Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-08-09 / 30. szám

Mindenkinek van egy álma Temesváriné Baranyai Gabriella után bizony megfordul­nak a nők (is). Szinte hallom amint mondja az olvasó: „könnyű neki", hiszen egy Görgey úton lévő női ruhá­zati bolt tulajdonosaként nem lehetnek öltözködési gondjai. Ma már nincsenek is. De nem volt mindig ez így.- Ma már szinte megmosolyogtató, - emlékezik a vevők által Gabikaként is­mert csinos, kedves hölgy -, hogy kö­zel húsz évvel ezelőtt, amikor egyre másra nyíltak már a butikok, ruha­boltok, ugrásszerűen megnőtt a női konfekció-választék, mégis szinte le­hetetlen volt olyan ruhát, pulóvert, sőt fehérneműt találni amely méret­ben és fazonban a telt nők számára jelentett volna ízléses és egyben diva­tos holmikat. Mert a kettő már akkor­tájt sem zárta ki egymást. Amikor le­jártam a lábam egy-egy hétköznapi vi­selet vagy alkalmi ruha keresésében, otthon mondogattam a családomnak, hogy szívem szerint nyitnék egy üzle­tet, amelyben nagyméretű női ruhák lógnának a vállfákon... Először csak az elkeseredésemnek tudták be, hogy ilyen gondolat foglalkoztat, majd any- nyit mondogattam a magamét, hogy egy idő múltán mindennapi beszéd­témánk lett a megálmodott üzlet.- Mégsem mindennapi történet, hogy valaki egy egész boltot nyit ah­hoz, hogy legyen hol vásárolnia.- Akkor már nem csak rólam szólt a történet, hanem azt éreztem, képes lennék arra, hogy másokon is segít­sek. Mert a Lady Molett Divatház a jószolgálatról is szólt és szól a mai na­pig is, nemcsak a bevételről. Biztos voltam abban, hogy rajtam kívül még nagyon sok hölgynek van olyan gondja, mint nekem. Fiataloknak, kö- zépkorúaknak, időseknek egyaránt! Úgy gondoltam, pénzügyes szakem­berként könyvelője lehetek a vállalko­zásomnak, erre nem kell költenem. Ráadásul abba az életkorba léptem, amikor a fiaim sem igényelték már, hogy a mamájuk örökösen a közelük­ben legyen. A középiskolákból az egyetemek felé ballagtak.- Feladta a munkáját és belevágott a bizonytalanba?- Igen, ez így történt. Bár nem vol­tam abban biztos, hogy menni fog, de reménykedtem benne. Reggelente a Görgey úton jártam munkába. Egy­szer csak arra lettem figyelmes, hogy egy kicsi üzleten a kiadó/eladó tábla díszeleg. Az első pillanatban biztos vol­tam abban, ezt a villamosmegállónál lévő üzletet szeretném. A férjem napo­kig számlálta, hogy hány villamos, au­tó és busz, járókelő megy el a leendő üzlet előtt... Ebből következtetett ar­ra, milyen lehet majd a forgalom. Nem a legideálisabb, de nem is volt a leg­rosszabb helyen. Tudtam, mit szeret­nénk, miközben varrni sem tudok, ab­ban sem voltam jártas, melyik anyag milyen összetételű. Érdekelt a divat, s bár az irodám polcán most is ott van a Stíluskalauz, szerencsére e nélkül is elég jó ízléssel áldott meg a sors.- Honnan hozott árut?- Sorra jártam a hazai készítőket, vittem magammal divatlapokat és ki­választottam olyan ruhákat, amelyek kisebb méretben készültek, de úgy gondoltam, nagyobb méretben meg­varrva is csinosak lennének. Olyan modelleket választottam, amelyeket szívesen viseltem volna én is. A készí­tőket persze meg kellett győznöm. Nem hitték el ugyanis, hogy ilyen nagy méretekre egyáltalán szükség le­het. A divatszabóságokban megszo­kott 36-44-es méretekkel ellentétben a 60-as méretig rendeltem. Olyannyi­ra bizalmatlanok voltak velem, hogy előre ki kellett fizetnem a teljes árát a legyártandó kollekcióknak.- Megnyílt a bolt és jöttek a vásárlók.