Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-04-04 / 13. szám
1 Helytörténet Az újpestiek látókörében Sajnos egyre kevesebb az olyan régi kisiparos, kereskedő Újpesten, aki elmondhatja magáról, hogy több évtizedes múlt köti a városhoz. A Bodánszky Optika azonban éppen ilyen ritka kivétel. Több mint hatvan éve nyitottak meg a város szívében, a Szent István tér sarkán, ám a jelenlegi tulajdonos, Bodánszky Péter édesapja a korábbi helyszínnel együtt már az 1920-as évek vége óta szolgálja az újpestieket. A belépőt nem esillogó-viIlógó modern optika fogadja, hanem egy patinás kis látszerészbolt, igazi békebeli bútorzattal és egy hajú ősz optikussal.- Édesapám, Bodánszky Gusztáv 1927-ben kezdte el az optikusi szakmát a Weisz családnál, akiknek az üzlete a városháza mellett volt ekkoriban, később pedig átköltöztek a szemközti üzletsorra. Édesapám az üldöztetések miatt külföldre vándorolt családtól vette át a látszerészüzletet, amelyet csupán az államosításig vezethetett, amikor elvették tőle, és a helyén létrehozták az Ofotértet - mesél a kezdetekről Bodánszky Péter. - A változás egyik napról a másikra történt, így csaknem mindenünk odaveszett, az üzletberendezésből is csak ezt a szekrényt sikerült kimentenie - mutat a hátunk mögött található, gyönyörű antik bútorra az optikus. A kisajátított látszerészbolt helyett kapta meg a család 1950-ben a Szent István tér sarkán lévő kis üzletet, amely abban az időben nagy dolognak számított, hiszen az államosítás után nem túl sok kisiparost hagytak életben.- 1966-ban érettségiztem az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban. Ezt követően kitanultam az optikus-látszerész szakmát, majd a MOM gyárában dolgoztam 1984-ig, amikor édesapám nyugdíjba ment, és én átvettem tőle a családi üzletet - fűzi tovább történetüket az optikus. - Mondhatni, itt nőttem fel, így ez nem jelentett hatalmas változást. Örököltem apám vevőkörét is, akik a mai napig járnak hozzám, gyermekeikkel, unokáikkal együtt. Sokféle munkát végzek, javítok, új szemüvegeket készítek. Több évtizedes munkám elismeréseként 2005-ben megkaptam az Ezüstkoszorús Mester címet az Ipartestületek Országos Szövetségétől. Visszatérő külföldi vendégeim vannak évről évre Amerikából, Kanadából, Svájcból, de különböző művészek is örömmel jönnek hozzám. Régebben több színész is rendszeresen járt ide, például Zenthe Ferenc, a nemzet színésze, vagy Berényi Ottó, akik mindig leültek nálam, és hosszan elbeszélgettünk. Két-három éve meglepetésemre még a francia nagykövetségtől is megtaláltak, ugyanis egy filmet forgattak Magyarországon, és az egyik főszereplőnek eltörött a fémkeretes szemüvege. Egy régi színész ügyfelemnek köszönhetően kerültek hozzám. Délelőtt behozták, délután már vihették is a megjavított szemüveget. Nem kértem érte semmit, csak annyit fűztem hozzá: szeretném, ha jól sikerülne a film. Nagyon jóleshetett a művésznek, hiszen másnap küldetett egy üveg pezsgőt. Sok múlik az árakon, mindig ezt vallottuk. Én édesapámtól tanultam ezt, aki azt vallotta: „Úgy kell kialakítani az árat, hogy a vevő is rr)eg legyen elégedve, és te is jól járj." Ezt követtem, és célom is csak annyi volt mindig, hogy családomnak meglegyen a napi betevője, többre nem vágytam soha. G.R. Bodánszky Optika: Budapest IV., Szent István tér 1. Telefon: 389-0261. A 10-es villamos az Újpesti Naplóban 10. rész Az Izzó „eleje" a Vízmüvekkel A Megyeri út torkolatán túl már kezdődik az Izzó (majd Tungsram, ma GE, vagy amit akartok), odalátszik az Audion-épület, amelynek hátsó ablakaiból lehetett látni a meccset, háttérben a Sportcsarnok, ahol kitűnő kosár- és röplabdacsapat játszott, és az a 75-ös épület, ahol az én izzós történetem indult. Jobb oldalon pedig a „szentély"! Az Újpest, a mi időnkben Újpesti Dózsa stadionja, amely Szusza Ferenc nevét viseli. Ahol Szusza, Göröcs, Bene Feri, Zámbó Sanyi, később Törőcsik és a többiek „csodákat" játszottak. Legtöbbször telt házak előtt! Távolban pedig a Megyeri temető, az örök nyugalom lehetőségét kínálva, türelmesen várva ránk, és ahol mindazok pihennek, akik nem hagyják el Újpestet már soha. A Megyeri út torkolatától indult az Izzó, akkori nevén Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Igaz, csak egy hosszú, unalmas, semmitmondó kőkerítéssel, mögötte láthatatlan raktárfélékkel. De nézzünk át a Váci út bal oldalára! A földszintes házak sorát egy közért zárta le. Az izzósok közül reggel sokan még oda szaladtak be venni valami kaját. Közvetlenül mellette parányi körforgalom következett, egy trafikkal. Később ez lett a 96-os végállomása. A kis körgyűrűt követően észak felé a Vízművek, amelyet kerítés menti fák lombkoronája tett titokzatossá. Más volt, mint szemben a gyár. A trafik mögött pedig a Vízmű-pálya. Budapest talán leghangulatosabb, legvadregényesebb sporttelepe volt, csodálatos, füves pályával. Nem is adták oda soha senkinek. Egy kivétellel: talán '65-ben ott játszottuk le az Anyagellátás-Termelési Főosztály- örökrangadót. Talán 1-1 volt az eredmény, és nagyszerű, haveri a hangulat. Elfogadom, hogy a Megyeri út sarkától az Izzó, a Tungsram - mint a magyar ipar egyik, ha nem „a" zászlóshajója - nem látványosan hasít a Váci útba, de azért ott már a Tungsram volt! Hosszú és végtelenül unalmas, téglából épült kerítéssel indult a mi időnkben, azután egyszer csak hirtelen a felvételi iroda következett. Onnan „indultam" én is, a gimnázium nyári szüneteiben a Rádiócsőbe, egy hónapra, csőszállító segédmunkásnak. Majd 1964 augusztusában jött az igazi start a nagybetűs Életbe: ugyancsak Rádiócső, de most már kémiai labor és betanított laboránsként. Jó, mi? Akkoriban a gyáraknak volt felvételi irodájuk, és táblákon hirdették, hogy éppen milyen munkákra van felvétel. Segédmunkásra majdnem mindig volt, szakmunkásokra változóan, hol erre, hol arra, hiánytól függően, meg esetleg néhány irodai állás, legfeljebb előadói, ügyintézői (SZTK munkaügyi, anyagkönyvelő), mert a kicsivel jobb helyek „családon belül" elkeltek. Talán nem is volt abban az időben senki az ott dolgozó tizennégyezerből, akinek ne lett volna a „falakon belül" plusz vérrokona, hozzátartozója. Akár több is. RÉTI JÁNOS, a www.tizesvillamos.hu szerzője £ Bodánszky Péter ezüstkoszorús mester
