Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-02-01 / 4. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, 2010. február 1. Közélet Egyedi és pótolhatatlan a Barcsay-mozaik - I. rész Védetté nyilvánítják... R égen voltunk ennyien az újpesti uszoda Ár­pád úti kihalt épülete előtt, mint pár nap­pal ezelőtt. Úgy tűnhetett, egy tucatnyi em­ber csoportos uszoda látogatásra készül. Az egy­mást üdvözlők között volt restaurátor, műtárgyvé­dő, helytörténész, művészettörténész, a lektorátus képviselője, a fürdő tulajdonosának megbízottja, főépítész, hivatásos fotós, újságíró. Hozzájuk csat­lakozva az Újpesti Napló olvasói bizonyos értelem­ben lubickolhatnak. Újra láthatják a fényképeken, születésének éppen 710-ik évfordulójára is emlé­kezve - Barcsay Jenő festő és grafikusművész muranói üvegből készült mozaikját, amely a fürdő­épület emeleti várójának falát díszíti. Egyúttal ré­szesei lehetnek a műalkotás védetté nyilvánítása folyamatának. A mozaik védetté nyilvánítását, az utókornak ily módon történő megmentését ugyan­is nagyon sokan kezdeményezték. A kétszeres Kos- suth-dijas Barcsay Jenő újpesti mozaikja minden bizonnyal a védett műalkotások közé kerül. Negyedik éve, hogy bezárt az újpesti Gyógyfür' dő és Uszoda, amely 1974-ben nyitotta meg kapuit. Az újpestiek közül sokan nosztalgiával emlékeznek az uszoda szolgáltatásaira, mások keserűen szólnak arról: a gazdaságtalan üze­meltetés miatt bezárt az épület ma is üresen áll. Pusztul kívülről nézve is, homlokzatán az Európai Unióhoz tartozást jelképző zászló sza­kadt darabját cibálja a januári szél.- Az Európához tartozást ma már csak az emele­ti várócsarnok oldalfalán a Barcsay Jenő által készí­tett üvegmozaik jelenti, amely művészettörténeti szempontból igen jelentős érték - mondja Méreyné Bán Beatrix festő-restaurátor, a Kulturális Örökség­védelmi Hivatal Koordinációs és Felügyeleti Főosz­tályának szakreferense. A újpesti születésű és gyer­mekkora óta ugyanabban az Árpád úti lakásban élő restaurátor úgy fogalmaz: a Barcsay-mozaik védetté nyilvánításának elhatározása remek példája annak, amikor a jót akarók szándéka összetalálkozik töb­bek akaratával és a jogszabályok nyújtotta lehetősé­gekkel. Sőt, Bán Beatrix esetében még ennél is töb­bel: több évtizedes emlékekkel, élményekkel:- Gyakran találkozom azokkal a helytörténet és lakóhelyünk iránt elkötelezett, valamilyen szinten szakmabeli barátokkal, kollégákkal, akikkel nagyon kellemesen elbeszélgetünk- avat be a részletekbe. - Tudtuk, hogy az uszoda épülete a Barcsay- mozaikot rejti. Jakubik Anna, Bazsó Gábor művé­szettörténészekkel, Szöllősy Marianneval, a hely- történeti gyűjtemény vezetőjével sokszor beszél­gettünk arról, elő kellene készíteni egy beadványt a mozaikképek védésének megindításához. Bő éve dolgozom az örökségvédelmi hivatalban, bennem látták barátaim a terv megvalósítóját. Meg kell vallanom, a mindennapi feladatok mindig eltérí­tettek. Decemberben a Barcsay-mozaikkal kap­csolatos ügyirat várt az asztalomon. Hivatali munkaként szembe jött velem az a feladat, amely­nek elvégzésére készültünk, sőt, mint kiderült, Tomanicz Anikó műtárgyfelügyelő kolléganőmnél (korábban szintén újpesti lakos) a védési eljárás előkészítése már folyamatban van. Barátaim is örömmel nyugtázták: mások is segítik tervünket.- Miért most került előtérbe a mozaik sorsai- Művészkörökben, művészettörténészek között nagy becsben tartják Barcsay Jenő munkásságát. Tanítványai még alkotó és kiállító művészek. Nyá­ron éppen a Műemlékvédelem című szaklap közölt Horváth Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgató helyettesével készült interjút, amelyben a műtárgyak védettségéről esett szó. Többek között arról, hogy a magyar képzőművészetnek vannak olyan területei, amelyek esetében sürgető a tárgyi védettség. Horváth György megemlítette, több épületegyüttesben olyan kortárs képzőművészeti alkotások találhatóak, amelyek érdemesek a vé­dettségre. Példaként sorolta Barcsay Jenő négy mo­zaikját, köztük az újpesti uszodában lévőt, amelyek kulcsfontosságúnak az életművön belül is. Nos, Horváth György szavainak, véleményének súlya van. Nem véletlenül lett a mozaik védetté nyilvání­tásának egyik kezdeményezője.- Milyen műtárgy élvezhet védettségetI-A törvény értelmében bárki kezdeményezheti egy műtárgy védetté nyilvánítását, amennyiben ezt a közösségi akaratot kinyilvánítja. Ehhez szakvéle­ményt kell kérni az illetékes közgyűjteménytől, vagyis hivatalunktól. A szakvélemény után egy bizottság hoz döntést arról, hogy a műtárgy esetében indokolt -e a védettség, vagyis egyedi és pótolhatatlan-e?- Milyen véleményt készített a Barcsay- mozaikróll- A festő-restaurátori szakvélemény ebben az esetben támogatója a kezdeményezésnek. Az álla­potfelmérés pedig kitér a következő feladatokra. A mozaikképek gazdag színárnyalatban muránói üveg- és aranyszemekből készültek. Ugyanúgy, mint a középkorban, rendkívül precízen, szemen­ként kézzel rakták ki, majd nagyobb elemenként illesztették a hordozóvakolatra. Horváth György szerint a művész személyesen irányította és ellen­őrizte a munkafolyamatokat. A mozaikok 1974 óta tökéletes állapotban vannak! Műtárgyvédelmi szempontból elsődleges feladat, hogy megfelelő helyet keressenek a műnek és a több mint 9 mé­ter hosszúságú, majd 3 méteres magasságú, két részből álló mozaikot lehetőleg egyben tartsák. Bár a mozaikot mindenki az épület esetleges le­bontása miatt félti és helyezné védettség alá, je­lenleg éppen ebben az épületben, eredeti helyén biztosított az őrzés és a tárolás. Az előkerülő do­kumentumok alapján az uszoda falát úgy építet­ték meg, hogy elbírja a mozaik hatalmas súlyát. Restaurátori szempontból is egyszerre kellene a leválasztás és új helyszínre helyezés munkaszaka­szait elvégezni. Szakmailag ugyan megoldható, de sokkal több kockázatot jelentene a darabokban, ládákban tárolt leválasztott elemek ideiglenes rak­tározása. Bízom abban, hogy néhány hét múlva megtörténik a védetté nyilvánítás, és sikerül mél­tó helyet kiválasztani a gyönyörű képeknek.- Mit érzett, amikor restaurátorként meglát­ta a mozaikotI- A viszontlátás örömét és megilletődöttséget. Friss főiskolások voltunk, amikor a férjem elcipelt az uszodába. Csak az emeleti előtérig mentünk,a vizet nem is szeretem. Mintha egy múzeumban let­tünk volna, csodálattal tekintettünk Barcsay Jenő művére. A férjem festőművész, személyes emléke­ket őriz Barcsayról. Most az is eszembe jutott: dip­lomamunkám annak idején egy középkori tábla­kép volt, amelynek restaurálásához kék muránói üvegmozaik összezúzásából nyertem a kék színű festéket. A csodálatos színekben pompázó szemek­ből volt egy kevés a főiskola raktárában. A restau­rátor hallgatók néhány szemet elkunyerálhattak a féltve őrzött alapanyagból. A pompás muranói üvegmozaikot ugyanott, ugyanolyan technológiá­val készítik több évszázada. - BANGFIA KATALIN (folytatjuk) X

Next

/
Thumbnails
Contents