Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-05-17 / 19. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM, 2010. május 18. Kultúra Zongorista hegedűvel, avagy hegedűs a zongoránál Egy újpesti zeneiskolai tanár a minap úgy fogalmazott: 40 évente születik olyan zenei tehetség, mint korábbi neveltjük: Vörösváry Márton. A 15 éves fiatalember életében minden jel arra utal, a zenében fogja megtalálni a későbbiekben is örömét, sőt a hivatását is. Nemrégiben egy külföldön megrendezett hegedűverseny résztvevőjeként a szünetben az üres teremben a hangversenyzongorához ült le, csak úgy kedvtelésből. Chopint játszott. Az egyik zsűritagot a teremből kiszűrődő zene a terembe vezette és megígér- tette Marcival: jövőre feltétlenül induljon a zongoraversenyen.- Zongora vagy hegedű? Kell-e, lehet-e választani a két hangszer közül: - kezdtük a beszélgetést Marcival és ének tanár édesanyjával.- Nem tudok dönteni, de szerencsére most még nem is kell - mondja a fiatalember, a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola korábbi tanítványa, aki az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskolában tanult nővérével, Ibolyával együtt. A Vörösváry testvérek tehetsége mellé elismerten szorgalom és akarat is párosult, és megvan a családi összefogás is. Az énektanár anyuka, Ilona csak a családnak él, és férjével együtt a gyerekek fejlődése és a zene határozza meg mindennapjaikat. Ilona mama azért a rend kedvéért közbeveti: Marci egy zeneakadémiás tanára úgy fogalmazott: ilyet még nem látott...- Hegedűsként a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába járok és ezzel párhuzamosan végzem „a konzit", a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumot, ahol a zongora a főtárgyam, a zenei és közismereti tárgyakkal együtt. Tizedikes vagyok. Sehol sem lehet egyszerre két fő szakot végezni - mondja Marci -, így ezt a megoldást kellett elfogadnom. Részt vettem a Ferenczy György országos zongoraversenyen, ahol első lettem, és kaptam egy különdíjat is a Chopin-mű legjobb előadásáért. így indulhattam a Nemzetközi Chopin zongoraversenyen, ahol harmadik helyezést értem el, és a Bartók-mű legjobb előadásáért külön- díjban is részesítettek. Ekkor még az újpesti zeneiskola tanítványa voltam. Azóta is tanulok, versenyeken indulok, gyakoriok, egy-egy megmérettetésre készülök. A Zeneakadémián Somogyi Péter a tanárom, a konzervatóriumban a zongoraszakon Faddi Sára az oktatóm. Most egy nemzetközi hegedűversenyen jöttek a legutóbb az eredmények. Márciusban a lengyelországi Poznan-ban nemzetközi megmérettetés volt, 37 indulóval. A zongorakísérőm Tóth Marianna volt. A legfiatalabb hegedűs 11 éves volt; mi, 13-16 évesek alkottuk a mezőny javát. Mivel ez a VII. G. Ph. Telemann verseny volt, a névadótól is vártak művet. Elsőként Telemann I. Fantáziáját játszottam, majd H Wieniawski D-dúr Polonézét, és H Vieuxtemps a-moll hegedűversenyének (Nr. 5. op. 37.) I. tételét. Nagy örömömre döntős lettem, ezért kellett a koncerttétel, amit elvárt a 11 tagú nemzetközi zsűri. Erős volt a mezőny, a házigazda lengyeleken kívül szlovén, osztrák, cseh, litván, észt, koreai, orosz és brit fiatalok is érkeztek a versenyre, akik között két lánnyal hárman voltunk mi, magyarok.- A 37 résztvevőből Marci a 4. lett, 3 lengyel, 1 cseh versenyző mellett egy magyar: Marci kapott díjat - sorolja az édesanya. - A technikai tudás mellett az érettség is dominált.