Újpesti Napló, 2012 (6. évfolyam, 1-43. szám)

2012-01-26 / 3. szám

Újpestben megvan a Szív-faktor Az Újpesti Cseriti A tavalyi év őszén, a szeretet ünnepének kö­zeledtével mutatkozott be az újpesti önkor­mányzat jótékonysági csoportja, az Újpes­ti Cseriti. „A jótékonyság, a segíteni vágyás mindannyiunkban él, az Újpesti Cseriti csupán keretet biztosított a nemes célhoz." - mond­ta Wintermantel Adrienn, a Cserirti kezdemé­nyezője és háziasszonya. Az újpestiek mindezt bizonyították, hiszen a karitatív összefogás so­sem látott sikereket hozott. Jótékonyság, összetartozás, közösség, otthon A jótékonyság minden közösség meghatáro­zó pillére. Meghatározó, és egyben különleges is, mivel a jótékonyság által nem csupán em­bertársainkat segítjük, hanem önmagunkat is megajándékozzuk: örömöt adunk és örömöt kapunk. Az egymásra való odafigyeléssel, gon­doskodással mélyül az összetartozásunk, kö­zösséget építünk és lakhelyünkből otthont te­remtünk. Mindenki segített A kezdeményezés jóval többet jelentett, mint egyszerű adománygyűjtést, és ezt az újpes­ti emberek is átérezték. A karácsonyi időszak­ban Újpest apraja-nagyja megmozdult, az óvo­dásoktól a cégvezetőkig, ki-ki saját lehetőségei és szíve szerint segített. Életképek A karácsonyi vásár idejére felállított Adomá­nyozó Házban sült az illatos alma, pirult a tök, jóízű volt a nevetés, a műanyag persely pedig szépen „hízott". Az önkéntesek sapkáján cse­resznye mosolygott, kezükben sült gyümölcs illatozott, szemükben az öröm fénye csillogott. Fogytak a sárga csekkek is, és az elektronikus gyűjtőládán egyre kúszott felfelé a beérkezett összeget jelző szám. A felajánlott játékok te­herautónyira dagadtak. Kis csapat válogatta, csomagolta a gyerekeknek szánt ajándékokat. A csomagolópapír zörgése, a színes masnik je­lezték, visszavonhatatlanul eljött a karácsony. Aztán szép ruhát öltöttünk és csöndes sorfalat álltunk nekik, értük, a gyermekekért. A gyer­mekekért, akik nagy, kerek szemekkel csodál­ták a műsort, pirosló arccal bontogatták a cso­magokat, ujjongva várták a koncertet és mo­solyogva majszolták a sütiket. Nekik, Értük, a Gyermekekért. „Emberbaráti munka, derekas részvétel" Dr. Ugró -Gyula ügyvédnek, Új­pest első polgármesterének Újpest című monográfiája éppen 80 évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Váro­sok sorozat XI. köteteként. A köz- tiszteletben álló polgármester, aki 1906 júniusában Újpest nagyköz­ség főbírója volt, majd 1907 au­gusztusában lett a város polgár- mestere, a település 1831-1930 kö­zötti időszakát elemzi könyvében. A Magyar Városok Monográfiá­ja Kiadóhivatal által Budapesten, 1932-ben kiadott kötet ma is szá­mos témában „alapmű", segítője a helytörténeti kutatóknak is. Dr. Ugró Gyula Közjótékonyság címmel külön fejezetet szentelt a témának, s tizenöt oldalon át elem­zi a közjótékonyságot és a városban fellelhető ez irányú további kezde­ményezéseket. így fogalmaz: „Újpest város jótékony társadalmi egyesüle­tei mindig derekasan kivették részü­ket ezen emberbaráti munkából". A könyv eme fejezetében ar­ról számol be a település nevét rö­vid ú-val író Ugró: „Újpesten a sze­génysegélyezés első nyomával az 1873-ik évben találkozunk akkor, a midőn a képviselőtestület elé indít­vány tétetett, hogy a hatóság egy községi bált rendezzen azért, hogy annak tiszta jövedelme a közsé­gi iskolába járó szegény tanulók ja­vára forditassék. Az indítvány el­fogadtatván a bál rendelkezésé­vel Fornheim Dávid, Wolfner Lajos, Csermák Alajos, Reizich József, Hádl Mór és Vida István bízattak meg. Ugyanakkor a képviselő-testületi ülé­sen inditványoztatott az is, hogy ke-

Next

/
Thumbnails
Contents