-A kirakatban először kézzel kö­tött pulóverek is voltak, ugyanis köt­ni nagyon szeretek. A családom mondta is, ha nem nyitják rám a ve­vők az ajtót, lesz időm sok-sok puló­vert kötni. Tudom, szeretetből mond­ták, de szerencsére nem lett igazuk, a pulóverek is elkeltek, és azóta sem volt időm kötni. Tizenhat éve augusz­tusban nyitottunk, és a nyár vége el­lenére kiárultam a teljes ruhakészle­tet. Később bővült a választék, a ha­zai termékek mellett az üzlet polcaira kerültek a határokon túlról megren­delt áruk is. Öt év után kinőttük a kis üzletünket. Teljesen véletlenül meg­tudtam, hogy a szomszéd házban, a Görgey út 10. szám alatt eladó a föld­szinti lakás. Az újpestiek tudják, hogy egy általuk nagyrabecsült gyermekor­vos lakása, rendelője volt egykoron, amelyet már a csillártól a falburkola­tig, az akasztókon át a parkettáig már terveink szerint alakítottuk át, ezzel megőriztük, és újra előtártuk az épü­let értékeit, mely a századforduló hangulatát idézi. A korábbi 36 négy­zetméteres üzlet területe többszörö­sére nőtt. Tizenegy éve költöztük át. Örültünk a nagyobb térnek, bár szembesültünk azzal, a korábbinál sokkalta nagyobb árukészlettel kell rendelkeznünk, hiszen ekkora térben nem mutat a kevés ruha. Új kihívás volt ez és azóta is az. Konfekció-ruhá­kat ma már 64-es méretig kínálunk, és rendelek olykor 40-es méretben is. Szigorúan kis szériás modelleket for­galmazunk, így ruháim nem köszön­nek vissza az utcán. Extra méretű fe­hérneműkkel is bővítettük a kínála­tot, miközben fürdőruhák , kiegészí­tők: táskák, sálak, kalapok, bőráruk, harisnyák is kerültek a polcokra. A naptár előtt járunk, olyannyira, hogy pár napja megérkeztek az őszi kollek­ció első darabjai is.- Tizenhat év elteltével a vállalko­zás biztos talajon áll és sikertörténet?- Üzletről szólva ilyet nem szabad kimondani. Egy biztos: betölti az éle­temet, hogy az üzletet pénzügyileg is helyes irányba vigyem, és hogy elke­rüljük a nagyobb buktatókat. Felada­tom: az árubeszerzés, az árusítás, a kassza kezelése, valamint az üzlettel kapcsolatos összes adminisztrációs teendők végzése is. A ruhát - amennyiben szükséges - a vevőre iga­zítjuk, hozom-viszem a varrónőhöz az alakítandó ruhákat, divatbemutatók­ra is járok egy-egy márkaképviselthez. Boldog vagyok, hogy azt csinálom amit szeretek és amihez - már ki me­rem mondani - talán értek is. A bolt híre túlnőtt Újpesten, vidékről és kül­földről is jönnek vásárlók. De már nem csak mi vagyunk a piacon, ha­nem együtt élünk más üzletekkel is. Ráadásul az utóbbi két-három évben nekünk is meg kell küzdenünk a vál­sággal, kevesebbet vásárolnak a höl­gyek. Persze olykor magunk ellen is dolgozunk. A jó minőségű, magasabb árú termékeink több szezont is megél­nek, ha viselőjüket nem zavarja, hogy már látták rajta. Továbbra is szívesen vásárolom a mérsékelt áron dolgozó hazai készítők termékeit, magam vá­lasztom ki az anyagokat, és a fazononkat. Mi is alkalmazzuk a vevő­megtartó praktikákat, állandó akciók­kal, törzskártyás árengedményekkel, egy újabb vásárlás esetén érvényesí­tendő bonusszal járunk kedvükben. Működik a honlapunk is. Sok törődés, kollégáim segítsége eredményeként másfél évtized alatt közel háromezer törzsvásárlónk van. S bár jómagam is sokat karcsúsodtam ezalatt az idő alatt, sőt, nagymama lettem, az üzlet- filozófiám nem változott: egyszerű, csinos, jól hordható ruhatárra, alkalmi ruhára a telteknek is szükségük van, kortól függetlenül. - B. K

Next

/
Thumbnails
Contents