Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)

2011-01-13 / 1. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 2011. január 13. n t e r j u Vitó Zoltán: szeretem szülőhazámat, Újpestet Egy formabravúros költő utolsó interjúja Lapzártánk előtt nem sokkal kaptuk a szomorú hírt, hogy Újpest közis- mert költője, V7íó Zoltán január 9-én váratlanul elhunyt. Az Újpesti Nap­ló még novemberben beszélgetett vele, amikor a „Lélek hullámhosszán" címmel verses délutánt rendeztek az Újpesti Kamaraszínházban. Vitó Zol­tán költő költeményeit neves előadók szavalták, és zene is színezte a mű­sort. A szép számú közönség együtt lélegzett a müvekkel, minden egyes elhangzott vers után felzendült a taps. A Polgár Centrum színháztermében no­vember 20-án sorra hangzottak el az ér­zelem-gazdag, formát sehol nem szegő versek. Kertész Péter színművész és Nyári István előadóművész szavalatai tökéletesen visszaadták a költemények hangulatát, a kivárások csak erősí­tették a mondandót. íve volt az előadásnak, fel­épített produkciót láthatott, hallhatott a nagyér­demű. A zenei betétek is illeszkedtek a hangulat­hoz. Közreműködött Zsovár Judit (ének), Tóth Melinda (gitár). Farkas Borbála (cselló) és dr. Mészárosáé Petrován Mária (zongora).- Mikor érezte úgy, hogy „igazi" költő lett? Tetten érhető a pillanat?- Ez egy beugratós kérdés, mert a dilettánsok­nak nincsenek kétségei afelől, hogy ők igazi köl­tők. Mi viszont sokat töprengünk. Gondolom, aki valóban költő, mélyebben, kicsit fájdalmasabban éli meg az alkotói létet. Végső soron ezt a pálya­társak elismerése dönti el.- Ki segített eligazodni a rengetegben?- A Könyves Kálmán Gimnáziumot levelezőn vé­geztem el. Az érettségi előtt Péter Ernő igazgató megkérdezte, mik a terveim. Azt mondtam: verse­ket írok, költő szeretnék lenni. Az igazgató nyom­ban rávágta, nagyszerű, van egy költő barátom az írószövetségben, Vihar Bélának hívják, majd az ő instrukcióival beviharzom az irodalomba. így is lett, eljutatta a kézirataimat a híres költőnek. Nem vár­tam meg a hívását, felmentem hatodik emeleti la­kására. Kiderült, már olvasta a verseim, úgy fogal­mazott: örül annak, hogy költővel van dolga.- Hegedűs Géza irta az Inaszakadt könyve című kötetének az előszavát. A legendás Tanár Úrral ho­gyan ismerkedett meg?- Géza bácsi húszéves koromtól mesteremnek számít. Úgy lett a mesterem, hogy nem is tudott róla. Kórházban feküdtem, a fizikai állapotomat próbálták feljavítani különböző műtétekkel. Ak­koriban szinte minden héten elhangzott egy Hege­dűs Géza - hangjáték a rádióban, melyekben mondái mitológiai hősök jelentek meg jellegzetes küzdelmeikkel. Hát én nagyon jól tudtam saját csontomra húzni a főhősök sorsát. Azt, hogy egyik-másik lehetetlen helyzetből miként lehet győztesen kijutni. A történeteket csodálatos ver­ses formában írta meg Hegedűs Géza, mennyei él­vezet volt hallgatni. Már akkor elhatároztam, írok hozzá egy verset. Bizony nem kis idő telt el, míg Az élet kárpótolta a szenvedésekért Vitó Zoltán 1940-ben, Újpesten látta meg a nap­világot. Mivel vajúdó édesanyjának nem volt ide­je s módja szülőorvoshoz jutni, így otthon szüle­tett. Az egyik szomszédasszony segédkezett a szülésnél, ami komplikációkkal járt, a babának megnyomódott a koponyája, s ezzel a mozgató idegpálya is megsérült. Az élete küzdelemből állt, de mint egy helyen említi, az élet kárpótolta őt a sok szenvedésért, hátrányokért, megaláztatásokért. Szüleitől, bará­taitól, feleségétől, gyermekeitől megkapta azt, amire oly annyira vágyott, megértést, szeretetet, megíródott a mű. Személyesen a rádióban talál­koztam vele, előtte csak a hetvenedik születés­napjára írott versemmel találkozott, amit Unka Ági rádiós-szerkesztő segítségével elküldtem neki. Telefonon köszönte meg a hosszú költeményt. Kérdezte, kitől tanultad te a versek „technológiá­ját”? Röviden válaszoltam: Géza bácsi, hát tőled... Innen ered a barátságunk, később sokat találkoz­tunk, itthon is meglátogatott. Míg édesanyám élt, finom paprikás pacalpörköltet készített, ha jött. Én is többször jártam a visegrádi nyaralójában.- Olvastam valahol, hogy könnyen ír. Hat kötete jelent meg, nem kevés ez? Nincs itt ellentmondás?- Örök igazság, hogy a verseket nem kilóra mé­rik. Másrészt felemészti az energiáim jó részét a föl­di életem vitele, és a lírára kevesebb erő marad. Csak akkor írok, ha súlyos mondandóm van.- Mikor jön ki az új könyve?-Vannak verseim, melyek beleillenének egy- egy tematikus válogatásba. Régebbi és új versek jól megférnének együtt.- Lehetne a címe: Vitó Zoltán szonettjei.- Vagy Vitó Zoltán istenes versei. Kiadó kérdé­se a megjelenés.- Újpesten született, itt élte le az életét. Mit je­lent egy költőnek a hely?- A hely mindig meghatározó, s a hatások visz­szajönnek a versekben. Nagyon szeretem szülőha­zámat, Újpestet. - ÁDÁM TAMÁS szerelemet. Érzékenysége, szépség iránti vonzal­ma miatt szinte természetes, hogy a versek vilá­gában kötött ki. A napi küzdelmek, a vágyak, az érzelmek elég nyersanyagot biztosítottak számá­ra. Tökéletesen elsajátította a szakmai fogásokat; rímkezelése magabiztos, szonettjeinek sorai tö­kéletesen illeszkednek egymáshoz. Hegedűs Gé­za, a múlt században élő polihisztor költő-író- irodalomtudós fogalmazta meg legtalálóbban, honnan indult, s hová jutott Vitó Zoltán. „Az éppenhogy biológiailag élőnek mondható kisfiú­ról nyilván a hőslelkű, mindent vállaló anya és a kitűnő, értő orvosok sem gondolták, hogy lelke értelemre és tudásszomjra ébreszthető, és meg­indulhat egy olyan fejlődés útján, amely számlál­ható évtizedek alatt irodalmunk egyik formabra­vúros, stílusművész költőjévé teszi."

Next

/
Thumbnails
Contents