Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-10-08 / 37-38. szám
I I ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 37-38. SZÁM, 2010. október 8. Egészség Az Anyatej Világnapján Az édesanyákat ünnepelték Az újpesti védőnők nyolcadik éve szerveznek találkozót az Anyatej Világnapja alkalmából. Idén október elsején várták azokat az édesanyákat, mintegy kétszáz résztvevőt, akik gyermeküket legalább hat hónapig anyatejjel táplálták. A rendezvényt most a Király Utcai Védőnői Szolgálat szervezte. Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban köszöntötték az édesanyákat. A megjelenteket Székelyhídi Julianna, körzeti védőnő üdvözölte és megköszönte a védőnőknek a nagyszerű szervezést, valamint az öt gyermekrendelő, a támogatók, a Magyar Védőnők Egyesülete, és az önkormányzat segítségét is. Majd Dlabig Pálné az ÁNTSZ egészségnevelője ünnepi köszöntőjében szólt az anyatejes táplálás fontosságáról. A rendezvényen Wintermantel Zsolt országgyűlési képviselő is tiszteletét tette - kisfiával együtt érkezett - és szintén köszöntötte az édesanyákat. A köszöntések után az ajándékok átadása következett. Elsőként azt a tizenegy édesanyát hívták a színpadhoz, akik saját gyermekük táplálása mellett vállalták, hogy koraszülött, örökbefogadott vagy beteg babák számára is adnak anyatejet. Ezt követően az Újpesti Naplóban megjelent keresztrejtvény megfejtői között sorsoltak. A rejtvényt Német Tünde védőnő állította össze és a helyes megfejtést, „Az anyaság csodája", beküldők közül hárman: Kárpáti Mária, Nagy Éva és Szemes Attiláné részesültek jutalomban. A sorsolás után műsorral kedveskedtek az édesanyáknak és a kisgyermekeknek. A Csillagszeműek Gyermek táncegyüttes néptánc-előadását mind az édesanyák, mind csemetéik nagyon élveztek, a színpad előtt több totyogós is táncra perdült. A műsor végeztével kisorsolták a tombola nyerteseit, akik a támogatók jóvoltából különféle hasznos ajándék- csomagokkal térhettek haza. A főnyeremény egy torta volt a Horváth Cukrásza felajánlása nyomán. A programok után az édesanyák vércukor-, koleszterin- és Helicobacter szűrésen vehettek részt, valamint a védőnőkkel és ismerősi körben kötetlen beszélgetéssel folytatódott a rendezvény. -KJ. Százévesen lett újpesti Székelyhidy Antalné, született Pálfi Erzsébet, nekünk csak Bözsi néni, nemrégiben töltötte be századik életévét. 1910. augusztus 27-én született Szegeden, polgári családban. Édesapja, Pálfi Miksa textilkereskedő, édesanyja Sallay Erzsébet háztartásbeli volt, de cukrász édesapja kávézójában segített. Az üzlet a válság idején tönkrement. Nála 3 évvel idősebb nővérével, Hússal együtt boldog, békés gyerekkora volt, szerény körülmények között, de szerető családban nőttek fel. Bözsike 4 polgárit végzett, ügyesen tornázott, zongorázott, énekelt, a tánciskola előtáncosaként kapós volt a bálokban, szerepelt színdarabokban is. Kitanulta a kalapos szakmát, és kb. 17-23 éves kora között ezzel foglalkozott, nagy kedvvel. 23 éves korában férjhez ment, és ez után apósa már nem engedte dolgozni. Férje tisztviselő volt a bíróságon, majd 1948-ban, koholt politikai vádak alapján ártatlanul letartóztatták, és csak 1953 nyarán szabadult. Bözsi néni így öt és fél évig egyedül maradt, bár szülei és nővére mellette voltak. Megélhetése érdekében 1948-tól gyakorlatilag 1965-ig, nyugdíjazásáig gyerekekkel foglalkozott. Eleinte egy-egy család 2-3 gyermekének napi felügyeletét vállalta, majd óvodában volt dajka. Saját gyermeke sajnos nem volt, de a legtöbb gyerek imádta őt, ragaszkodtak hozzá. Nyugdíjasként a tágabb rokonságban egymás után két család kérésére is elvállalta 2-2 testvér napközi gondozását. (Az én születésemkor is ő segített anyámnak, a fiam születésekor is hozzánk költözött egy hónapra, így nálunk ő a tiszteletbeli anya és nagymama.) Bözsi néni nagyon intelligens, érdeklődő, fürge, tettrekész, békés, jószívű ember, mindent ügyesen elvégzett, amit vállalt. Átmenetileg dolgozott az egyetem laborjában, pénztáros is volt a restiben, mindig hiba nélkül, mindenütt marasztalták. Férje 1953 nyara után irodai munkát nem kaphatott, ezért az építőiparban helyezkedett el, ahol segédmunkásként nehéz fizikai munkát végzett, a beteg lábával, zokszó nélkül. Vidéki munkahelyek, kelés hajnalban... Szerető családjukból először az édesapja, majd az édesanyja, jóval később a nővére távozott. Férje 1992- ben halt meg, azóta egyedül élt II. emeleti, lift nélküli lakásában. Ellátta magát egészen 2010. január 4-éig (az utolsó évben egy kedves szociális gondozónő támogatásával), amikor a lakása előtt legurult a lépcsőn, és kórházba került. Nagyon leromlott az állapota, lefogyott, feküdt egész nap, csak az őt továbbra is látogató gondozója sétáltatta és tartotta benne a lelket. Haza egyedül azonban többé már nem mehetett. Május 11. óta lakik nálunk, 100 év szegedi lét után immár újpestiként. Szeret itt lakni, sétálunk a parkban, olvas, rejtvényt fejt, nemrég a köszöntésekor még táncra is perdült (csak a lába ne fájna...) A születésnapjára ide látogató rokonok, valamint a volt szegedi gondozónője alig hisznek a szemüknek. Nem gondolták volna! Ebben nagy szerepe van kedves újpesti önkormányzati szociális gondozójának, Takács Erikának, aki szeretettel foglalkozik, beszélget vele, valamint a szervezet vezetőinek és néhány más munkatársának is. Nagyon hálásak vagyunk nekik érte! Örül, hogy családban van, mi pedig igyekszünk őt felvidítani - és meséltem i a régi időkről. Lejegyezte: unokatestvére, Sallay Katalin, 1048 Bp., Óceán-árok u.
