Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-01-25 / 3. szám

ÚJPESTI NAPLÓ IV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM, 2010. január 25 Mozaik Plusz három nap a bérleteseknek Az elmúlt heti lapzártánkkor még javában tartott a BKV Zrt. dolgozóinak sztrájkja. Úgy tűnt, a kiszámíthatatlan tömegközlekedés még akár hetekig is akadályokat gördíthet a budapestiek elé. Nap mint nap érkeztek a hírek arról, hogy a szakszervezet és a cég vezetése próbál megegyez­ni, az álláspontok közelítenek egymás felé. Vasár­nap este született meg végül a megállapodás a két fél között, amely szerint minden hónapban 6 ezer forintos melegétkeztetési utalványt kapnak a dol­gozók, az egészség és magánnyugdíj-pénztári tá­mogatásról sem kell lemondaniuk, hogy csak né­hányat említsünk a megvalósult célok közül. A megállapodás nem veszélyezteti a BKV Zrt. üzleti tervét sem. A sztrájkoló szakszervezetek nem kérnek további béremelést, a bérek reálérté­két veszik figyelembe, annak megőrzésére törek­szenek. A sztrájkot a sztrájkbizottság felfüggesz­tette, beszüntetni akkor fogják, ha a tömegközle­kedési vállalat összes szakszervezete aláírta az új kollektív szerződést. Sokáig találgatták a budapes­tiek, mivel is kárpótolja azokat a BKV Zrt., akiknek érvényes bérletük volt, ám nem tudtak mégsem közlekedni. Nos, most már ez sem talány, megszü­letett a hivatalos állásfoglalás, miszerint ha szeré­nyen is, de kárpótolják az utasokat.- A BKV Zrt. jogi állásfoglalása alapján a sztrájkot vis maior-nak kell tekinteni. Ennek elle­nére a BKV Zrt. menedzsmentje a tulajdonossal egyeztetve úgy döntött, hogy kompenzációt nyújt a megnehezült közlekedési lehetőségek miatt - áll a cég közleményében. Azt mondják, a járművek közel fele közleke­dett, így a kétheti, havi és negyedéves bérletek érvényességét három nappal meghosszabbítják. A HÉV-bérletekre nem vonatkozik a hosszabbí­tás. A bérletszervényeken feltüntetett érvényes­ség három nappal automatikusan meghosszab­bodik, ha a bérlet érvényes volt a sztrájk leg­alább egy napján. Ha a bérlet már lejárt a sztrájk ideje alatt, akkor kaphatnak kompenzációt, ha január 22-ig vásároltak új bérletszelvényt. Éves Budapest-bérletekre a három nap kom­penzáció ellenértékét - a 2010. évi bérletár há­romszor 1/365 részét - a 2011. évi bérlet vásárlá­sakor árkedvezményként biztosítja a BKV. A sztrájk időtartamára érvényesített egyna­pos, háromnapos, heti és családi jegyek a BKV Zrt. honlapján felsorolt húsz nagy csomóponti pénztár valamelyikében február 28-ig becserél­hetők. Valentin napi üzeneteit küldje az Újpesti Naplóval! Jubileumra készülhetünk, a feljegyzések szerint mintegy tíz éve annak, hogy a kezdeti tanácsta­lanság múltával nálunk is meghonosodott, és mára már sokan ünnepként várják február 14- ét, Valentin, vagy Bálint... azaz a szerelemesek napját. Az elsősorban angolszász országokban honos hagyományok itthoni követői a vórös^ rózsa mellett csupa piros színű ajándékokkal; szívecskékkel, kabalafigurakkal, léggömbökké' fejezik ki ezen a napon azt. amit szavakba ön­teni olykor nehéz lenne. Mi most mégis ez utóbbira ösztönözzük olvasóinkat.’írjanak ne­künk! Küldjék el legféltettebb titkaikat, szerel­mes üzeneteiket az Újpesti Napló segítségévéi. A jeligés, vagy névvel ellátott üzeneteket 2010. február IC-ig íogadjuV. Postacímünk: Újpest: Napió, 1043 Budapest, Tavasz utca 4. (Ády’Entír? Művelődési Központ/ Küldjék el faxon: 785-0466, vagy e-maiíen: a szerkesz- toseg@ujpest media.nu címre. Kérjük írják ra a borítékra, illetve az üzenetre: Vaientm-nap. A VaSentin-nap: üzeneteket tartalmazó Újpes­ti Naptó február 15-én jelenik meg. Hajdanoló 12.