Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-10-29 / 41. szám
Közélet 1956 újpesti példája nyomán Legyen erős közösség Újpest most és a jövőben is! Október 23-án este, gyertyák, mécsesek fényénél tartotta megemlékezését Újpest önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve. M egtelt a Trombita tér. Nagyon sokan eljöttek a Városháza hátsó homlokzatához, hogy az 1956-os forradalomra emlékeztető bronz emléktáblánál, valamint a hét kivégzett újpesti forradalmár emlékére emelt fehér márványtáblánál gyertyát gyújtva részesei legyenek a kegyeletes eseménynek. Hat órakor harangzúgással vette kezdetét az ünnepség, majd a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium negyven diákja idézte meg az 54 évvel ezelőtti újpesti eseményeket. Kezükben nemzeti színű gyertyát tartva vonultak a színpadra. Hangosan kiáltották: „Gyertek a városháza elé, hallgassuk meg Kása Pált! Raj ki doktor is beszélni fog! Ki lesz még ott? Aki magyar, velünk tart!" A hangszóróból Beethoven Egmont-nyitánya szólt, amelyet régóta az 1956-os magyar forradalom zenéjeként hallgatunk. A zenét Nagy Imre mártír miniszterelnök 1956. október 28-án elmondott beszéde váltotta fel. Az események közepébe csöppentünk. A régi magyar Himnusz után az egybegyűltek a Himnuszt énekelték, majd Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című versét Usztics Mátyás színművész mondta el. Az ünnepség résztvevői köszöntötték dr. Derce Tamás korábbi polgármestert, aki húsz évig vezette a várost, valamint Wintermantel Zsoltot, Újpest polgármesterét, aki a színpadra lépve osztotta meg gondolatait az emlékezőkkel. Szenespince A mi udvarunk sokszor volt hangos gyerekricsajtól, veszekedéstől, vagy éppen a vak koldus szívet szorongató vasárnapi énekétől. Nem gondoltam volna, hogy valaha is örömmel fogok lemenni abba a pincébe, amit elrettentésünkre emlegettek, ha rosszul viselkedtünk, s ami oly meredek volt, hogy a téli tüzelőt is csak jó pénzért hordták le a termetes szeneslegények. Viszont 1956 októberében nagy biztonságot jelentett mindenki számára, aki leköltözött a föld alá, hogy átvészelje valahogy a meleg napokat. Emlékszem az első időkre, amikor még teherautóról szervezetten osztották a kétkilós barnakenyeret, cserében elvitték a szemközti ház nemzetiszínű lobogóját az utcai tartójából, meg hogy boldogan olvasták a forradalmi röplapokat az emberek, amit repülőről szórtak le Újpesten. A kezdeti öröm félelemmé vált az idő múltával, mert a szórványos híreket követően magunk is meggyőződhettünk róla, hogy visszajöttek az oroszok. Később, amikor már nem volt sem kenyér, sem más ehető tartalék, csak a legbátrabbak próbálták meg pótolni, mert az utcákon szórványosan lövöldöztek minden irányból. Az ablakokba kitett rádiók aggasztó híreit suttogva adták tovább az emberek egymásnak, amit London hangja, meg a Szabad Európa rádiók sugároztak recsegő, néha érthetetlen zavart hullámhosszon. A házmester Hőbe néni két albérlője is a sebesültek között volt, amikor a péknél lábon lőtték a sorban álló nőket az oroszok, de ezt csak hetekkel a forradalom leverése után tudtuk meg, amikor már kijöttek a kórházból. Sokáig jártak még érdeklődni utánuk civil ruhás emberek, meg a szomszéd után is, akinek URH-s rádiója volt, hogy hallgatta-e a tiltott adást. A mi kis rádiónk erre nem volt alkalmas, már annak is örültünk, ha világítani kezdett rajta a varázsszem, ha recsegve is, de legalább szólt. Emlékszem a pokróccal letakart szalmazsákra, amit a szén tetejére rakott édesanyám, hogy aludni tudjunk rajta, meg hogy ott szoptatta öcsémet, háttal a szomszédoknak. A félelemben eltöltött napok után néhányan befűtöttek a mosókonyhába, hogy fürödni tudjunk, de a nagy kapkodásban nem áztatta be senki a fateknőket, amiből így bőven folyt ki a drága melegített víz. Amikor már fel lehetett jönni a lakásba, akkor vettük észre, hogy a bejárati ajtó üvege egy repesztől betörött, meg hogy nincs otthon az a katonatiszt, aki szintén a házban lakott. Pár nap múlva hazajött vidéki rokonaitól, ahol meghúzta magát, később kitüntették a Munkás- Paraszt Hatalomért érdeméremmel, ezt büszkén viselte hétköznap is. Számunkra - gyerekeknek - azzal, hogy rendes ágyban alhattunk, véget ért a forradalom. Volt iskolám is találatot kapott az Attila és József Attila utca sarkán, aminek nagyon örültünk, mert amikor újjáépítették, ezt a tantermet rendezték be tornateremnek, ami addig nem volt. Az első tanévet követően kiosztott okleveleinket is visszakérték 1957-ben, hogy a Kossuth címert az újjal kicserélve a múltat végképp eltöröljék. Sokszor vártuk hiába a vak koldusasszonyt, hogy megint énekeljen, de a kikészített ötven fillér gazdátlanul maradt a vasárnapi asztalon. HLADONY SÁNDOR GYULA önkormányzati képviselő (FIDESZ-UE) ÚJPESTI NAPLÓ Kiadó: Újpesti Sajtó Szolgáltató Nonprofit Kft. • Ügyvezető igazgató: Tóth Sándor • Szerkesztőségvezető: Bangha Katalin • Szerkesztő: Ádám Tamás, Kubát Júlia • Olvasószerkesztő: Török Monika • Fotó: Horváth Dávid • Titkárságvezető: Szerencsi Csilla • Szerkesztőség: Ady Endre Művelődési Központ, 1043 Bp., Tavasz utca 4., I. em. Telefon: 785-0366, fax: 785-0466, e-mail: szerkesztoseg@ujpestimedia.hu • Lapter ', nyomdai előkészítés: K8 • Nyomdai előállítás: Nyomdai előállítás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ, Felelős vezető: Jens Dänhardt - ügyvezető igazgató • Terjeszti: DM Hungary Kft., Tel.: 885-5337 • Print ISSN: 2061-7283 • Online ISSN: 2061-7291 • Megjelenik minden héten 48 000 példányban. • Hirdetésfelvétel az ujpestinaplo@gmail.com e-mail címen, tel.: 0630 233 6357 • Részletes információk, tudnivalók: www.ujpest.hu
