Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)

2011-02-18 / 6. szám

Kitüntetés A kerületben élő előadóművészt leggyakrab­ban a káposztásmegyeri katolikus templomban hallhatja a közönség. Novemberben például a Bethesda Gyermekkórház javára adott jótékony- sági koncertet. Január végén pedig a Hit és fény mozgalom felkérésére adtak újabb jóté­konysági koncertet, fogyatékos gyer­mekek megsegítésére. Minden hívőt és nem hívőt szeretettel várnak Sillye Jenő és barátai a programjaikon.- ZELEI BÉLA Az Újpesti Napló portréja Sillye Jenőről Duval atya örököse A keresztény könnyűzene műfajának hazai megteremtője, az újpesti Sillye Jenő, több mint negyven évvel ezelőtt kezdte pályáját. Ekkor még a krisz­tusi gondolat fiatalok közötti népszerűsítéséért nem elismerés, hanem tit­kosszolgálati megfigyelés járt. A tiszta erkölcsi értéket képviselő művésze­téért tavaly október 23-án magas állami kitüntetésben részesült. E lvált szülők gyermekeként nehéz ifjúkora volt Sillye Jenőnek. Első hangszerét a nyári kerese­téből 16 éves korában vásárolta, egy NDK gyártmányú dobozgitárt, s az év őszén beiratko­zott az angyalföldi zeneiskolába, klasszikus gitáro­zást tanulni. Első dalát jóval később, 22 évesen ír­ta, noha a mintát már 16 évesen megkapta. „An­gyalföldön, a Béke téri plébánia mellett laktunk, s én ott rendszeresen ministráltam - emlékszik visz- sza a dalszerző az első inspirációra. - Ott az egyik atya megmutatta szalagos magnóján a francia Luden Aimé Duval felvételeit, aki jezsuita pap volt s dalaival járta az országot." Sillye Jenő nemrégi­ben kiadott önéletrajzi kötetében így emlék­szik erre az élményre: „Nagyon tetszett ez nekem, és a szívem mélyén álmo­doztam, hogy egyszer majd én is ezt szeretném: ilyen dalokat írni, énekelni az embereknek. A Mennyei Atya lenézett rám, az én álmodozó szívemre, és ahogy elképzeltem, talán azt mondta: Ha ezt szeretnéd, hát legyen!" Majd' ötven év távlatából, most már bizto san megállapíthatjuk, hogy teljesült az ifjú álma: Je nő dalszerző és elő­adóművész lett, akinek ugyan pályája első évtizedeiben inkább mellőztetés volt a fizetsége, ám a rendszerváltás után, ha lassan is, de megjöt­tek az elismerések. Abban az időben Sillye Jenő a templomi kórus­ban énekelt, onnan kerültek ki a barátai is, akik ugyanúgy rajongtak a zenéért, mint ő. Teltek az évek, Jenő katonai szolgálatra vonult be, majd le­szerelt, s barátaival szívesen zenélgettek. Az akkor divatos Beatles számokat, s a hazai együtteseket - Illést, Omegát - másolták. Ez idő tájt az egyik barátja kiöntötte a szívét, s ebből a beszélgetésből született meg az első dal, a „Hol van a szeretet?". Ezt a dalt többször is előad­ták baráti körben, s olyan sikere volt, ami inspirálólag hatott a szerzőre. Ezután az élet kisebb-nagyobb eseményeit dal­ban örökítette meg Sillye Jenő. Ekkor, az 1969-71-es években híre ment, hogy van egy gitáros srác, aki a vallásos élményei­ről dalol. Elkezdték meghívni egyházi programokra, hittan­órákra. Ekkor még csak az elő­adások alkalmával, élő előadásban tudta terjeszteni műveit a szerző, de egy évtized múltával, az akkori hatalom már demonstrálni akarta, hogy Magyaror­szágon vallásszabadság van, így lehetővé vált egy dalos füzet megjelentetése, Napfénydal címmel, a Szent István Társulat gondozásában. Innen újabb négy esztendőnek kellett eltelni, amíg megjelenhe­tett Jenő első bakelit lemeze Kristályóriás címmel, az Eklézsia Szövetkezet kiadásában, - többek kö­zött Darvas Iván támogatásával -, amely egy hús­véti oratórium volt. A színészóriás közös fellépést is vállalt a nyolcvanas években a dalénekessel, amikor még minden koncertjüket megfigyelte és jelentette egy-egy 3/3-as ügynök. A hatalom ne­hezen viselte el, hogy a zenés áhítatokon a fiata­lok egyre nagyobb tömegben voltak ott, egyre többen lelkesedtek Sillye Jenő és barátai előadása­iért. Azután eljött a rendszerváltás, sokan mondták Jenőnek, hogy most már eljött a te időd. De ez is csak lassan következett be. A média a klasszikus egyházi zenét sokáig előnyben részesítette az egyházi könnyűzenével szemben, sőt, az egyhá­zon belül is voltak, akik szembeállították ezt a két irányzatot, noha, mindkettőnek megvarr a maga helye, szerepe. Sillye Jenő tíz hanghordozót tu­dott ezekben az években megjelentetni, saját ki­adásában. Hatvanadik születésnapjára, pár évvel ezelőtt megkapta a Magyar Katolikus Püspöki Kartól a Pro Ecclesia Hungáriáé kitüntetést. „Ekkor kaptam bizonyosságot, hogy az egyházamnak szüksége van a dalaimra, a művészetemre" - mondja több évtizedes pályafutással a háta mögött a dalszerző, énekes. Idén, negyvenedik házassági évfordulójára még egy ajándékot kapott öt gyermekétől és feleségétől: Egy nappal azután, hogy október 23-án átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, el­utazhatott az örök városba: egy hetet Rómában töltöttek, ami már régi vágya volt, de sem a tizedik, sem a huszadik, sem a harmincadik házassági év­fordulóra nem sikerült megvalósítani. Október 23-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét vehette át Sillye Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents