Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-06-07 / 22. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM, 2010. június 7. A zene varázsa Kornackerné Ossó Lilian zenetanárt még soha nem láttam ingerültnek, türelmetlennek, nem hallottam emelt hangon beszélni. De mások sem. Csilingelő hangján és csillogó szemmel beszél két fontos programja között arról is, hogy valóban kiszámított minden ideje, valóban kicsit sokat vállal magára. De a világ legtermészetesebb módján magyarázza: a gyerekek és zene tölti ki mindennapjait, s aki ilyen szerencsés a munkáját illetően, annak nem is lehet oka panaszra. L iliant a gólya nem véletlenül hozta annak idején Újpestre. Már a dédszülei is itt éltek, a nagyszülők is, így a szülők is itt várták érkezését. Úgy fogalmaz: már édesanyja pocakjában is zenét hallott, hiszen édesapja az Operaház hangszeres zenésze: vadászkürtöse volt. Talán három éves lehetett, amikor a Diótörő előadására elvitték a szülei. Nem sokkal később már bejáratos volt az Operaházi zenekari próbákra, előadásokra, ahová a papát kísérte. Ott csodálkozott rá, mennyiféle hangszer van. Később, amikor már tudatos volt a hangszeres zene felé terelés: a zongora került a látómezőbe, de ezzel a hangszerrel mégsem került igazán közeli kapcsolatba.- Kinéztem magamnak kislánykoromban a hárfát. Nagyon tetszett. Teljesen elvarázsolt. De az apu lebeszélt róla, mondván, milyen lesz egy lány keze, ujja, ha hárfás lesz... De volt ennél praktikusabb érv is: akkoriban még egyetlen hárfát oktató intézmény volt Pesten. Azután gyorsan rátaláltam a kedves hangszeremre, a fuvolára. Az újpesti Zeneiskola kiváló lehetőség volt a képzésre - közel négy évtized után is hűséges vagyok a fuvolához és az intézményhez egyaránt. Ossó Lilian a konzervatóriumban, majd a főiskolán is a fuvolát választotta hangszerként, és az is hamar eldőlt: tanítani szeretne. A tanítás természetes volt a családban: édesanyja általános iskolai tanítóként mutatta a példát.- Kicsi koromtól kezdve gyermekközösség vett körül, nyaranta pedig jártam anyukám diákjaival kirándulni, táborozni. Ifivezetőként a tanárnéniknek segítettem, láttam, miként tanít hangszeres zenét az apukám. Nem is volt kérdéses, mivé is képezzem magamat. Diploma után megpályáztam az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola fuvolatanári állását, így kerültem vissza abba az intézménybe, ahol annak idején én is végeztem. Most, hogy utánaszámoltam az interjú kapcsán: harminc éve tanítok itt...- Öröm amikor egy elsős, másodikos kislány, kisfiú kész arra, hogy egy-egy hangszerrel megismerkedjen, és várja, hogy bebocsátassék a zene birodalmába. Átérzem a kíváncsisággal és olykor szorongással teli vágyakozást, értékelem a család ösztökélését, azt, hogy készek arra, hogy a zenei tanulmányokra időt és pénzt is áldozzanak. Új fejezetet nyílik, amikor a növendék már tud kottát olvasni és Kultúra folytatódik - természetesen még mindig játékos formában - a zenetanulás. Utána jöhet a hangszer, amelynek kiválasztása is időigényes. Számomra ennyi év után is a csodához hasonlatos amikor a kürt, a harsona, a klarinét, vagy a fuvola, a furulya hangjával a növendék felfedezi a zenét, majd képes lesz arra, hogy önmaga szólaltassa meg a hangszert. Az a legszebb a munkámban, hogy azonnal láthatom a zene okozta örömöt, amely visszatükröződik a csillogó szemekben. Ugyan a tanóra végén kirepülnek, de várják, hogy jöhessenek vissza és tanulhassanak tovább. Ez a varázslat része, amelyben az a legszebb, hogy nap mint nap részem van. A zenetanításban fél órára csak a növendékkel dolgozom, rá hangolódom, figyelem és segítem a kibontakozását. Más, tanulással kapcsolatos területen nem ennyire közvetlen, személyes ez a kapcsolat. Ahogyan öltözetünkkel ki tudjuk fejezni azt az eseményt amire készülünk, sőt otthonunkat is tudjuk díszíteni egy-egy alkalomra, a zene is képes erre, kifejezi érzéseinket, hangulatot teremt. A zene és a zene szeretetére való rávezetés csodálatos dolog már alapfokon is, a műhely pedig a Zeneiskola, mely alapfokú művészeteket oktató intézmény. Lányom és a fiam is tanultak zongorázni, majd harsonázni és fuvolázni, egyikük művészethez közeli pályán képzeli el jövőjét, de ami számunkra is megnyugtató, mindkettőjük zenebarát lett... - összegez Lilian.-Támogatom, hogy kerületi és más rendezvényeken mutassuk be zeneiskolánkat, tehetséges növendékeinket, magunkat hangversenyeken. Háttérként létrehoztuk az iskolai alapítványt, amely a fellépések keretét adja, például tehetséges növendékeink és felkészítő tanáraik versenyeken való részvételét támogatja stb. Tavasszal a Zenedenap lehetőséget nyújt az újpesti családoknak, hogy minél többen, ha pár órára is, csak a zenére figyeljenek, és tapasztalják, milyen széles, színes palettáját nyújtjuk a különböző hangszerek és zenei műfajok tárházának. A fúvós és a vonós zenekarunk magas színvonalú örömzenélésre képes. Hagyományosak a március 15-i ünnepi városházi koncertek, amikor művésztanár kollégák és egykori növendékek együtt koncerteznek. A családom újpesti gyökere arra is kötelez, hogy a Kertvárosi plébániatemplomot én is segítsem, például hangversenyek szervezésével, fellépéssel. A templom közadakozásból épült csodás orgonája sokakat vonz, a templom akusztikája kiváló, különösen teltház esetén. Lehet, hogy túlságosan nyitott vagyok a világ felé, de meggyőződésem: az emberek alapvetően jók! Tapasztalatom az, ha bárkitől kérem, hogy lehetőségeihez mérten támogasson egy rendezvényen, egy koncerten bennünket, soha nem mond nemet. - B. K ÚJPESTI NAPLÓ Kiadó: Újpesti Sajtó Szolgáltató Nonprofit Kft. • Ügyvezető igazgató: Baksáné Toldi Katalin * Főszerkesztő: Harkai Péter • Szerkesztőségvezető: Bangha Katalin • Olvasószerkesztő: Török Monika • Fotó: Horváth Dávid • Titkárságvezető-hirdetésszervező: Szerencsi Csilla * Szerkesztőség: Ady Endre Művelődési Központ, 1043 Bp., Tavasz utca 4., I. em. Telefon: 785-0366, fax: 785-0466, e-mail: szerkesztoseg@ujpestimedia.hu » Lapterv, nyomdai előkészítés: K8 * Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda, www.ringier.hu »Terjeszti: DM Hungary Kft., Tel.: 885-5337 • Print ISSN: 2061-7283 • Online ISSN: 2061-7291 • Megjelenik minden héten 48 000példányban. A
