőházban tényleg addig tartott, „ameddig a szem ellát": fönn a kanyar végéig, lent a kanyar végétől. Közte a mindennapok szocialista realizmusa. Kosz- szal, firkákkal, rajzokkal, a kedvenc csapattal, de leginkább a nemiség egyszerű ábrázolásával. Grisint nem zavarta. Lehet, észre sem vette... És még nem volt vége! A tárgyalóban udvarias, dicsérő mondatok szovjet részről, elégedett, mo solygós bólogatás magyarról. Grisin emelné búcsúpoharát, csakhogy az övében még volt konyak, a többiekében már nem. Azokat talpig kiürítették. De a főtitkárt nem zavarta a konyakhiány sem. Széttöltögette sajátját a többiek poharaiba. Most kellett volna, Pubi, valami csoda, de főleg konyak! De se Borhy, se csoda, se konyak! Vendéglátók és vendégek lehajtották, ami Grisin konyakjából a poharukba jutott, és elköszöntek. A delegáció már a 10-es útján járhatott, amikor a főnök kiszólt Mariannák, hogy hívja Borhyt.- Itt vagyok, főnök, parancsoljon velem - kezdett Borhy.- Hogy fordulhatott elő? Mit történt magukkal?- Főnök, én tehetek róla, én vagyok a hibás! mondta Borhy. - Ha akarja, kámzsába bújok, hamut szórok a fejemre, és Canossát járok. Azt hittem, hogy ez egy jégcsapmerev fogadás, nem azt, hogy ez egy söntés! Mit mondott Árpi? Nem hallottuk, mert ő nem hangerővel, hanem szavakkal fejezte ki indulatait. Az se derült ki, hogy volt-e a konyakhiányban némi szándékosság. Pubi egy-két perc múlva átvonult a szobán, nem szólt, csak büszkén távozott. RÉTI JÁNOS
