Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-01-18 / 2. szám

Újpesti vendéglátóhelyek ANNO

Csalogány falatozó borozója

Az újpesti tudós főrabbiról, Venetianer Lajosról elnevezett utca 20. szám alatt, földszintes saroképületben, a Lőrinc utcai kereszteződésben található. Még a leghaj- lottabb korú törzsvendég is Rátesi-féle kisvendéglőig tudja visszapörgetni emlékeit. Tulajdonosát Rátesi Flóriánnak hívták. Tőle vásárolta meg a Gyöngyösoroszi Tsz. Innen a Csalogány fantázianév, de becézték Rácsosnak, sok újpestinek egyszerűen megmaradt Rátesinek. Ahol ötven éve a szőlőfürtök csak úgy csüngnek, lógnak a kerthelységben helyet foglalók feje felett.

A szövetkezet adta gebinbe Nagy Jánosnak, aki 1945- től városunk számos vendéglőjében pincérként dolgozott. Nagy János a szó igazi értelmében szívből csinálta, ránk maradt mondása szerint: „A vendégtől sose szabad elvenni, ami jár!" Nagytól vette át a Temesvárról újpestivé váló sógora, Pázmány Zoltán és felesége Nagy Zsuzsa. 1973-tól a Kiskőrösi Tsz. lett tulajdonos, Pázmányékat viszont megtartották gebinesként. Ami annyit tett, hogy a Tsz. alkalmazásában álltak jutalékos rendszerben, alapbéren, csak a szövetkezet borait és kisüsti vegyes pálinkáját árulhatták, az ételek hasznából harminc százalékot kellett leadniuk. A kisvendéglő terme és kerthelysége ötven-öitven, pincéje harmincöt fő befogadására volt alkalmas. Vegyük sorra, hogy telt egy munkanap az üzletben. Hajnalban piac. Pacal, pirított máj, marha- és sertéspörkölt, főtt csülök, bableves, gulyás- és gombaleves, úgy nyolc-tíz féle főzé- se-sütése reggeltől. Kilenckor nyitás. Délelőtt nyugdíjasok és tengők-len- gők. Délidé minden kész, ki lehet

békülni a gyomorral. Kettőtől műszak vége az Izzóban, Táncsicsban, megérkeznek az első rohamok. Innentől folyamatosan ebédelők, vacsorázok, ameddig van adag a konyhán, borozók, fröccsözők, iddogálók tömegei késő estig. Este tíz: „Záróra uraim, záróra!"

Pacalpörköltből egy héten száz kiló fogyott. Ugyan nem emiatt, de Pesten hiánycikké vált. Pázmány konyhája specialitásának számító étekalapanyagáért képes volt hetente Kaposvárra utazni, hogy e tetemes mennyiséget beszerezze. A nyolcvanas években hazalátogató Puskás Öcsi barátainak arról panaszkodott, hogy hol vannak azok a hangulatos kisvendéglők, mint annak idején! Társaságából Bajzák Janó meghívta Újpestre, egyen velük pacalt. A Csalogány törzsközönségével kiegészülve, kerthelyiségének szőlőleveleitől árnyas zugában megelevenedtek a régi sztorik, nagy lövések... Ahogy az lenni szokott, pörkölt után előkerültek a borok. A mai fogyasztás mellett nehéz elképzelni, hogy Pázmány heti borfogyása kétszázötven-háromszáz liter volt. Fennmaradt számadáskönyvei szerint Kiskőrösről szállított kadarkából, ezerjóból és muskotályból ennyi fogyott. Havonta érkezett teherautón a nedű, amelyet egy slagon keresztül a pincében található fahordókba pumpáltak. A napi csúcs a hetvenes évek egyik húsvét hétfőjére esett, amikor hatszáz litert mértek kannába, pohárba, kinek mibe az otthon fogyasztók és helyben poharazók részére. Szódás Bandi nyáron naponta kétszáz üveg szódával érkezett a Csalogányba. Próbáljuk megfejteni - így utólag - múltbéli vendéglátóink sikerét. A környéken döntő többségben szoba-konyhás munkáslakások, helyiségei (sok más mellett) a társasági életre is alkalmatlanok voltak. Televízió még nem minden családban volt. A munkások számára megfizethető vendéglátói árak vonzóak voltak.

Pázmány Zoltán szerint a kannás, háromemberes (aki issza, azt ketten fogják le, olyan rossz) pancsok tették be a kaput, ez volt a borozókra mért utolsó csapás. Tománé P. Hajnalka, a jelenlegi bérlő felújítatta a helységet, biliárdasztal, pókerklub került a legendás pincébe, A modern igényekhez igazodva karaoke partit is bevezetett, egyik vendégük kitűnően utánozza Szikora Robit. De ahogy mondja: már semmi nem olyan, mint régen, hacsaknem a mindent túlélő szőlőlugas.- MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR

Tisztelt újpestiek! Ezúton is keressük a vendéglátásban információkkal rendelkezőket, akik segíteni tudnak sorozatunk minél tartalmasabb megírásában. Jelentkezésüket várjuk a szerkesztőség telefonszámán: 785- 0366. Külön köszönet: Pázmány Zoltánnak, Kadocsa Gyulának, Csóka Jánosnak, és az Újpesti Helytörténeti Gyűjteménynek.