Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-04-18 / 15. szám
Helytörténet Építészből kandallókészítő Míg a kandalló régen nélkülözhetetlen haszná' lati tárgynak, az otthon alapvető részének számított, addig ma - a számtalan fűtési megoldás mellett - dísztárgyként tekintünk rá. Ritka szakma a kandallókészítés, kevesen űzik. Ezek egyike az Újpesten élő Márki Dezső, akinek hobbijából nőtt ki vállalkozása.- Tősgyökeres újpesti vagyok. Már a születésem regényes volt, a Szülőotthonban jöttem világra, a háború közepén, egy jelentősebb bombázáskor. A légitámadás elől a pincébe menekítettek mindenkit, kivéve engem, akit ott felejtettek a szülőszobán. Mondták is édesanyámnak, hogy hosszú életű leszek, ha egy bombatámadást túléltem - kezdi viccesen a beszélgetést Márki Dezső. - Újpesten jártam általános iskolába, itt kezdtem el sportolni, teniszezni. Emellett sokszor rúgtuk a bőrt a grundon. Családi gyökereim az építőiparba nyúlnak vissza. Már gyerekkoromban magamba szívtam a malter szagát, ugyanis az egyik nagybátyám kőművesmester volt, a másik pedig ács. Érthető tehát, hogy ezek után az építőipar vonzott leginkább. A Thököly úton, az Építőipari. Technikumban végeztem, majd főiskola következett, amelyet később szakmérnöki képesítéssel egészítettem ki. Sokáig az építőiparban dolgoztam, leghosszabb ideig a Dobó laktanyában működő Építő Dandárnál, ahol sorkatonaként kezdtem, majd itt maradtam építésvezetőként. Ezekben az évtizedekben tipikus panelházépítések mellett sokféle szakmai kihívás megtalált: építhettem bunkert, repteret, szállodát, uszodát. Ennek 1991-es megszűnése után vállalkozóként tevékenykedtem tovább, szintén az építőiparban. A kandallóépítéssel először hobbiként kezdtem el foglalkozni, közel harminc éve. Főként barátoknak építettem egyetkettőt. Magánvállalkozást kezdtem, építészmérnökként kitanultam a kandalló- és cserépkály- ha-építő szakmát is. Összetett feladat ez, hiszen mellette el kellett sajátítanom a kőfaragó- és a lakatosszakmát is. Azóta, immár sok éve szerte az országban, de itt Újpesten is készítek kandallókat. Egyebek mellett az újpesti Gerber Alajoséknak, sőt Korda Györgyéknek, Maksa Zoltánnak. Márki Dezső korszerű fűtőberendezésekkel kialakított, rusztikus, eklektikus, skandináv és modern stílusú kandallókat is készít, akár két-három nap alatt.- A tanulással mindenesetre azóta sem álltam le - teszi hozzá. - Épp a közelmúltban végeztem el egy számítógépes grafikai tanfolyamot, amelynek segítségével három dimenzióban készíthetek terveket a kandallóépítéskor. G. R. Márki Kandalló: Bp., IV., Munkácsy M. u. 41. Telefonszám: 06-30 999-8656 A 10-es villamos az Újpesti Naplóban 12. rész A vezérkar, vendégek és Judy A legemlékezetesebb rendezvény nekünk az „új ebédlőben” az ifjúsági vezetők bálja volt, amelynek eleve eredeti hangulatot adott, hogy minden asztalon hatvan vagy nyolcvan kis drótállványra rögzített Tungsram-lámpabu- ra díszlett, kifestve mókás, színes figurává. Az animáció Kovács Jocótól, az ország egyik legjobb és Újpest legnépszerűbb dobosától származott, nagyon tehetséges festő is volt ugyanis. Illés Karcsiva\ meg Szabó Vilivel napokon át szinte éjjel-nappal festették a figurákat. Jocó sokat volt a klubban, és többször szerepelt aktuális zenekarával gyári rendezvényeken. Az Atlantisszal, még a Neményi Béla-Sankó-időkből, a Gallusz-trióval (Callusz Gyuri, Jeszenszky Pista, Kovács Jocó, kiegészülve Nagy Góbival, Gyuri feleségével). Az Izzó lett Jocó második otthona, és mi szeretettel láttuk őt a „családban". Az átjáró-épületrész funkciója lett még, hogy ott kezdtük a klubéletet egy tárgyalószerűségben. Oda hívtuk meg Vitray Tamást, később Soós Zoltán költőt és a Gerendái nevű rendőr alezredest bűnüldözési élménybeszámolóra, majd az akkor nemrég megnyílt Hotel Intercontinental reklámfőnökét, később Endrődy István grafikusművészt, a Ludas Matyi kiváló karikaturistáját. A csúcs mégis az volt, amikor a folyosón (a tárgyalóban nem lévén ilyenhez hely) az akkor nagyon népszerű Faragó Judy és a Flottilla zenekar játszott! Mintha a Scampolo lett volna beöltöztetve flottilla-egyenruhába! Mint az eszelősök táncoltunk a folyosó fekete lapburkolatán. Azok a bulik jelentették az épületrész próbaterhelését. Kibírta! Talán ’65-öt mutatott a naptár. De kívül, a guruló 10-es villamos mellett és fölött már ott tornyosult a tízemeletes irodaház. Első emeleti szintjén, építészetileg is „kiugrasztva", a vezérigazgatóság, a vezérkar főhadiszállása. Dienes Béla titkársága és a műszaki igazgató, velük szemben a kereskedelmi igazgató, távolabb a gazdasági meg a személyzeti és szociális igazgató. Aki onnan a függőlépcsőn jött a földszintre, az a protokollosztály sok vendéget látott birodalmába érkezett. A kis létszámú osztályt az Elnöki Tanács elnökének menye vezette. Kiválóan! Mariann nagyon szép, dekoratív, okos, határozott nő volt, mintha Isten neki teremtette volna a protokollfeladatok szervezését és a gondoskodást a gyárba látogató külföldiekről. Nem voltak kevesen... Ha például Dániában otthon van az uralkodó, hivatali palotája előtt felvonva leng az ország zászlaja. A Tungsramban onnan lehetett tudni, hogy „itthon van a Vezér", hogy az irodaház „üvegportája" előtt, előkelő magányban parkolt a pezsgőszínű Studebaker, amelyet a részvényesektől kapott Dienes Béla, igaz, nem újonnan. Ritkán látható típus volt az országban. RÉTI JÁNOS, a www.tizesvillamos.hu szerzője Íj A Tungsram fesztivált kísérő Atlantis K
