Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-10-29 / 41. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM, 2010. október 29. n térj u Az átalakulás t# 1 Nincs olyan barátnőm, akinek ne csillanna fel a szeme Péter Márta neve hallatán. Az általános iskolában ugyanis szinte mindannyian hozzá jártunk jazzbalett órákra, melyek kedves emlékké váltak számunkra. Kevesen tudják azonban, hogy nem csupán táncművészként és pedagógusként, hanem újságírókritikusként is hírnevet szerzett magának az évek során. Most a táncról a tanfolyamok színhelyén, az Ady Endre Művelődési Központban beszélgettünk.- Miként válhat valaki ennyire sokoldalú művésszéf- Már gyerekként is különféle dolgok érdekeltek. A tánchoz például egy átéltebb mozdulat vezetett: akkor hirtelen megéreztem, hogy dolgom lesz a műfajjal. Onnantól kezdve tanultam táncolni - első mesterem Juhász Mária volt -, rengeteget gyakoroltam, míg végül megkerestek a Duna Művészegyüttestől, amelynek 15 évig voltam a tagja, közben pedig más formációkban, a legkülönbözőbb stílusokban is dolgoztam. Az írás pedig mindig is foglalkoztatott, nem véletlen tehát, hogy elvégeztem a magyar szakot, ám volt még egy régi szerelem, a rajz. Érdekes, hogy az újsággal is először a rajzoláson keresztül találkoztam, ugyanis rajzaim előbb jelentek meg, mint írásaim. Jártam is képzésre, de a tánc erősebb volt.- Melyek voltak a profi táncos életének legemlékezetesebb pillanatai?- Nehéz pár mondatba foglalni, de fontos társulati emlékként őrzöm két zeneszerző óriásunk, Bartók és Kodály születésének egymást követő évfordulóit. A műveikhez kapcsolódó koreográfiái munka olykor nehéz pillanatokat hozott, ám számomra mindenképp pozitív kihívás volt. Különös élmény maradt az is, amikor az egyik próbán megjelent Bartók Béla fia, és annyira hasonlított édesapjára, hogy mindenki megdöbbent. Természetesen a 15 év alatt igen sok alkotóval és táncossal kerültem kapcsolatba, az együttessel pedig rengeteget turnéztunk itthon és külföldön is. Érdekes egybeesés, hogy az első külföldi fellépésem a társulattal a londoni Albert Hallban volt, míg az utolsó szintén Londonban, a Royal Festival Hallban.- A tánctanítás hozta Újpestre?- Nem, amikor szólt egy operaházi ismerősöm erről a lehetőségről, akkor már Újpesten éltem. Aztán elhívtak egy beszélgetésre az Ady Művelődési Központba, és jöhettem tanítani. Ennek már 18 éve. Az a különös ebben, hogy sok növendékem igen régóta jár hozzám; gyerekként vagy fiatal felnőttként kezdte, mára esetleg többgyermekes anya, ám közös munkánk idővel még inkább elmélyült, és kialakult egyfajta műhelyszellem is. Az évek alatt akadt olyan, aki elvégezte a moderntánc pedagógusképzőjét, volt, aki a tánc mellett képzőművészként rajzolt is óráinkon, s itt készült munkáival a Nemzeti Táncszínház Galériájában mutatkozott be. Aztán van olyan is, aki ma már profi helyeken is tréningezik, s már csak szerencse és idő kérdése, hogy a legjobbak között lépjen fel. Egyikük pedig kritikusként is működik, egy pályázat révén épp Isztambulban van. De valamennyi növendékemet tisztelem: nagyszerű emberek!- Tanárként milyen elveket vall!- Máshol is beváltható technikai tudást szeretnék adni, ezért igen fontos számomra a precíz, komoly munka, a megfelelő mozdulatok beidegződése. A fáradt, rosszhangulatú gyakorlást veszélyforrásnak érzem, akár sérülés is lehet a vége. Úgy gondolom, az ember csak azt adhatja tovább, amit önmaga már realizált, csak az lehet hiteles. Vallom, hogy a munkánkban a szellemi, mentális alakulás épp annyira lényeges, mint a fizikai és a változást a test is híven követi. Talán ennek köszönhető, hogy sok növendékemmel máig együtt maradhattunk, és közben olyan koreográfiák is születhettek, amelyeket máshol is vállalnék mind a mai napig. Meglehet, emiatt terjedt el egyszer az is, persze tévesen, hogy profi együttesem van. Nincs! Természetesen ezekkel a növendékeimmel akkor már több éve együtt dolgoztam, már valamelyest kialakult vagy megszületett előadói személyiségük is, amely folyamatnak megvannak a maga nehéz és szépséges titkai.-KUBÁT JULIANNA A DROG STOP BUDAPEST EGYESÜLET NYÍLT NAPJA Ideje: 2010. november 6., Helyszíne: Bázis klub, 1046 Budapest, Külső Szilágyi út 14. TERVEZETT PROGRAM 10.00- 10.45: Bemutatkozik a prevenciós programunk. Téma: Kinek kell a prevenció, a diáknak vagy a pedagógusnak? 11.00- 11.45: Bemutatkozik az elterelés programunk. Téma: Büntetés vagy lehetőség? 12.00- 12.45: Bemutatkozik a hozzátartozói csoportunk. Téma: Kezelhetőek-e a játszmák? 13.00- 13.45: Bemutatkozik a Bázis „drop-in" programunk. Téma: Kell-e segítség a szenvedélyekhez? 14.00- 15.00: Aktív szabadidő: graffiti és az éjszakai ping-pong klub 15.00- 15.50: Pozitív szenvedélyek: bemutatkoznak a Bázis és a környék szabadidős lehetőségei (hipp-hopp, break, capoeira) 15.50-16.00: Zárás Kis terem, 10.00- 11.30: Jóga minden korosztálynak. (A programra érdemes éhgyomorra vagy könnyű reggeli után érkezni) „Nem mumus a pszichológus": szakképzett pszichológusaink kötetlen beszélgetés formájában várják a kérdéseket a rendezvény egész ideje alatt. Célunk, hogy minél szélesebb körben megismerjék tevékenységeinket. A 10 órától induló beszélgetéseinkre a megjelölt témákban minden érdeklődőt, hozzászólót legyen az civil, szakember vagy diák szeretettel várunk! Programjainkra nem csak a felnőtt korosztályt várjuk. Szívesen vennénk, ha a fiatalok is véleményt alkotnának az őket érintő kérdésekben, illetve megismernék a 12-24 éves korosztálynak meghirdetett Bázis programunkat. A kisebb korosztály számára egész nap rajzolási lehetőséget biztosítunk. Minden meghirdetett program ingyenes! Fotó: Molnár Emese
