Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)

2011-02-03 / 4. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - V. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, 2011. február 4. Sport A legnagyobbak közé került a világbajnok tornász Berki Krisztián: Maradok Újpesten! Berki Krisztián, az UTE tornásza aranyérmes lett a rotterdami torna­világbajnokság lólengés döntőjében. A magyar versenyző korábban leg­erősebb szerén négyszer nyert Európa-bajnokságot, és kétszer volt vb-ezüstérmes. Ráadásul az év végén a magyar sportújságírók az Év férfi sportolójának választották. A fan­tasztikus sportemberrel a múltról, a jelenről és a jövőről is ejtettünk szót.- Esélyesnek számítottál, hiszen a legmagasabb pontszámmal kerültél a fináléba.-A tornában minden megtörténhet. A pon­tozók esetleg másképpen látják a gyakorlatot, egy-két tizedet elvesznek vagy hozzátesznek. aztán máris a feje tetejére áll a világ. Azt hiszem, Rotterdamban életem legjobb formájában voltam. Már a melegítésnél tudtam, ha nem hibá­zok, minden rendben lesz. Hála Istennek, rendben is volt.- Olyan nagy elődök után állhattál a dobogó legfelsőbb fokára, mint Magyar Zoltán, Borkai Zsolt, Sivadó János, Guczoghy György és Pelle István. Mit jelent ez neked?- Boldog vagyok, hogy felértem a csúcsra. Büszke vagyok, hogy bekerültem ebbe a társaság­ba. ígérhetem, méltó tag leszek, nem csalódnak bennem.-Megváltozott az életed a világbajnoki arany után?- Ugyanaz a Berki Krisztián vagyok, mint azelőtt. Viszont pontosan tudom, még többet kell dolgoznom, hogy elérjem álmomat. Addig még nagyon sok edzés, verseny, és egy nem akár­milyen olimpiai kvalifikációs bajnokság is előttem van.- Várjunk csak egy kicsit! A lólengés világbajno­ka nem kap szabadkártyát az olimpiára?- A szabályok szerint nem. így ki kell vívnom a részvételt, ahhoz pedig nem csak lovon, hanem két másik szeren, gyűrűn és nyújtón is jól kell tel­jesítenem. De ne ijedjen meg senki, megcsinálom, hogy legyen esélyem az olimpiai indulásra.- Hogyan készülsz a versenyekre?- Rengeteget dolgozom. Jelenleg is, mivel alapozunk, erősítünk. Olyan helyeken van izom­lázam, ahol nem is sejtettem, hogy létezik izmom. Napi két edzés szerepel a programban, szinte minden nap meghalok egy kicsit. De, nem baj, csak így lehetek - szünetet tart - ezt inkább nem fejezem be.- Az egyesületnek, az UTE-nak, ma már az egyik emblematikus alakja vagy. Ugye, nem akarsz eligazolni innen?- Maradni akarok. Biztosan sokan tudják, hogy nem is olyan régen el akart „lopni" engem a Fradi, de szerencsére nem sikerült a dolog. Mellém állt az egyesület, az önkormányzat sem feledkezett el rólam. Külön köszönet a polgármester úrnak, hogy meghívót kaptam arra a rendezvényre, ahol köszöntötte Újpest kiválóságait. Örülök, hogy engem is annak tartanak. - GERGELY GÁBOR Elmaradt a várva várt siker Nem sikerült, amire min­den újpesti röplabda­szurkoló vágyott. A Ma­gyar Kupából kiesett a li­la-fehér gárda, mert a nagy izgalommal várt örökrangadón a Vasas vendégként, meglepetés­re, lényegesen könnyeb­ben gyűrte le az UTE csa­patát, mint tette azt a drámai első mérkőzésen hazai környezetben. Izgatottan készült a két csapat a sorsdöntő visszavágóra, hiszen a tét nem kisebb volt, mint a legjobb négy közé kerülés az MK-ban. A ha­zaiak közül talán a tréner volt a leg­feszültebb, Farkas Mihály sápadtan nyilatkozott.- Nagyon izgatott vagyok, de re­mélem a lányok ezt nem veszik ész­re - kezdte. - Sok múlik a találko­zón, hiszen óriási eredmény lenne, ha beverekednénk magunkat az elődöntőbe.- Az első mérkőzésen alig vesztett a csapat. Nem is értem a túl nagy iz­galmát.- Minden meccs más. Igaz, a leg­utóbbi találkozón nyerhettünk vol­na, hiszen a kezünkben volt a győ­zelem. Sajnos több egyéni hiba kö­vetkeztében kikaptunk, de úgy ér­zem, most kiköszörüljük a csorbát. Minden adott a jó játékhoz, kellő önbizalommal készültek a lányok az edzéseken. A bajnoki eredmé­nyeink sem rosszak, bizakodva né­zünk a rangadó elé. Minden szépen indult. Az első játszmában fej-fej mellett haladtak a csapatok, szerencsére a szett végén az UTE vezetett és nyert két pont előnnyel. Úgy festett, semmi sem ál­líthatja meg a hazaiakat, hiszen a má­sodik játékban is nyerésre álltak, de csak álltak. A finisben egyenlített az angyalföldi gárda, majd meg is nyer­te a játszmát. Ekkor még nem sejtet­te senki, hogy elfogyott a puskapora az újpestieknek. A harmadik és a ne­gyedik játékrészben szinte semmi sem sikerült Ancsinéknak, csak ka­paszkodtak az egyre jobban feljavu­ló, állandóan vezető ellenfél után. A Vasas lassan-lassan felőrölte a lilákat, bizony csekély esély sem volt már ar­ra, hogy valóra váljon egy szép álom, az UTE Volley csapata bekerüljön a Magyar Kupa elődöntőjébe. UTE-Vasas 1:3 (24, -23, -19, -15) -G. G.

Next

/
Thumbnails
Contents