Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-02-15 / 6. szám

Negyedszázad után is

újrakezdené

Dobos Tiborné, a szabsértési hatóság osztályvezetője ismert, kedvelt, és szorgalmas szerénysége miatt is népszerű tagja az újpesti tisztviselői kar- nak. 2010-ben az Év Köztisztviselője lett, a Kriszt Lajos Emlékére Alapítvány kuratóriumának döntése alapján. A díj jubileumi évben érkezett: Ottilia huszonöt évvel ezelőtt került, szinte véletlenül, az újpesti hivatalba.- Élveztem még az államvizsgát követő „utolsó" szabad nyaramat, úgy gondoltam, van még időm arra, hogy munkába álljak - idézi fel a negyedszázados történetet a díjazott. - Ám az Államigazgatási Főiskola - más felső- oktatási intézményhez hasonlóan - akkoriban nyomon követte, hol is helyezkedtek el a végzősök. Látták, nekem még nincs munkahelyem. Azt gondolták, hogy még nem kaptam, vagy nem találtam kedvező ajánlatot, így a segítségemre siettek. Figyelmembe ajánlották: az újpesti hivatalban az adó osztály, a gyámosok és a szabálysértési hatóság is keres pályakezdőket. A nyári szünetem így lerövidült, de szerencsés fordulatot vett az életem, rátaláltam életem azóta is első munkahelyére. Az akkori vezetővel, Tompa Évával rokonszenvesek voltunk egymásnak, választhattam is a három hely közül. Én a szabálysértési irodába kértem magam. Ez a kijelentésem mosolyt csalt az arcára, amelyet az a kérdés követett: miért, maga ennyire szeret büntetni?- Mi volt a válasz?- Nem, nem, dehogy. Alkatilag sem vagyok egy büntetős, megtorló típus. Abban azonban biztos voltam, az én lelkemmel nem a gyámhivatalban találom meg az örömet a hivatásomban. Azóta is mélyen tisztelem a tragikus helyzetekkel naponta szembesülő, ott dolgozó kollégákat. Az adósokhoz is szegődhettem volna, a számok világától nem állok messze, ráadásul a

Hunfaly Közgazdasági Szakközépiskolában végeztem. A szabálysértési hatósági munkát azonban már akkor nekem való területnek éreztem. A mai napig is örömmel emlékezem Papp tanár úr óráira, aki a főiskolán a szabálysértési jogot tanította nekünk. A főiskolán tanultakat szerettem volna hasznosítani, így elkezdtem a munkát. Két évig voltam előadó, majd vezető lettem.-A főiskolai előadások és a mindennapi élet szinkronban volt egymással?-Megerősített a gyakorlat abban, hogy valóban érdekes, színes a mi munkánk, nincs két egyforma munkanapom, minden ügy más és más. Még akkor is, ha például vannak „kategóriák": tulajdon elleni ügyben, lopás miatt, közterületen történő italozás során, csendháborítás okán, a fiatalkorúak esetében a tankötelezettség elmulasztása, vagy éppen egy lakóközösségen belül meglévő perpatvar miatt végezzük el a szabálysértési eljárást. A polgármesteri hivatalban ez a terület egy teljesen külön álló világot jelent. Nem is a KÉT, hanem a szabálysértési törvény vonatkozik az ügyekre, más az eljárás rendje. A pénzbüntetés kiszabása már az utolsó pont az ügymenetben. A határozat meghozataláig számtalan egyéni sorssal, olykor családi tragédiákkal szembesülünk, tanácsot, olykor a kiutat várják tőlünk az ügyfelek. Gyakori, hogy el kell magyaráznunk, az az aprónak tűnő vétség, ami miatt találkozunk, bizony súlyosabb megítélés alá esik, mint ahogyan az ügyfél gondolja és jogos az eljárás megindítása. Ennyi idő elteltével biztos vagyok abban is, voltak olyan eseteink, amikor tanácsainkat megfogadva az ügyfeleink nem követték el még egyszer ugyanazt, vagy újabb hibát. Sokféle ellenőrzési pont van munkánkban, meg kell felelnünk az ügyfél elvárásainak, az ügyészség, a bíróság követelményeinek. Jó érzés, ha pozitív a visz- szajelzés, ami a munkánkat követi.- Ezek szerint jól választott annak idején és nem bánta meg a szabálysértési hatósági munkát...- Nem, egyáltalán nem. Bár az egyéni sorsok, nehéz élethelyzetek itt is jelen vannak, hatnak rám, és kollégáimra is. Haza is visszük, érzelmeinkre is hatással vannak. Szerencsére a családom jól tolerál. Mégis, huszonöt év után is ezt tartom érdekesnek, szépnek, újra ezt választanám. A hivatalban másfél évnyi időn át dolgoztam az igazgatási osztályon, nagyon szép élményeim vannak erről az időszakról, anyakönyvvezetője lehettem nagyon sok házasulandó párnak. Visszagondolva: nehéz időszak volt, hétfőtől-péntekig a szabálysértésen „büntettem", szombaton anyakönyvvezető voltam.-Mikéntfogadta a Kriszt Lajos Alapítvány elismerését?- Meglepetés volt és nagyon nagy elismerésnek érzem. A hatósági munkánk csapatmunka a javából. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a legújabb kollégám is már 8 éve itt dolgozik. Munkatársaimmal fél szavakból is megértjük egymást, tudjuk, ki miben jó, ki mikor és hogyan terhelhető... Bizalommal vagyunk egymás iránt. Ilyen felállásban kiváltképpen megtisztelő, ha valakit kiemelnek és a díjaznak, példának állítják egy iroda, avagy az egész hivatal elé. A szabálysértési hatósághoz a Kriszt Lajos- díj már másodszor érkezett, néhány évvel ezelőtt munkatársam. Sári Zoltánná, Anikó volt a kitüntetett. Akkor még nem gondoltam, nem is gondolhattam rá, hogy a díjátadáskor egyszer nemcsak vezetőként, hanem kitüntetettként is jelen leszek, és ezért mondok köszönetét mindazoknak akik javasoltak az elismerésre és a kedves ünnepséget megszervezték. - B. K

Tájékoztatom a tisztelt káposztásmegyeri társasházi lakóközösségeket és közös képviselőit, hogy a káposztásmegyeri, házhoz menő szelektív hulladékgyűjtési rendszer bővítése keretében a PET-palack és papírgyűjtési programhoz újonnan csatlakozó káposztásmegyeri társasházak eszköz- beszerzését (mechanikus prés és gyűjtőedények) a Településrészi Önkormányzat egyszeri, vissza nem térítendő formában támogatja.

A bővítési program részleteiről, a jelentkezésről és a támogatásról a

Káposztásmegyeri Településrészi Önkormányzat az alábbi elérhetőségeken nyújt tájékoztatást: telefon: 232-1501, fax: 380-6341, e-mail: trok@ujpest.hu (ügyfélszolgálati időben személyesen is: 1048 Bp„ Hajló utca 42-44.)

A bővítési programra a társasházak törvényes képviselőik útján jelentkezhetnek, jelentkezési határidő: 2010. március 1.- BORUZS ANDRÁS, elöljáró Káposztásmegyeri Településrészi Önkormányzat