Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)
2011-02-18 / 6. szám
Álompárok Újpesten Rendkívül sikeres volt az Újpesti Sajtó Kft. álompár pályázata, számtalan jelentkező osztotta meg boldogsága történetét. Alábbiakban a nyertes pár, Geönczeöl Csaba és Geönczeöl- Györgyi Mária, illetve további két álompár elbeszélését olvashatják. Lapunk sorozatban a legérdekesebb, történeteket közreadja. A győztesek nyereménye, a Ramada felajánlásával, 2 fő részére egész napos Oriental Spa- és Fitnessközpont belépő Aquaworld használattal, valamint egy 50 perces relaxáló aromamasszás. Kedves Újpesti Napló! A mi esküvőnk ezer szállal kötődik Újpesthez, mégis elmondható róla, hogy számtalan nemzetközi elemmel volt teletűzdelve. Mint minden esküvőn, nálunk is megesett rengeteg olyan történet, ami bőven elegendő lenne egy tipikus esküvői vígjáték forgatókönyvéhez. Azonban ez most nem a forgatókönyv helye, ezért csak röviden osztjuk meg emlékeinket Önökkel! Kezdjük az újpesti szálakkal: a menyasszony és teljes családja ősrégi újpesti, menyasszony és vőlegény Újpesten a Káróli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Karán ismerkedett meg, a polgári házasság az újpesti Városházán köttetet, az egyházi esküvő az Újpesti Evangélikus Templomban volt, immár, mint házasok, még mindig Újpesten élünk. Mi is a nemzetközi elem: a vőlegény felvidéki, így a teljes rokonsága Szlovákiából érkezett, és a menyasszony rokonságából is érkeztek Erdélyből és Amerikából is kizárólag a nagy napra. Ezért nem is volt kérdés, hogy hagyományos, minden részletében magyaros esküvőt tartunk. Az esküvőnk két felvonásos volt, de eltérően a hasonló színi eseményektől a két felvonást különböző időpontban és helyen tartottuk meg. Polgári esküvőnket szűk körben 2008.08.08-án, az újpesti Városházán tartottuk, amely dátum a legpesszimistább asztrológusban, illetve modern táltosban is pozitív gondolatokat ébreszt. A 8-as szám, mint utólag megtudtuk, végtelen boldogságot jelent. Ezúton is köszönjük az anyakönyvvezetőnek ezt a szerencsés napot! Az igazán nagy esemény, az egyházi esküvőnk napja, 2008. szeptember 6-án érkezett el. Az újpesti Evangélikus Templomban Solymár Péter lelkész a nyár legforróbb napján adott össze bennünket, egy igen személyes és megható szertartás keretei között. Délután 6 órára, már szinte minden megtörtént, ami a már említett romantikus vígjátékban is szerepelhetett volna: betegség, cimbalom cipelése, váratlan rokonok a lányos háznál, és az egyébként felöltöztetni elfelejtett menyasszony. így már tényleg őszintén tehettünk esküt - egészségben-beteg- ségben, jóban-rosszban - hiszen a próbát kiálltuk! A lakodalmat a Stefánia Palotában tartottuk, ahol rajtunk kívül még két másik ifjú pár is ünnepelte élete nagy napját. Annak ellenére, hogy a vendégsereg egy része még Budapestet sem ismeri, azért mindenki odatalált, amiben igen nagy szerepe volt a menyasszony húgának is. A jó hangulatról az alkalomhoz illő zenét játszó cigányzenekar gondoskodott. Vőfély hiányában spontán szerveződtek a hagyományos játékok. Az este fénypontja természetesen a menyasz- szony-rablás és a menyasszonytánc volt, amit mindenki nagyon élvezett. Talán ezek azok a hagyományok, amelyek jobban összehozzák az addig csak ismerkedő újdonsült családtagokat. Az ifjú férj népes családja gyakorlott lányrabló lévén, garantálta, hogy a menyasszony szöktetése kalandos lett. Először a szomszéd menyasszonnyal próbálták elcserélni, de ő épp akkor szabadult és nem vágyott visz- sza a rabságba. A diszkóba belépőt kértek - hitelbe nem adtak jegyet - az utca végi étterem túl volt a zárórán, az éjjel nappali kis boltot pedig a rablók találták méltóságon alulinak. Az üldöző férjet végül a harmadik esküvő násznépe tartóztatta fel, mikor aráját megpillantotta a bárpultnál. Az esküvő szervezésekor mindent jól elterveztünk és előkészítettünk. A menyasszonytánc előtt azonban azt vettük észre, hogy a pénzgyűjtésre szánt kosár bizony otthon maradt. Ezt azonban tökéletesen pótolta a helyben kölcsönkapott habüst és habverő, amit a keresztszülők nagy élvezettel vertek a minél nagyobb bevétel reményében. A mulatság hajnali 4-ig tartott s reméljük mindenki olyan jól érezte magát, mint mi. Dr. Geönczeöl Csaba, Dr. Geönczeöl-Györgyi Mária Tisztelt Szerkesztőségi Munkatársak! Fábián Julianna vagyok, 1947.10.2-án születtem, Újpesten, a Bajcsy Zs. út 22-ben, laktunk. Heten voltunk testvérek, még négyen élünk, abból hárman Újpesten. Egy kis kitérő után, 2008 szeptemberében költöztünk Újpestre, úgy érzem, hazaérkeztem! Az esküvői fotónk 1984. május 15-én készült. Ami sokkal fontosabb, hogy igazi társra találtunk egymásban, immár 27. éve. Kívánom minden most esküvőre készülő párnak, hogy találják meg egymásban azt, akit vártak! Minden jót kívánok: Julianna & József Tisztelt Szerkesztőség! Szerintem (nekem) igazi álompár a fiam és a menyem. Történetük röviden a következő: Mindketten Újpesten az Erzsébet Utcai Általános Iskolába jártak, és laktak egymástól pár száz méterre anélkül, hogy akkor megismerkedtek volna. Húsz év múlva találkoztak egy munkahelyen - közben mindketten diplomát szereztek - és fedezték fel a közös múltat, és szerettek egymásba. Rá egy évre nagy esküvőt tartottak, mert szerintük a házasság szükséges a kerek családi élethez, és mára már megszülettek csodálatos iker kislányaik. Üdvözlettel: Erzsi mama
