Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)
2011-11-24 / 42. szám
Köztér Éva néni mosolya Ahogy belépünk Etele Imréné Templom utcai üzletébe, azonnal valami megfoghatatlan érzés keríti hatalmába az embert. Gyorsan kiderül, hogy a szeretet, a kedvesség az, ami hatással van a vevőkre. Na és a szakértelem, a minőségi munka, a szabás-varrás magas szintű művelése. Etele Imréné sokáig vásározott a férjével, ruhákat árultak, hogy kiegészítsék a keresetüket. Kellett a pénz, mivel a fiuk meghalt, az unoka felnevelése rájuk maradt. Mária angoltanár lett, s ha ideje engedi, ott ül a ruházati boltban, és segédkezik a nagyszülő mellett. A vásári élet nem hozott túl sokat, ezért a család úgy határozott, hogy nyitnak egy ruházati boltot a Lőrinc utcában. Hét éve váltottak, amikor az önkormányzattól kibérelték a Templom utcai helyiséget, amiben máig ténykednek. Éva néni korábban az Izzóban, különböző beosztásokban dolgozott. Mivel ügyes keze volt, gyorsan beletanult új szakmájába, a varrásba. Közben egyre nagyobb igény mutatkozott az egyéb szolgáltatások iránt, kibővült a tevékenységi kör. Továbbra is készültek rühák, s emellett cipzárt cseréltek, nadrágot, szoknyát, kosztümöt alakítottak. Ekkor már új alkalmazott után kellett nézni. Ella lett a kiválasztott, akit kiváló munkájáért, kedvességéért egyre csak dicsér az üzletvezető. Mindenkit kedvesen fogad Éva néni, aki hetvenhét évesen is hihetetlen energiával bír. Mosolyog, érdeklődik a megrendelő sorsa iránt, miközben az próbálja az átalakított ruhadarabot. Mert fontos számára, hogy jól érezze magát a vevő. Ne csodálkozzon senki hát, hogy egymásnak adják a kilincset az újpestiek. - Á. T. Számos szálláshelyet felajánlottak neki, nem fogadta el A pokrócos asszony a pádon akar meghalni Feltűnő jelenség az a pokrócba burkolódzó asszony, aki a Szent István téren tengeti napjait. Hiába akarnak segíteni neki a hivatalos szervek, magánszemélyek, nem hajlandó elfogadni a kinyújtott kezet. Ömlik a panasz az 55 éves asszonyból: Betegsége miatt már régen leszázalékolták. Áprilistól hajléktalan. Hajléktalan szállóra nem megy. Adjanak neki egy házat kovácsoltvas kerítéssel, ha nem, akkor inkább meghal, minthogy a szabadsága odalegyen. Abból, amit mond, nehéz kibogozni az igazságot. Ami tény, hogy mindenki kezdettől próbál segíteni, megoldást kínálni, de akarata ellenére senkin sem lehet segíteni. A hivatalos szervek, sőt magánemberek sem nézik tétlenül az asszony vergődését, mindent megpróbálnak, hogy jobb belátásra bírják, mert a fagyban tényleg kihűlhet, s tragédia lehet a makacsságából.- Utcai szolgálatunk rendszeresen látogatja, és mivel korábban kórházi kezelés alatt állt, az ottani szociális munkásokkal is felvettük a kapcsolatot - mondja Surányi Ákos, a Twist Olivér Alapítvány vezetője. - Ők is eljutottak odáig, hogy mivel nem hajlandó semmiféle intézményes segítséget igénybe venni, esetleg a pszichiátriai betegsége miatt gondnokság alá lehetne venni. Megtörtént a kivizsgálás, ám az orvosi vélemény szerint ez nem járható út. Tehát, amit ő dönt, azt nekünk tiszteletben kell tartani. Az alapítvány munkatársai több menedékhelyre elvitték őt, ám saját felelősségére rendre eltávozott. A Fóti úti szállóról is elmenekült, az élelmet sem fogadta el. A szociális munkások rendszeresen látogatják a hölgyet, elbeszélgetnek vele, forró teával kínálják. Senkit nem lehet kényszeríteni arra, hogy igénybe vegye a felajánlott segítséget. Egyetlen kivétel van ez alól: ha az élete, például a hideg miatt, már közvetlen veszélyben forog. Bernáth Andrea, az újpesti Polgár- mesteri Hivatal Szociális Osztályának ügyintézője is tud a hajléktalan asz- szonyról, aki rendszeres szociális ellátásban részesül, a segélyhez mindig hozzájut. Az osztály munkatársai többször felkeresték őt a téren, és kérdezgették, miben segíthetnek neki, ám a hölgy elzárkózott. Petruska Jenöné, a Gyámhivatal vezetője már vagy tíz éve ismeri az asszonyt, régebben és mostanában is beszélt vele. Szociális otthoni elhelyezést szorgalmazott, személyesen szerezte be a szükséges nyomtatványokat, jogászokat kérdezett meg. Tette ezt annak ellenére, hogy a gyámhatóságnak ez nem kifejezetten a feladata. Az asszony ezt a lehetőséget is elhárította. Módos Márta, a SZEI Családsegítő Szolgálat munkatársa is azt mondja: minden létező segítséget megadtak Júliának. Intézték az ügyeit, segédkeztek az adósságkezelésben, felhívták a testvérét, a tarcali rokonokat, hogy fogadják be, de az asszony senkivel, velük sem működött együtt. Dr. Rozner László, az Újpesti Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagja szintén arról beszél, hogy támogatják az asszonyt. Megpróbálják összeszedni a munkaviszonyban eltöltött éveket, mert egy kis nyugdíj sokat segíthetne. Jelenleg intézik az elveszett hivatalos iratok beszerzését is. Rozner úr a példás összefogást hangsúlyozza, és reméli, a hölgy is partner lesz a későbbiekben, s akkor jobbra fordulhat a sorsa.- ÁDÁM TAMÁS Papírok nélkül Cserna Sándor, közbiztonsági referens: A közterületről, ha azt valaki rendeltetésszerűen használja, senkit nem lehet erőszakkal elvinni. Nem fekszik a pádon, nem szemetel, csak ül. Közterületen a közterület felügyelet és a rendőrség hivatott intézkedésekre. A rendőrök volt, hogy mentőt hívtak, akik megvizsgálták az asszony egészségi állapotát, ellátták sebét. A vagyonőrök, akik szolgálatot teljesítenek a piac környékén, rendszeresen ellenőrzik, állapotában bekövetkezett-e romlás. Sajnos személyi igazolványa, egyéb papírja nincs, igazolás miatt előállítható lenne, de az újpesti rendőrök ezt nem teszik, mert már ismerik őt. - B. K.