- Jolsvai András rovata Fűtőszekrény M értem az időt: tegnap reggel két és fél percbe is beletellett, míg megfelelő meleget varázsoltam a lakásba - azért kellett hozzá ilyen hosszú idő, mert nem találtam a gyufaskatulyát, pedig a fürdőszobai falimelegítőm még ezen az elven működik. A kon­vektor, a Hérásított cserépkályha meg az olajradiátor egyetlen mozdu­latomtól élni kezd, s ha tavaly megfo­gadtam volna a gázszerelők tanácsát, és beszereltetem az akciós cirkot, egy másodperc lenne csak az egész. Nagyapámnak mindez jó másfél órába került naponta. Azzal kezdő­dött, hogy hatkor végigjárta az ed­digre már jéghideg lakást, és kisala- kozta a fűtőberendezéseket, a kony­hai sparheltet, a kisszobai dobkály­hát meg a nagyszobai kandallót. (Ha egészen pontosak lennénk, azt kelle­ne mondanunk: azzal kezdődött, hogy valamikor a nyár végén meg­jött a tüzelő - a hasábfa, a német brikett, a lengyel lignit meg a Tüker- alágyújtós. Megállt a lovaskocsi a há­zunk előtt, és félmeztelen, szurtos emberek ugráltak le róla. Igaz, egyi­kük fennmaradt a platón, hogy ha­talmas fonott kosarakba lapátolja a tüzelőt, a többiek pedig - egy bi­zonytalan működésű mérleg közbe­iktatása után - váltókra vetettek egy üres lenvászon zsákot, arra jött a ko­sár, úgy cipelték el pinceablakunkig a szenet, fát. Ott aztán nagy porfelhőt kavarva lehajították az egészet a mélybe. Nagyapám még hetekig szortírozta odalent a dolgokat. Az­tán naponta-kétnaponta lement, apróra vágta a fa egy részét, ovális szájú vaskannába gyűjtötte a szenet, és ezeket gondosan bekészítette a kályhák mellé. Hogy reggel erre már ne kelljen időt vesztegetnie.) A salakozás nagy körültekintést és figyelmet igényelt, hiszen a könnyű hamu, ha nem vigyázott az ember, beterítette a fél lakást. Nagyapám sa­ját fejlesztésű kotrószerszámokat használt a kandallónál meg a dob­kályhánál, mert a konyhai tűzhely pompás, kihúzható salaktartóval bírt, hóeséskor abból szórtuk fel nap mint nap az udvart egészen a kapuig. (Ott, a kapun túl szigorú hótakarítási kötelezettségei voltak a lakóknak, melyet a ház férfiai rotációs rendszer­ben láttak el.) Amikor a tisztítással végzett, következhetett a begyújtás. Mindhárom fűtőeszközünk másfajta eljárást igényelt, a sparhelt apró tűzi­fával indult - meg fidibusszá csavart újságpapírral, persze -, a dobkályha apró szénport szeretett, a kandallóba viszont egész komoly építményt kel­lett szerkeszteni. Az alágyújtóst fából készült sátor vette körül, s ha ez iga­zán lángra kapott, akkor jöhettek a nagyobb hasábok. Jól emlékszem azokra a hajnalokra, amikor felriadva nagyapám gondterhelt arcát láttam a kandallóba hajolva. Aztán meg azt, amikor teljes erejéből fújja a pislákoló tüzet, hogy csak el ne aludjon, mert akkor kezdheti az egészet elölről. És persze emlékszem a konyhai regge­lekre, a barátságos, meleg sparhel- ton rántotta sült és mosdóvíz mele­gedett, de a tűzhely szélén mindig volt egy kis hely az én hurkapálciká­ra szerkesztett papírkígyómnak is, mely a felszálló meleg levegőtől egyenletesen forgott körbe-körbe. És emlékszem a nagyszobai, korán sötétedő délutánokra is. A kandalló­ban vígan pattogott a tűz, én pedig elételepedtem egy díszpárnára, és Cooper indiántörténeteit olvastam napestig. A kandalló tetején egy ön­töttvas madár (egy öntöttsas) vi­gyázott rám, a peremen birsalma pi­rult - illata betöltöt­te az egész szobát, betöltötte az egész gyermekkoromat.-JOLSVAI ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents