Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-08-23 / 31. szám
I ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 2010. augusztus 23. Sport Olykor basszusgitárra cseréli a hokiütőt Hokiütök a kézben, szőke haj, széles mosoly és rengeteg csomag. Megérkezett Újpestre, az Ice Centerbe Risto Kurkinen, a Vasas jégkorong-csapatának finn edzője. A 47 éves szakember, aki játékosként két világbajnokságon öt gólt szerzett, a támadóhoki híve, amúgy egy amatőr rockbanda basszusgitárosa és az egykori szovjet jégkorong rajongója.- Volt már valaha Magyarországon!- Nem, még soha, de azt hallottam róla, hogy Budapest csodálatos. Majd megnéztem, igaz-e.- A magyar sportról tudott valamit korábban!- Puskásékról mindenki hallott a világon, de mivel eléggé nagy atlétikarajongó vagyok, a gerelyhajító Németh Miklósról hallottam még. Ha jól tudom, ő régen olimpiát is nyert.- És a magyar jégkorongról milyen elképzelései voltak! Mit hallottfelölünk!- Tudtam, hogy az elmúlt 5-6 évben sokat fejlődött a sportág önöknél, hallottam arról, hogy feljutottak az A csoportba. Egy játékost ismertem korábban, Vas Jánost, mert amikor Svédországban jégkorongozott, egy ideig én is voltam az edzője. Úgy nagyjából tíz meccsen játszott a kezem alatt, ennyiszer szerepelt a malmöi második csapatban.- Azt tudjuk, hogy Finnországban és Svédországban rengeteg jó edző dolgozik vezetőedzőként, nehéz a tűz közelébe kerülni. Miért fogad el egy magyar ajánlatot egy finn tréner!- Nagyon egyszerű a válasz, mert minden feladat egy új kihívás, amely során az ember rengeteget tapasztalhat és tanulhat. Amíg nem láttam a játékosokat és az ellenfeleinket, nem tudom megmondani, hogy eredményben mi lehet a célunk. De munkában, teljesítményben az a tervem, hogy átadom a tudásomat, szeretném, ha minél többet fejlődnének a játékosok, amíg itt dolgozom. A továbblépés folyamata alatt pedig én is fejlődöm, igaz, hogy Finnországból jövök, ahol óriási tradíciói vannak a sportágnak, de ez nem kényelmesít el minket. Sokat kell még tanulnom nekem is, és ezért mindent megteszek.- Milyen stílust igyekszik meghonosítani a Vasas hokisainál!- Mivel csatár voltam, a támadóhoki híve vagyok. Szeretem a sokpasszos, gyors játékot. Persze egy mérkőzés során hullámzik egy csapat teljesítménye, előfordul, hogy az ellenfél óriási nyomást gyakorol ránk, de alapjában véve egyértelműen a támadó szellemű játékot próbálom majd erőltetni.- Hajói tudom, két világbajnokságon szerepelt, 1987-ben és 1991- ben, mindkétszer ötödik lett a finn válogatottal. Volt kedvenc csapattársa vagy ellenfele!- Nem, azokban az időkben már nem idealizáltam senkit, de úgy 14- 15 éves koromban óriási rajongója voltam az egykori szovjet jégkorongnak. Nagy kedvencem volt Borisz Mihajlov és Vlagyimir Petrov, de a csehszlovákokat is szerettem. Aztán amikor elkezdték Finnországban is közvetíteni az NHL-t, onnan is választottam egy-két favoritot, de a szovjeteken nem tett túl senki.- Úgy tudom, a jégkorongon kívül van még egy szenvedélye...- A zenére gondol? Valóban van egy rockbandánk, öten alkotjuk, négyen jéghokisok vagyunk. Én basz- szusgitáron játszom. Persze nem kell valami komoly dologra gondolni, nyaranként zenélünk együtt, a többi évszak kizárólag az igazi szerelemé, a jégkorongé. - T. R.
