Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-03-07 / 9. szám
1 Helytörténet Akit minden ideköt Az újpesti autósok számára ismerős Czermann Tamás neve. A kertvárosi Hárfa utcában található autóvillamossági műhelyben bizonyára sok olvasónk megfordult már az elmúlt több mint két évtizedben. A tulajdonoson kívül mindössze két szerelő dolgozik itt, tevékenységük mégis szerteágazó. Amikor olyan munkával keresik meg őket, amely nem a profiljuk, a környékbeli kollégákhoz irányítják a kuncsaftokat.- Tősgyökeres újpesti vagyok, itt születettem, itt jártam iskolába, itt nőttek fel a lányaink. A Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségiztem, majd ezt követően tettem technikusi vizsgát - mesél korai éveiről Czermann Tamás autóvillamossági szerelő. Majd' negyedszázada, 1990-ben nyitotta meg a szervizt Hárfa utcai házuk udvarán, ahol az eltelt több mint két évtized alatt nem sok változott. Mint Czermann Tamás mondja, sokan járnak hozzájuk, állandó ügyfélkörük van, magánemberek, nagy cégek egyaránt.- Sikerünk talán abban áll, hogy sokat adunk a személyes emberi kapcsolatokra. Az ügyfelekkel általában bensőséges a viszony. így mindenkinek az anyagi helyzete szerint többféle, elképzeléseinek mindenben megfelelő megoldást ajánlunk. Sajnos a válság következtében érezhetően megváltozott a piac, kevesebb az új gépkocsi, és a karbantartásnál is csak a legszükségesebbet végeztetik el. Előtérbe kerülnek az olcsóbb megoldások. Szerencsére tevékenységünk szerteágazó: foglalkozunk riasztó, indításgátló, váltózár, ablakemelő, centrálzár, rádiók, hifiberendezések beszerelésével, önindító-, világításprobléma megoldásával, illetve generátorjavítással - sorolja Czermann Tamás. - Emellett gyakran dolgozunk együtt a rendőrséggel is autófeltörések, rablások kielemzésén. Megfigyeljük a technikát, amellyel a bűnözők dolgoznak, és ennek tükrében igyekszünk kitalálni megoldásokat az autós bűntények megelőzésére. Próbálunk olyan újításokat kidolgozni, és azokat elérhető áron javasolni, amelyek újak a tolvajoknak, és amelyekre nincsenek felkészülve - sorolja a szerviz tulajdonosa. - Szeretem Újpestet, minden ideköt. Vallásos családban nőttem fel, ezért a mai napig segítem az Új pest-Kertvárosi Szent István Plébánia munkáját - mondja szerényen. - Számomra a munkám a hobbim is, igyekszem segíteni a többi helyi, autójavítással foglalkozó céget. Ha valaki hozzám fordul gumicsere, autófényezés, lakatosmunkák, avagy autómosás ügyében, mindig ajánlom számára az ezzel foglalkozó környékbeli kollégát. így próbáljuk egymást segíteni. Meggyőződésem, hogy csak ilyen módon, összefogással juthatunk túl a nehéz időszakon - teszi hozzá a mester. G.R. A tizesvillamos az Újpesti Naplóban 6. rész Filmek, ünnepségek, vásárlások felé Közvetlenül mellette magasodott az Alkotmány „filmszínház" (azelőtt Corso mozi). Premiermozi lévén ott játszották az „új", a nekünk tetsző filmeket, és ott tartotta a Könyves legtöbb iskolai ünnepségét. (Vagy a Szabadságban, de mára nyomuk sem maradt. Ma nincs mozi Újpesten.) A szavalat és a Himnusz(ok) után jött a beszéd, majd levetítették az alkalomra kötelező filmalkotást, egy aktuális szovjet filmet. Volt jó (Tiszta égbolt, Egy év kilenc napja), de egyik sem olyan, mint a Bátor emberek, az Őrs a hegyekben vagy a Lángban álló szigettenger! Iskolás éveink nagy akciófilmjei! A sztár Orrlik, a ló, a Bátor emberek főhőse. De a Királylány a feleségem - különös „tekintettel" Cina Lollobrigida mellkivágására - ötször volt nézendő! És az Alkotmányban volt a Nivram-koncert is! Jocóval! Aztán a 10-es villamos pályája, amelyet megosztott a „nagy testvérrel", a Visegrádi utcáig közlekedő 55-össel meg a 43-as busszal, még mindig balján elhagyva az Újpest cukrászdát, kerthelyiségestől, meg a Herbária boltját és a kis rövidáruüzletet, egy enyhe jobbkanyarral vette a kereszteződést, ahol az Aradi utca törte meg az Árpád út vonalát. Mögötte volt a kerületnek az a része, amelyet a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna Újpest Rózsadombjának nevezni. Szemben vele, de nem egyenes folytatásként a Kemény Gusztáv utca indult a piac felé. Sarkán az Anyák Boltja (de jó kis üzlet volt kezdő szülőknek!), majd rögtön utána az Alkalmi Áruk Háza. Félreértés ne essék, az nem speciális türelmi zóna volt magányos elvtársak számára, hanem hibás vagy valamiért visszamaradt ruhafélék és tartozékok árusítóhelye. Közepén hosszú időn át gombturkáló állt, ahol kabátgombokból lehetett válogatni. Onnan kerültek ki a legjobb gombfocijátékosok. Gyakran bejártunk, mert a készletet rendszeresen újratöltötték. A két kocsiból álló szerelvény pedig csak ment- mendegélt a Kis-Duna, a Téli kikötő irányába. Nyugisán. Jobbról feltűnt az örök Borozó (ma is az) és a mindig maszek Récsey cukrászda. Már nincs, ezért kezdem elhinni, hogy lehet világ vége is! Aztán a férfifodrászat. Ott nyírtak minden fiút a suliból. Hol jobban sikerültünk, hol kevésbé. Aztán a húsbolt, az első patika, majd a „kis Phőbus", az Elektromos Müvek épülete, emeletén a mérőórákat hitelesítő részleggel. Ott dolgozott nagybátyám, Farkas Laci. Néha felmentem hozzá ál- mélkodni a hitelesítendő villanyórák erdején, ahogy csendesen neszeztek, zizegtek egy nagy teremben, hogy megfelelnek-e. Balról a Temesvári utca felé először Ráró Gusztáv cipészmester üzlete „érkezett", utána a rádió-tv szerviz és a sarkon a „Kis Közért". Másikon a hírhedt kocsma, a „Körül sz...os"! Bocsánat, de ez volt a „nép ajkán" született neve, így ismerte a környék, a vasútvonalig lakó nagyivók társasága. Nem voltak kevesen. RÉTI JÁNOS a www.tizesvillamos.hu szerzője
