Újpesti Napló, 2012 (6. évfolyam, 1-43. szám)
2012-08-23 / 27. szám
Köztér A Cipőklinika „Apám szíjgyártó volt, de azt mondta, inkább a cipőkészítést tanuljam ki, hisz lábbeli mindig kell majd. Igaza volt." így lett cipőkészítő Bánsági Gyula. Az újpesti kisiparos ma sem bánja, hogy hallgatott édesapjára - igaz, mára átalakult a piac. S okáig készített cipőket, ám a rendszerváltás környékén már azon gondolkodott, hogyan tovább? A piacgazdasággal bizony nagy választék tódult az országba, így az elmúlt két évtized a szolgáltatás-bővítésről és a folytonos megújulásról szólt. Manapság már a javítás is egyre ritkább, kézzel pedig egyáltalán nem készítenek cipőket, csizmákat. Azért Gyula vitrinben őrzi egykori remekműveit, az első vizsgadarabot, vagy épp egy ajándékba kapott csaknem 100 éves, kézzel készített lábbelit. Sőt 100-150 éves, még ma is működő varró- és stoppoló gép díszíti a kirakatot. Fontosak az ereklyék. Persze a „cipőklinikán” most is a „gyógyítás” a legfőbb feladat - ezt a káposztásmegyeriek is jól tudják. Sok vendég tér vissza és szívesen bízza a kényes munkát a mesterekre, akár még a táska javítását is. A legtöbb feladatot azonban a világmárkák gyártói adják, hisz a különleges és csöppet sem olcsó lábbeliket még mindig érdemes javításra küldeni. Legyen az varrás, ragasztás, felsőrész- vagy béléscsere. S persze a multik érkezésével más irányban is bővült az üzlet - ez tehát a folyamatos megújulás. Gyula megtanulta a kulcsmásolás technikáját, párja pedig igazságügyi szakértőként dolgozik. Persze nem csak a cipők, hanem a textíliák is gyakran érkeznek ide felülvizsgálatra. Az újpestiek valóban ismerik és ragaszkodnak a mesterhez, de nem csak a vendégek, a dolgozók is. Mindennap úgy járnak be az üzletbe, mint egy nagy család. Azt azonban még nem tudni, hogy tovább viszi-e valaki a mesterséget, hisz Gyula lányai más pályát választottak, az unokák pedig még eléggé fiatalok - egyelőre csak kíváncsiskodnak a nagypapi üzletében. D. Zs. A Cipőklinika címe: IV., Lóverseny tér 3. Koszorúzás és megemlékezés A kommunizmus áldozatainak emléknapján Újpest Önkormányzata 2010 decemberében döntött úgy, hogy augusztus 5-ét a kommunizmus újpesti áldozatainak emléknapjává nyilvánítja. 1959-ben ezen a napon végezték ki Kosa Pált, az újpesti Forradalmi Bizottság elnökét. Vasárnap délután, immáron második alkalommal tartott az önkormányzat megemlékezést a Görgey úti '56-os emlékkőnél. A megemlékezés során Ozsváth Kálmán ön- kormányzati képviselő mondott beszédet, aki többek között kiemelte: közel fél évszázadig élt a magyar nemzet elnyomásban, a kommunista terror árnyékában. Egy olyan világban, amely a legembertelenebb és legbűnösebb időszaka volt a történelemnek. Hangsúlyozta, soha nem szabad elfelejteni, hogy a kommunizmus tettei és azok elkövetői mind a mai napig köztünk vannak. Ozsváth Kálmán beszédének végén kiemelte, egy rendszernek csak akkor van jövője, ha a szeretet- re épül. Szerencsére ma már a szabadság korában élünk, fűzte hozzá, így a legfontosabb, hogy ezt az új állapotot meg tudjuk őrizni a következő nemzedék számára is. Az emlékező beszéd után Újpest Önkormányzatának koszorúját Ozsváth Kálmán helyezte el az emlékkőnél. Koszorúzott több megemlékező: a Fidesz újpesti szervezete, a Jobbik újpesti szervezete, az 56-os Szövetség, a Fidelitas, az IKSZ és a Jobbik ifjúsági szervezetei képviseletében jelenlévők. A Politikai Foglyok Szövetségének képviseletében Szalai Zoltán, a POFOSZ Budapest elnöke, Csizmadia József, a POFOSZ újpesti elnöke, valamint Kocsis Lajos a szervezet elnökhelyettese helyezett el koszorút. Az emlékezők között volt Szendiné Kása Katalin, Kosa Pál leánya is, aki magánemberként és az '56-os Szövetség képviseletében koszorúzott. (antosa) Az ünnepségről bővebben, továbbá Ozsváth Kálmán beszéde teljes terjedelmében a www.ujpest.hu honlapon.
