Újpesti Napló, 2012 (6. évfolyam, 1-43. szám)

2012-09-20 / 31. szám

t _L ÚJPESTI NAPLÓ - VI. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 2012. szeptember 20. Kultúra 11 „Különleges világban nőttem fel" Zongoraművész, zenei rendező, egyetemi tanár. Erkel Ferenc leszármazottja. Sokat tett, és sokat tesz Újpestért. Erkel Tibor Újpest díszpolgára lett.- Gratulálunk a díszpolgári címhez!- Ez olyan nekem, mint egy keresz­telő. Mintha a város úgy fogadott vol­na el, hogy keresztvíz alá tartott. De ezzel a kitüntetéssel feladatok is jár­nak. Csak olyan embernek szabad díszpolgári címet adni, aki ezeknek a feladatoknak meg tud felelni. Engem azért elég sok minden köt Újpesthez.- Mi köti leginkább Újpesthez?- Az állandóan folyásban levő Duna. Mind a mai napig lenyűgöz, ha leülhetek a Duna mellé, és érezhetem ezt a hatalmas folyamot.- Megnyugtatja?- Már túléltem a segítségével egy elég súlyos dolgot. Volt egy agyérgör- csöm, de a feleségem szerencsére ve­lem volt, és azt mondta, hogy gondolj valami olyasmire, ami megnyugtat, és ne szólj egy szót sem. Behunytam a szemem, és láttam, ahogy az esti fény­ben csorognak le a hajók, a kajakok a Dunán. És az éreztem, hogy rendben vagyok.- Sok helyen elmondta, hogy mi­lyen fontos önnek az alföldi tanyavi­lág, ahol felnőtt.- Örülök, hogy említi ezt. Alig, hogy járni tudtam, apám már vitt ki a határba, megmutatni, hogy hol, mi­lyen munka folyik. Megismertette ve­lem a természetet. Különleges világ­ban nőttem fel. Kötődöm a vidékhez, ezért Budapestet sohasem szerettem igazán. Újpestet annál inkább, mert van egy családiasabb, vidékies jellege.- Itt is alapított családot.- Igen és a feleségemet is itt ismer­tem meg. Az első találkozásunk a szó szoros értelmében megrázott. Evez­ni hívott egy barátom a Dunára, és éppen a csónakház teraszán ültünk, o amikor egy háttérfényben megjelent rózsaszín-fehér pöttyös ruhában egy lány. Elállt a lélegzetem. Gondolhatja, hogy megrázott az élmény, mert két éven belül feleségül vettem.- A Zeneakadémián zongoramű­vészként végzett. Hogy tanult meg zon- ° gorázni?- Az Erkel család férfi tagjai általá­ban tudtak, tudnak zongorázni. Édes­apám is gyönyörűen játszott. Min­dig bebújtam a zongora alá és semmi más nem hallottam, csak ami a zon­gorából a fülembe került. Komoly ze­nei alapokat kaptam ott, nem beszél- ve arról a rengeteg népdalról, amit a környékbeli gyerekektől és parasztok­tól tanultam.- Nem teher egy zenésznek az Erkel név? Kötelessége ápolni Erkel Ferenc hagyományait?- Nem származott belőle még hát­rányom. Erkel Ferenc örökségét sem ezért ápolom, hanem mert kora egyik legnagyobb zeneszerzőjének tartom. J. M. Dózsa László 70 éves Munkával ünnepel az újpesti színész­rendező Még akkor is sikeres élet­pályát tudhat maga mö­gött Dózsa László, ha '56- os szerepe miatt egy ide­ig döcögött a szekér. A ne­ves újpesti színész-rendező most ünnepli 70. születés­napját - 1942. október 12- én született. Olyan filmek­ben játszott, mint például a 80 huszár vagy éppen a Gyertek el a névnapomra.- Hogy emlékszik a Népligetben töltött gyermekkorára?- Igazi élet zajlott akkoriban. Mű­ködött ott egy cirkusz, késdobáló számmal, oroszlánnal, bohóccal. Az oroszlánt Józsinak hívták, vele léptem fel gyerekként.- Meddig tartott az idilli állapot?- 1952-ben államosították a Nép­ligetet cirkuszostól, mindenestől, ne­künk is menni kellett, a Hegedűs Gyula utcában kötöttünk ki. Ez nagy törést je­lentett az életemben. Máig tart a hatás. Mai rendezéseimben, fellépéseimben is megidézem az akkori komédiás világot.-Jött '56...- A bohócot összeverték, véres arc­cal vitték be az ávósok. Tizenöt éves voltam, amikor kitört a forradalom. A hivatásos katonák kiképeztek ben­nünket, sok tűzharcba keveredtünk. A fegyvereket a Lámpagyárból szerez­tük. Amikor november 4-én bejöttek az oroszok, mi felvettük velük a har­cot. Egy tojásakna szétvágta az arco­mat. Végül leverték a forradalmat, jött a megtorló időszak.- Kivégzésekkel, verésekkel.- Az ávósok a sebesült forradalmá­rokat is összeszedték, engem is bevit­tek a Szövetség utcai székházba. Val­lattak, de nem beszéltem, megvertek. Falhoz állítottak, szétlőtték a nyaka­mat. Már ásták a sírt a Kerepesi te­metőben. A sírásó vette észre, hogy élek... Édesapám bejött a kórházba, megszorítottam a kezét.- Mi a véleménye a halálról?- Én, aki kétszer is voltam odaát, el­mondhatom, fantasztikus apokalipti­kus érzés.- Hogy került Újpestre?- Megtetszett egy lakás, maga Új­pest, és a befogadó közeg. Ehhez jött még, hogy becsúsztam az itteni szín­házi életbe.- Miért kellett ennyi ideig várni az Érdemes művész-díjra?- Részt vettem a forradalomban és állandóan kinyitottam a számat. Cannes-ban viszont megkaptam a legjobb férfi színész nagydíjat.- Azért akadtak nagy szerepei; például óriási sikernek könyvelhet­jük el az Egerek és embereket.- Szerencsére, később jöttek a jobbnál jobb szerepek, filmekben, TV- játékokban, a színpadon.- Milyen viszonyt ápol az önkor­mányzattal?- Újpestért-díjat kaptam, támogat­ják a színházat, le a kalappal az önkor­mányzat előtt. Amíg Budapesten szín­házak szűnnek meg, addig itt él és vi­rul a teátrum.- Min dolgozik jelenleg?- Pozsgai Zsolt írt egy kitűnő dara­bot Szűcs Sándor újpesti mártír labda­rúgóról, ennek a színpadra állításán dol­gozom. A bemutató október 20-án lesz.- Tehát munkával ünnepel.- Azzal. Ha a Pozsgai darabbal meg­vagyunk, csináljuk majd a karácsonyi műsort. Ha minden igaz, tavasszal jön a Csókos asszony, a Mária főhadnagy, csupa lokálpatrióta mű. És még egy: az MTV portréműsort készít rólam.- Hogy érzi magát?- Hetven évesen is ártatlan gyer­mek maradtam. Á.T.

Next

/
Thumbnails
Contents