- Az elvárás egyre nagyobb, a fiatal hegedűsöktől nemcsak azt várják el, hogy egy-egy hang a helyén legyen, hanem a szellemi érettséget is. - Én sem úgy játszom, mint 12 éves koromban, lelki és fizikai érettség egyaránt kell ehhez - fűzi hozzá Marci. Mivel rendszeresen találkozunk nemzetközi versenyeken, azt is látjuk, ki mennyit fejlődik, mit tud, jól ismerjük egymást, ettől is izgalmas egy verseny - sorolja a fiatalember, akitől megtudom: a gálára is meghívták.- Ha kottát lát, azonnal „megszólal" a mű?- Ha már egyszer eljátszom, igen, érzem. De ahogyan két egyforma ember nincs, a művet is be kell gyakorolni, érlelni. Máig követem édesanyám tanácsát, hogy csak akkor viszek új művet a tanórára, amikor már ismerem. A zeneszerző tudja, mit akar kifejezni, szándékát az előadásjegyekkel jelzi, de nekem is meg kell értenem.- Marci nagyon gyorsan tanul, ezt kis korától tapasztaljuk. Ezért is mertünk belevágni abba, hogy félig-meddig magántanuló legyen. A zeneelméletet, a közismereti tárgyakat is gyorsan tanulja. A nap azonban neki is csak 24 órából áll, másként nem lehetne a zongorát és a hegedűt együtt tanulni.- Hogyan telik egy napja?- Nyolc órától a közismereti tárgyak várnak rám, körülbelül fél 2-ig, 3 óráig, hiszen az érettségire is gondolni kell. Utána a zenei tárgyak következnek. Délután a két hangszer vár. Ha kihagyom a konziban a személyes részvételt, akkor már reggel a zongorával indítom a napot, majd a hegedűvel folytatom.- Nem is merült fel más pálya?-Talán már nem korai kimondani: eldőlt, igen, maradok a hangszeres zenénél. De nagyon szívesen tanulom a természettudományos és a humán tantárgyakat is.- Van-e kedvenc korszaka a zenében?- Talán a barokktól a romantikáig terjedő időszak, amit még kitolhatjuk az 1950-es évekig Bartókig, Kodályig. Ezen korszak zenéi a harmóniára épültek, a disszonáns zenéket a fülem nem fogadja be. Ilona hozzáfűzi: Marci már nagyon kicsi korában is Beethovent kedvelte, kezében partitúrával Mozart operákat hallgatott, Liszt rapszódiáit, hegedű és zongoradarabokat írt. A Ferenczy György zongora- verseny dijaként kapott Chopin-összes cd-i a mai napig kedvenc gyűjteménye.- Ezeknek hasznát veszem - folytatja Marci - hiszen a Konzervatóriumban a zenefelismerés is tantárgy, mintegy 70 művet kell hallás alapján felismerni egy- egy félév végére. Ötven zenemüvet már felismerek.- Állóképességet hogyan lehet szerezni?- A konzervatórium erre is gondol, kötelező tantárgy az úszás, kéthetente egyszer Nekem nem ment olyan jól az úszás - mondja Marci, felfedve azt a pontot, amiben ő sem tökéletes. - így hetente járok, hogy jobban menjen. Biciklizem és korcsolyázom is.- Barátok, szabadidő? '- Mivel a baráti kört is hangszeres zenészek alkotják, közös az érdeklődési kör, jöhet lazításként például a kamarazenélés, az újpesti zeneiskola zenekara. Gyakran a nővéremmel, Ibolyával vállalunk közös fellépéseket.- Kamaszkorú gyermekeinken nem tapasztaljuk a teenager-korszak jellegzetesnek mondott tüneteit - mondja az anyuka. - Amióta a közös zenélés a családi program, még nem éreztük a hiányát a korábban elajándékozott televíziónak sem. A férjem, amikor hazaér, mindennaposak az estére szervezett koncertprogramok. így televízióra sokáig nem lesz szükségünk. Ám azon már elgondolkodtunk, hogy egy számítógépre már-már igen, a pályázatok, a koncertlehetőségek, az esetleges külföldi tanulmányutak, a kapcsolattartás miatt - véli Ilona. - B. K
